A térdelés magánügy, mindenki úgy kompenzálja nemzete világtörténelmét, ahogyan akarja, tartsuk ezt tiszteletben. A térdelés nem a mi gesztusunk.
A Puskás Arénában 2021. szeptember 2-án. MTI/Illyés Tibor
Boris Johnson kétségbe vonja az angol szövetségi kapitány és jó néhány játékosa szavahihetőségét, akik a Puskás Arénában a maguk helyszíni alulnézetéből semmiféle rasszista támadást nem tapasztaltak a magyar-angolon.
„Teljesen elfogadhatatlan az angol játékosokat ért rasszista abúzus”, mondja majd másfélezer kilométer távolságból a jó szemű miniszterelnök.
Pedig a pálya széléről, illetve a pályáról az érintetteknek bőrükön kellett volna érezniük, ha van ilyen. Southgate kapitány ehhez még azt is hozzátette, mindenkinek a saját portáján illenék rendet teremtenie, mielőtt másokat elítélne. (Kimondatlanul is utalva ezzel a Wembley Stadionban nemrég lejátszott európai döntőre, az angol-olasz előtt és után tapasztalt elképesztő történtekre.)
A sportember a gentlemanlike és a fair play szellemében nyilatkozott, süvegeljük meg érte, a humoruk mellett éppen ez az, amiért szerintem gyakran méltányolhatjuk az angolokat. Ez most is rendben volt így, köszönjük kapitány úr.
Gareth Southgate, az angol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a labdarúgó világbajnoki selejtezők 4. fordulójában játszott Magyarország – Anglia mérkőzés előtt a Puskás Arénában 2021. szeptember 2-án. MTI/Szigetváry Zsolt
Nem a levegőbe beszélek.
Mi a Puskásban a D szektor közepe táján ültünk, rálátással a bekapott négy (sajnálatos) gombóc kapujára, s oldalnézettel a mögötte hullámzó szurkolói kemény magra.
Amikor az angolok letérdeltek, onnan fütyültek, az biztos, bár korántsem mindenki. Ezzel akkor sem érthetünk egyet, amikor maguk az angol szurkolók fütyülik ki saját játékosaikat. A térdelés magánügy, mindenki úgy kompenzálja nemzete világtörténelmét, ahogyan akarja, tartsuk ezt tiszteletben. A térdelés nem a mi gesztusunk, és nem is keverendő össze a rasszizmus elleni általános elutasítással, amivel a nyugati politikusok és a média egy része tudatosan, ámbár pofátlanul összekeveri. Szelektíven válogat a füttyök között, a magyar, a lengyel, s általában a keleti fütty gonosz, a nyugati legföljebb csínytevés. Arról például most sem olvashatunk szinte egy sort sem, hogy a magyar válogatott játékosai a „Respect” jelre mutatva, ezúttal is a rasszizmus elutasítása mellett tettek hitet. Csakhogy a neolib tolerancia-káté szerint ez nem elég, ha magyar vagy, muszáj letérdelned.
Ami a sportot illeti, felfokozott hangulat volt, ez kétségtelen, de mi más lehetne egy magyar—angolon? Csodára vártunk, Hidegkuti-Szoboszlaira, testcsel balra, aztán jobbal eltolva a bekk mellett a labdát, bezúdítani az angol kapuba. (London, 1953. november 25. 1. perc)
Ehhez képest 2021.szeptember 2-án Budapesten az első félidőben az angol térfél közepén egy nagyobbacska asztaltársaság nyugodtan pókerezhetett. Fölbillent a pálya, ahogyan azt az újságírók mondják, sőt le is szoktak volt írni.
Csodák persze nincsenek, csupán szárnyaló képzeletek.
A kemény mag a bekapott gólok ellenére is hullámzott tovább, ők mindig hullámozni jönnek, azt mindig lehet. Valahonnan aztán a hullám közepéről sörös papírpoharak röpültek a pályára, pontosan olyan hajító távolságból, hogy legalább az alapvonalig biztosan elérjenek. Az ilyesmi mindig megengedhetetlen, még ha nincs is rasszista jellege. Egyszerűen „csak” bunkóság volt, márpedig egy hatvanezres tömegből a bunkókat egytől egyig kiszűrni egyik stadionban sem lehet. Gulácsit nemrég ugyanígy megdobálta az ellenlábas szurkolótábor, és nyilván nem azért, mert fehér a bőre színe.
Landolt a pályán továbbá még egy petárda is, na, a „bátor tettest” alighanem kézre kell és kézre is lehet keríteni, ez már rendőrségi ügy, meg fogják oldani. Az MLSZ nyilatkozata pontosan fogalmaz, amikor azt írja, hogy a közönség elsöprő többsége sportszerűen szurkolt. Így volt, sportszerűen és persze egyre szomorúbban.
Galló Béla
Boris Johnson úr tehát elsiette kissé, amit rólunk nyilatkozott. Kár volt kilépnie az unióból, ha továbbra is annyira vonzza őt a Brüsszelben velünk szemben kötelezően alkalmazott anti-gentlemanlike.
Reméljük, szövetségi kapitányként azért megváltozna.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
