A magyar politikai vezetőréteg a szlovákiai politikai élet partvonalára szorult, hiszen maga is oda szorította magát. Ám a magyar társadalom megszerveződött az elmúlt évtizedben. Társadalmunkból szervezetek sokasága nőtt ki, amelyek a közélet legtöbb területét formálják, alakítják, de legalábbis befolyásolják. És ami még fontosabb, ezek a szervezetek tömörítik azokat a magyarokat, akik tenni is akarnak a közért. Pontosabban azok hozták létre őket, akik tenni akarnak.
Ők sajátos tekintélyre tettek szert, hiszen csoportjaik, szervezeteik sokak javára vannak. (Persze megjegyzendő, köztük is akadnak ügyeskedők, akik csak a saját javukkal törődnek a köz érdekébe csomagolva.) Ez a tekintély nem a politikai hatalom részeként képződött és képződik. A politika legfeljebb segítheti vagy akadályozhatja, de nem helyettesítheti.
A mi kisebbségi világunkban különösen fontos, hogy minden, a közért valóban tenni akaró ember szándéka és energiája szabad teret kapjon, sőt támogatást is! Hozzá kell fűznünk, hogy az ő tenni vágyásuk konkrét. Rendszerint nem az általános helyzet problémáira keresnek megoldást, hanem valamilyen konkrét ügyet vesznek kézbe. Ezek az ügyek sokfélék, gyakran nem is állnak közel egymáshoz. Ezért sokfélék e szervezetek is.
Ugyanakkor maguk is olyan körülményeket szeretnének – politikaiakat is –, amelyekben céljaikat a lehető legkisebb ellenállással és a legtöbb támogatással valósíthatják meg. Ha a magyar politikai reprezentáció ennek hihető politikai jelét adja, méghozzá nemcsak általánosan, hanem fontosabb területenként, akkor együttműködésük új rendje születhet. Ha pedig ők, a társadalmi szervezetek is részt vesznek a folyamatban, akkor nekik is érdekükké válik a politikai reprezentáció helyzetbe hozása. (Konkrét javaslataink a cikk végén.)
A magyar politikai reprezentációnak azonban ellen kellene állnia egy kísértésnek. Különösképpen a politikai reprezentáció egyes csoportjainak. Annak, hogy megpróbálják a maguk politikai korporációjává változtatni az egyes szervezeteket. Azaz, hogy a maguk uralma alá hajtsák, és a továbbiakban saját aktuális hatalmi céljaikra használják őket. Akár egymással szemben is. Látható, hogy ilyen szervezetekkel most is rendelkeznek. A lehető legnagyobb hiba volna ezzel próbálkozni a többinél is.
Ha azokat a választópolgárokat akarják megnyerni, akik elfordultak tőlük, vagy éppen a mostani konfliktusaik miatt inognak meg, akkor olyan személyeket és szervezeteket kell megnyerniük, akikben az elfordulók és az érdektelenek bíznak. Ám az ilyenek nem lehetnek politikai pártok meghosszabbított karjai. Nekik a maguk tekintélyén nyugvó támogatottságuk van. Ha azt bármelyikük politikai támogatássá kívánja formálni, akkor is a saját autoritására támaszkodva teheti. Amennyiben valamelyikük politikai párt, vagy annak egyik érdekcsoportja eszközévé válik, akkor azt az ellenfeleik nyomban kitálalják, és a támogatóik is rájönnek. Ha tehát olyanok támogatása kell, akik elfordultak a magyar pártoktól más pártok felé, vagy pedig távol maradnak a választásoktól, akkor csak olyan szervezetek segíthetnek, akikben nekik van bizodalmuk. Ahhoz pedig a politikusoknak meg kell egyezniük az ilyen szervezetek képviselőivel. Méghozzá sokféleségük figyelembevételével. Hogy ez kinek-kinek mekkora hasznára válik, az a megállapodások jellegétől és társadalmi hatásától függ.
Ha a magyar politikai reprezentáció számba veszi mostani állapotát, be kell látnia, hogy szövetségesekre van szüksége. Méghozzá nemcsak kifelé, hanem befelé, az elmúlt évtized során összetartásában meggyengített magyar társadalomban is. A pártjaikhoz hagyományosan kötődő szervezetek nem elegendők. Újak kellenének. A kétezres évek elején elvégzett képzés és közérzület nyomán születtek szép számmal. De alapítják őket azóta is egészen mostanáig. A magyar társadalom nem kis része megszerveződött. Főképp az a rétege, amelyikhez a legnehezebben jutottak el a pártok: a fiatalság. Aki még emlékezik ifjúi szabadságvágyára, az öröklött kötöttségektől való megszabadulásának álmaira, az el tudja képzelni, hogy a mostaniak a mostani világon szeretnének változtatni.
Ezek a szervezetek olyan egyénekhez, csoportokhoz juthatnak el, amelyekhez más aligha. Méghozzá mind közösen, mind egyenként. Új elképzelések kellenének hát a szlovákiai magyar társadalmi szervezetek életéről. Ám az általánoson kívül át kellene gondolni, hogy egyenként milyen lehetőségekkel bírnak, és főképp, ők mit szeretnének. A három együtt ér valamit egy komolyan vehető együttműködési megállapodásnál.
Közös program kellene tehát, sokféle sajátos elvárással és céllal, mind általános, mind különféle konkrét együttműködési formákkal. Sikeres végigvitele új lapot nyithat a magyarok önszerveződésében. 1989 után csak néhány társadalmi szervezet létezett. Ma több száz. Többségük nem nagy, országos tömegszervezet, ám a nagyok politikai súlya jól ismerten és kipróbáltan korlátolt. A sok kisebb, ám ifjonti energiával telt új lendületet hozhat. Ehhez azonban új elképzelés és új gondolkodásmód kell. Nem pusztán függési rendszerek hálója, személyes és anyagi összekapcsolódások korporatív hatalmi szövétneke, hanem kölcsönös megállapodások rendje.
A szlovákiai magyarok világa nem egy állam. Tetszik, nem tetszik, kisebbséget alkotnak. Ezért aki nagyon elégedetlen vele, az úgy válthat, hogy fizikailag el sem kell költöznie. Elég, ha nemzetiséget cserél. A hagyományos államközpontú eljárásmód ezért önmagában elégtelen. Olyan szerkezetet, valamint eljárásmódot kellene kialakítani, amelyiknek részévé válhat és kíván is válni a legtöbb magyar társadalmi szervezet. Kicsik, nagyok, a mostaniak és a jövőben megszületők. A teljes sikerben persze semmiféle magyar politikai reprezentáció sem reménykedhet, ám a mainál jobb helyzetben igen. A magyar társadalom magasabb szervezettségi fokra juthat. Öntudatosulásáról nem is beszélve.
A politikai pártok első lépése az lehetne, hogy együttműködésből maguk mutatnának példát. Most nem ezt teszik, és ha nem váltanak, akkor a legtöbb új társadalmi szervezet megnyerése is nehéz lesz. Aligha akarnak majd belebonyolódni a belső magyar harcokba, s marad az eddigi helyzet, amiről tudható, mire elég és mire nem.
A társadalom és a politika együttműködésének új rendje viszont nemcsak az egyesült magyar pártok támogatottságát növelné, hanem a magyar közösség összetartását is.
Az alábbi konkrét lépések következhetnének:
S végül ajánlatos volna a járvány lecsengése után azonnal elindítani ezt a folyamatot. A politikai reprezentáció általa mutathatná be a szlovákiai magyar nyilvánosságnak elképzelései egy fontos részét. A magyar társadalmi szervezetek úgyszintén. Nem ez az egyetlen módja, de az egyik legfontosabb.
A szerző a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
