Plasztikus robbanóanyag
Kelet-Szlovákia legközepén, a Varannó (Vranov nad Topľou) – Homonna (Humenné) – Nagymihály (Michalovce) háromszög szinte mértani középpontjában terül el Őrmező (Strážske) városka. Míg fel nem épült itt a szocialista Csehszlovákia egyik legnagyobb vegyigyára, neve teljességgel ismeretlen volt a nagyközönség számára. Kétes értékű világhírnévre első ízben a C4 plasztikus robbanóanyag gyártásával tett szert, mely feltalálása óta elődjével, a Semtexszel együtt a világ terroristáinak kedvenc robbanóanyaga. (A Semtex csehszlovák találmány, a csehországi Pardubicében született meg, illetve gyártják a mai napig.)
PCB – mindenkiben
A városka másodszor jóval a világhírű robbanóanyag gyártásának befejezése után került a lapok címoldalára. Amint arról a kedves olvasók a Körkép hasábjairól már értesülhettek, egy bizonyos PCB nevű, rendkívül toxikus anyagból olyan mennyiség maradt a gyárban, hogy felszámolása évekbe is beletelhet. A szakszerűtlen tárolás miatt a vegyület folyamatosan szivárog a talajba, illetve távozik a szennyvízcsatornán keresztül. (Minden szlovákiai állampolgár véréből kimutatható, az értékek messze meghaladják a megengedett mértéket.)
Minden falat táplálékkal
Ennél sokkal rosszabb a helyzet a gyár közelében. A „közel” ebben az esetben három járást is jelent, a homonnait, a varannóit és a nagymihályit, összesen mintegy kétszázezer embert. (Az itteni orvosi szóhasználat szerint kifejezően csak: „a halál háromszöge”.) A felmérések alapján a méreg még most, e pillanatban is folyamatosan halmozódik az itt élők szervezetében. Minden falat táplálékkal, mely a környezetükből származik, tejjel, tojással, háztájiban nevelt baromfi és sertés húsával, a folyókból vagy a Šírava víztározóból kifogott hallal, lőtt vaddal és erdőn- mezőn gyűjtött gombával saját maguk növelik a PCB mennyiségét a saját testükben.
Tulajdonképpen mi is az a PCB és mit okozhat?
A hárombetűs rövidítés a poli-klór-bifenilek vegyületcsaládot jelzi. Viszonylag régen, a 19-ik század végén szintetizálták először mesterségesen, tehát már akkor, mikor mifelénk éppen csak lezajlott az osztrák-magyar kiegyezés. Az anyag ipari karrierje az USA-ban kezdődött, a harmincas években. Sokoldalú vegyületnek bizonyult, használták festékekbe töltőanyagként, hőcserélő rendszerek médiumaként vagy transzformátorok lapjai közötti tűzálló szigetelésként. Káros hatásai akkor még egyáltalán nem voltak ismertek. Mikor kiderült, hogy nemcsak karcinogén (rákkeltő), de súlyosan károsítja a belső elválasztású mirigyek és a szaporítószervek működését is, már késő volt: ezertonnaszámra került folyókba, patakokba, tavakba mindenütt a világon. Mára már a föld északi és déli pólusán is megjelent. Őrmezőn 1959-től 1984-ig gyártották, 1970-ben, mikor Európában tiltólistára került, még fokozták is a termelést. (Hogyne, hisz megnőtt a kereslet, Nyugaton is jól el lehetett adni.)
Savval, lúggal együtt öntötték hordókba
Az első, helyszínre érkezett ellenőrök szeme elé pokoli látvány tárult: rozsdás, félig vagy egészen szétmart hordók százai egymás hegyén-hátán, amelyekből gyanús, színes, bűzös folyadék szivárgott. A kijutott szennyezőanyag néhol pocsolyákban állt, máshol kővé keményedett, és mindez a hivatalos raktárhelyiségekben is. Rég elfeledett, összeomlott raktárakban még most is rengeteg méreganyag lehet. Némelyikről tudnak a szakemberek, de mindről biztos nem. A PCB-t persze sehol sem különítették el, savval, lúggal együtt öntötték a vékonyfalú hordókba, amelyeket az agresszív anyagok gyorsan szétrágtak.
Ez elment vadászni…
A közeli erdő is szennyezett, az egykori hordók nyomát már csak egy kupac rozsda jelzi, meg a megkeményedett tartalom. Olyan, mint a kő. Mondjuk, mint a kősó. Ez okból vaddisznók, őzek, egyéb vadállatok szívesen nyalogatják, rágcsálják. A gyerekmondóka életre kelt, ez a vadász elment vadászni, ez meg is lőtte, természetesen hazavitte és hamm! Jó étvággyal mind bekebelezte, kedves családjával együtt. (Annak ellenére is, hogy akár évtizedek óta tudnak a veszélyről.) Az ember már csak ilyen.
Kis erdei munka
Akik ilyen módon kontaminált ételeket fogyasztanak, sokkal magasabb rizikónak teszik ki magukat, mint azok, akik egykor a gyártósor mellett dolgoztak. (És akik igen szívesen ragadtak lapátot, ha a brigádvezető beszólt, hogy: – Fiúk, lenne egy kis erdei „munka”! Hát hogyne mentek volna! Szabad levegőn hordókat elásni ugyanolyan munkabérért? Ezen a vidéken sose volt valami jajdenagy kínálat a munkaerő-piacon.)
Fürdés, halak fogyasztása tilos
A legmagasabb PCB-koncentrációt a halak szervezetében mérték. A PCB vízben nem oldódik, zsírban viszont igen. A víz tehát csak viszi, görgeti a szennyeződést, halad az árral. A fenéklakó halak felcsipegetik, a testükben található zsírban feloldódik és sajnos, nem ürül ki, hanem halmozódik. Az emberi szervezetben is. A leginkább érintett vízfelületek a Laborc folyó és az egész Šírava víztározó, amelyet a folyó táplál. Itt egy időben a fürdés is tilos volt, a nyaralóvendégek csak hoteljük biztos medencéjéből gyönyörködhettek a tó panorámájában. A kifogott halak fogyasztása is tilos volt. (Mára ez mindkét esetben „saját felelősségre” módosult, mert szabadság van. És egyenlőség. Hogyne, testvériség is, persze.) A Laborc és a Latorca közvetítésével a szennyeződés a Bodrogba és a Tiszába is eljuthat, szomszédjaink bizonyára nagy-nagy örömére. Hogy ez tényleg megtörténik-e, arra nézve nincsenek felmérések, az is lehetséges, hogy az összeset felcsipegetik a szlovák – esetleg szlovákiai magyar – halak.
Történt-e valami mostanában?
Történt. A rendkívüli állapot során a belügyminisztérium alakulatai a tűzoltókkal karöltve összeszedtek minden szennyeződést, ami látható volt. Talpig védőruhában, ormótlan kesztyűben rakodták konténerekbe a félig vagy egészen elrozsdált hordókat. Légkalapáccsal, csákánnyal, feszítővassal ütötték, vágták, fúrták, kalapálták a padlóra keményedett kőkemény trutyit, míg minden szivárgásbiztos konténerekbe került. Mikor végeztek, nyugodtan felsóhajthattak a költővel: „Ez jó mulatság, férfimunka volt.” Ezt a rabszolgáknak való, alja melót másként, mint hősiesnek, nemigen lehet nevezni.
Mi lesz veled, PCB?
Hosszú előkészületek után a tavalyi év júniusában szigorúan ellenőrzött, harmincöt kamionból álló konvoj indult útnak Őrmezőról Bécs felé. Túlestek a súlymérésen, ami a bécsi üzem előtt megismétlődött. A szállítmányt, mely ötszáz hordónyi PCB volt, egész úton figyelemmel kísérték. Közel s távol ez az egyetlen intézmény foglalkozik ilyen veszélyes anyagok biztonságos likvidálásával. A rakomány hordóstól együtt magashőmérsékletű égetőkemencébe (1100°C) került, ahol elégették, a keletkezett gázokat felfogták, illetve semlegesítették.
Költségek, a jövőben is
Fél évszázad után sikerült megszabadítani az egykori Zemplén megye lakóit az életveszélyes méreg egy részétől. Ez az elszállítás az adófizető állampolgároknak 687 000 eurójába került. Ehhez jön a helyszínen elvégzett veszélyes likvidálási munka, ami szintén egy hasonló nagyságrendű összeg, azaz mindjárt túl vagyunk az egymillió-háromszázezren. Ennél tízszer több, tehát mintegy ötezer hordónyi mennyiség vár még elszállításra. A költségekhez csatlakozik még a részletes geológiai feltárás, amelyből kiderül, hogy a szántóföldben, erdőn, mezőn, folyókban, patakokban és a levegőben milyen mennyiségű szennyeződés található. Szakértői vélemények szerint Szlovákiának is épp ideje volna kiépítenie egy saját hulladék– illetve, főleg veszélyes hulladék-feldolgozó rendszert, amelyekből Európa szerte egyre több épül.
Mert mi történik most a veszélyes hulladékkal?
Azt, sajnos, igazából senki sem tudja. Pontosabban szólva, valahogy nem forognak közkézen ilyen jellegű információk. De hát valaki biztosan tudja. A környezetvédelmi minisztérium tevékenységét számtalan bírálat érte már, nemcsak emiatt, nemcsak a mostani kormány ideje alatt. A lista hosszú, illusztrációképpen szerepel rajta a hozzá nem értésen kívül az alkalmazottak kiválasztása egy szemmel láthatóan szűk ismeretségi körből, valamint a versenytárgyalások időpontjainak szinte tetszőleges ide-oda tologatása.
Működik- e még a Chemko?
Igen. A Chemko területén székel néhány utódcég, de nagy valószínűséggel egyik sem aktív környezetvédő tevékenységével fog bevonulni a gyár és a város történelmébe. Az egyik ellen a szennyvíz patakba engedéséért indult eljárás, ezt bírósági úton támadták meg. Egy másik engedély nélküli víztisztítót üzemeltetett, amiért 8000 euró büntetés járt volna, de mivel fellebbeztek, az ítélet nem jogerős. Ezek az esetek már inkább a „környezetvédelmi bűnözés” kategóriába tartoznak, messze túllépik valamelyik minisztérium hatáskörét.
Ami már bennünk van, az ott is marad
Javában tombol a választási kampány, amely hivatalosan még el sem kezdődött. Per pillanat az égvilágon nincs olyan parlamenti párt, politikus, frakció, szervezet, minisztérium, amely sürgősen részt óhajtana venni egy amúgy is gumicsizmás vidék világraszóló környezetszennyezésének azonnali sürgős megoldásában. Majd, ha tisztázódik, hogy ismét odaülhetnek-e a Bőség asztalához, esetleg. Ha meg nem ülhetnek, akkor ugye minek. (Bár zárójelben szabadjon megjegyeznünk, hogy említett közösségek némelyike anno már részt vett a szennyeződés létrehozásában.) Végül is, ha egy választási időszak alatt csak sikerült ötszáz hordónyit nagy csinnadrattáéval eltávolítani, még tíz választási időszak kell csupán – folytonosságot feltételezve – hogy az egész eltűnjön. Ami meg bennünk van, azt eltávolítani már úgysem lehet. Sőt, folyamatosan halmozódik.
Jogos vagy jogtalan bírálatok ide vagy oda, az érintett területek lakói örülnek, hogy a szennyeződésnek legalább egy része már biztonságban van, így nem kerülhet be az emberi szervezetbe. Van abban már így is épp elég sok minden, ami életünket legalábbis megrövidítheti. Mivel a méreg az anyatejben is jelen van és minden szoptatáskor átadódik, a legnagyobb veszélyben a gyerekek vannak. Mindenki nem költözhet el.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
