A Nemesradnóton a híres református kántortanítóra, Bodon Lajosra emlékeztek nyughelyén, Rimaszombatban október 12-én, halálának 50. évfordulóján.
A Pósa Lajos Társaság által szervezett megemlékezésen Bodon Lajos, mint a Pósa-kultusz elindítója előtt hajtottak fejet.
Gyurán Ágnes Pósa Lajos Ima a tanítóért című versét mondta el. Pósa Judit felidézte Pósa Lajos emlékének ápolása érdekében kifejtett tevékenységét.
„A só úgy hat, hogy ő maga elolvad, elvész, de hatása ott érződik minden falaton. (…) A világosság nem önmagáért ragyog, hanem, hogy a fényében látni lehessen. (…) A hegyen épített várost messziről meg lehet látni” – mondta a lelkipásztor.
Kifejtette, hogy Jézus mindenkori tanítványainak e három dologhoz kell szabniuk magukat, s így tett a népnevelői szolgálatra elhívott Bodon Lajos is Isten dicsőségére betöltve hivatását. Hatása, mint a só íze tovább élt a tanítványai életében, rendeltetésszerű életéből világosság áradt, felnéztek rá, mint a hegyen épített városra. Jelleme, személyisége döntő volt mások számára is. Élete másokat is útba igazított, s ajándékul szolgált az utókornak.
Az összejövetel elején Pósa Lajos Mennyben lakó én Isten egyházi énekét, a végén a Himnuszt énekelték az emlékezők.
Bodon Lajos Rimaszombatban született 1891-ben. Tanulmányait a Losonci Általános Tanítóképző Intézetben végezte, kitűnő oklevelét 1911 júniusában szerezte meg. A fiatal tanító 1911. október 4-én foglalta el hivatalát Nemesradnóton, az esperes október 5-én iktatta be hivatalába.
Az első világháborúban fogságba került, addig többek közt Héthy György helyettesítette, majd hazatérte után kezdett el újra Nemesradnóton tanítani, egészen a második világháború végéig, amikor is szlovák tanítót hoztak a faluba.
Keze alól nagyon tehetséges egyének kerültek ki. 1930. május 23-án az ő irányításával tették le az új iskola alapkövét, melyet 1931. május 31-én szenteltek fel. Az iskola falán ekkor emléktáblát is avattak: „Pósa Lajos, a gyermekek édes szavú, arany-szívű költője dicső emlékének, aki ebben a faluban született 1850. ápr. 9.” szöveggel.
A Tanító Úr nem elégedett meg az emléktáblával, országra szóló gyűjtést indított egy Pósa-szoborra, melyet fáradtságot nem ismerő munkával, pompásra sikerült országos ünnepséggel 1934. július 1-jén fel is avattak. Ez volt az első magyar köztéri szobor az akkori Csehszlovákiában, Margó Ede szobrász munkája.
Bodon Lajos a „Felvidéki magyar tanítóság húszéves története” című mű részeként írta meg a nemesradnóti Pósa-szobor történetét. Ez alkalomból 1934-ben elindította az azóta is meglévő Pósa Albumot, melyben írásokat, cikk-kivágatokat, fényképeket gyűjtenek.
Bodon Lajos az 1950-es évekig számos Pósa-ünnepséget szervezett és színdarabot rendezett Nemesradnóton, az 1960-as években pedig még kántorként beszolgált Nemesradnótra. Rimaszombatban hunyt el 1971-ben, a köztemetőben nyugszik.
Bodon Lajos halálának 50. évfordulója alkalmából a rimaszombati síremléken a szervező Pósa Lajos Társaság mellett koszorút helyezett el a Nemesradnóti Református Egyházközség nevében Pósa Dénes gondnok, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében pedig Homoly Mária szervezeti tag.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
