Gazda József nyugalmazott tanár, író, szociográfus, művelődésszervező tegnap töltötte be 90. életévét. Ez alkalomból kovásznai lakásán köszöntötte őt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Gyerő József polgármester, valamint gyermekei, Enikő és Zoltán.
A születésnapi köszöntések ünnepélyes gesztusain túl bensőséges beszélgetés bontakozott ki Jóska bácsi és vendégei között. A vendégek megjegyezték: a nemrég lezajlott Csoma Napokon, kora ellenére, fáradhatatlanul jelen volt – minden előadást és eseményt végig figyelemmel kísért.
Gazda József mindenekelőtt hálával szólt arról, hogy a Csoma Napok sűrű, háromnapos programját végig tudta ülni és követni. Elmondta: előzetesen tartott attól, bírni fogja-e a megterhelést, mert fáradtnak érezte magát, végül azonban úgy látta, a Jóisten segítségével helytállt. Szavaiból egyszerre érződött az időskor öniróniája és a szellemi éberség megőrzésének öröme: úgy fogalmazott, az agya még működik, bár a nevek olykor kiesnek.
A jelenről szólva borúlátó, de nem reményvesztett képet vázolt. Úgy vélte, zavaros és szorongató időket élünk, s különösen aggasztónak tartotta a magyarországi közélet állapotát. A politikai megosztottságot nem egyszerű nézetkülönbségnek, hanem gyűlöletkampánnyá fajult jelenségnek látta, amelyben már nemcsak viták zajlanak, hanem barátok, szomszédok, sőt, családtagok is egymás ellen fordulnak. Ezt mélyen elítélte, s döbbenettel jegyezte meg, hogy még román szemlélők is észreveszik a magyarországi politikai küzdelem gyűlöletkeltő jellegét.
A nemzetpolitikai kérdésekben sem adott egysíkú értékelést. Elismerte, hogy az elmúlt évtizedben Erdély felé erős segítő szándék nyilvánult meg Magyarország részéről, például az intézményépítések révén, ugyanakkor fenntartásait is megfogalmazta azzal kapcsolatban, mire és milyen arányban jutott támogatás.
A beszélgetés egyik legértékesebb része a személyes visszaemlékezések sora volt. Felidézte nagyenyedi és székelykocsárdi éveit, valamint azt, miként nehezítette meg életét a kommunista hatalom. Elmondta: nem volt kedvelt ember az akkori rendszer szemében, és ennek nagyon is kézzelfogható következményei voltak – nem kaphattak lakást, így ingázniuk kellett, miközben a hatóságok nyíltan arra törekedtek, hogy eltávolítsák őket. A történetekben a kiszolgáltatottság mellett a gondviselés motívuma is újra meg újra megjelent. Úgy látta, hogy életének nehéz fordulatai mögött is ott munkált valamiféle felsőbb rendezőerő, amely végül hazavezette, és lehetővé tette, hogy itthon alkossa meg életművét.
Különösen erősen rajzolódott ki szavaiból a kommunista korszak kisebbségellenes nyomásának emléke. Beszélt arról, hogy a magyar nyelvű oktatás és közéleti jelenlét felszámolása nem elszigetelt jelenség volt, hanem tudatos, intézményes folyamat. Mindezt nem puszta sérelemként idézte fel, hanem tágabb történelmi összefüggésbe helyezte: úgy látta, a romániai magyarság fennmaradása többször is hajszálon múlott.
A múlt századi fordulatokat is ebben a megmaradástörténetben értelmezte. Emlékeztetett arra, hogy 1940 előtt már-már megszűnni látszott a magyar oktatás, majd a második bécsi döntés átmeneti fordulatot hozott. Később Ceaușescu rendszerének nemzetiségellenes politikáját idézte fel, amely ismét a magyar közösség felszámolását vetítette előre, ám végül a történelmi változások újra lehetőséget teremtettek a talpra állásra. Mint hangsúlyozta: az erdélyi magyar közösség sokszor került szorongatott helyzetbe, de mindannyiszor túlélte az időket.
A beszélgetés végén már a jelen és a jövő felé fordult. Nem titkolta aggodalmait, ugyanakkor egy biztató jelenséget is megnevezett: tapasztalata szerint a román értelmiség körében egyre többen vannak, akik tisztábban, becsületesebben viszonyulnak a magyarkérdéshez. Ez a megfigyelés összhangban állt megszólalásának alaphangjával: a tanár úr nem szépített a nehézségeken, de a történelem, a hit és a személyes tapasztalat alapján mégis a megmaradás esélyében gondolkodott.
Összességében Gazda József szavai egyszerre voltak számvetések és tanúságtételek. Beszélt fizikai erejének fogyatkozásáról, a közélet eldurvulásáról, a kommunista diktatúra nyomásáról, a kisebbségi sors nehézségeiről, ugyanakkor mindezt átszőtte a hit, a történelmi tapasztalat és a mértéktartás erkölcse. A beszélgetés így nem csupán születésnapi köszöntőn elhangzott vallomásként értelmezhető, hanem egy hosszú életút tapasztalatainak sűrített összegzéseként is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
