Az elmúlt hetekben nagy port kavart a Beneš-dekrétumok ügye, amely mindenkinek súlyos károkat okozott a szlovák kormánypártoktól a felvidéki magyar közösségen át a magyar kormányig. A Beneš-dekrétumok firtatását betiltó szlovák törvény felgyorsította azt, amit már egyébként is sejteni lehetett: hogy a Magyar Szövetség a progresszív ellenzék karjaiba rohan. Az is sejthető volt, hogy a kormánykoalícióval fasírtban lévő Pellegrini államfő nem meri majd megvétózni a szájkosártörvényt – mert azonnal rásütnék a hazaáruló címkét. Amire még mi sem számítottunk, az az a gyorsaság, ahogyan a progresszív PS eldobta magától a rövidtávú politikai érdekei miatt felbujtott Magyar Szövetséget és annak elnökét (Gubík csak azután visszakozott a PS-szel való együttműködésből, hogy egyértelmű volt, hogy kosarat kap az ellenzéktől). És igen, e sorok írója újra és újra meg tud lepődni azon a leírhatatlan sötétségen, amely egy-két magyarországi honatya fejében honol a felvidéki magyar politika összefüggéseiről. Erre mutatunk most egy friss példát.
Valójában nem szabadna meglepődni. Gyimesi György kizárásakor magától Nagy János államtitkártól hallhattuk, hogy a magyar politikusnak azért nem volt helye a Magyar Szövetségben, mert „most-hidas politikus”. A baklövést ezután azzal tetézte, hogy kijelentette: Gubík csak azt teszi, amit elvárnak tőle. Hogy kik és milyen céllal várják el tőle, azt nem árulta el – persze, idővel egyre világosabb lett a mesterterv.
Érdemes kiemelni, hogy Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes is személyesen támogatta a Magyar Szövetség progresszív irányváltását azzal, hogy Gubík László nyilvánvaló politikai céljait felkarolta. A Beneš-ügy azonban lerántotta a leplet.
Nyáron még azokat bírálták Magyarországról, akik felhívták a figyelmet a Magyar Szövetség szivárványosodására. Azzal, hogy a Magyar Szövetség elnöke a progresszívokkal közösen tüntetett a Magyarországgal együttműködő szlovák kormány ellen, a rosszindulatú pletykáknak beállított elemzések igazolást nyertek. Az anyaországi érintettek pedig kínos magyarázkodásra kényszerültek.
Így hát még a politikai szünet előtt Semjén a Patrióta Youtube-csatornán nagyinterjút adott, és a beszélgetés első, legfontosabb pontja épp a Beneš-dekrétumok és az akörüli politikai helyzet volt. Aki megnézi a videót, az két dologban bizonyosságot nyerhet: Semjén egyáltalán nem ismeri a szlovákiai politikai viszonyokat, és hogy maga is lehetőségként kezeli a magyar párt lepaktálását a progresszívekkel. Nézzük!
Nacsa Lőrinc és Gubík László már építik a progresszív jövőt a Felvidéken. Ez nem nemzetpolitika – hanem árulás
Az első hazugság: Nem a PS, az SNS hozta fel
Semjén azt állítja, hogy a Beneš-ügy a szlovák kormánykoalíció törékenységére vezethető vissza, és elsősorban az SNS katasztrofális állapota miatt pattant ki, és így tematizálódott a szlovák belpolitikában.
Semjén állítása vagy tévedésen vagy hazugságon alapul. A Beneš-dekrétumokat nem az SNS hozta fel, hanem a PS, amelynek karjaiba Semjén és Nacsa kézen fogva vezette az elmúlt évben a Magyar Szövetséget. Ezt tudhatja bárki, aki legalább egy magyar nyelvű szlovákiai sajtóterméket elolvasott.
A második: a Magyar Szövetség értékrendben a KDH-val ért egyet
Semjén szerint a Magyar Szövetség értékrendileg a KDH-hoz áll közel. Ám ez is hazugság. Ez akkor lehetne igaz, ha a Magyar Szövetségnek lenne identitása, de nincs neki, mert azt a belső megosztottság eltüntetése érdekében maga számolta fel. A Magyar Szövetség még a két nemről szóló alkotmánymódosítást sem üdvözölte, amit a KDH sikerként könyvelt el. A magyar pártnak nincs véleménye sem a háborúról, sem az LMBTQ-kérdésekről, sem családpolitikáról – a KDH-nak van.
Ráadásul, a magyar párt meg sem próbált értékközösséget vállalni a KDH-val, vagy ahhoz közeledni. Semjén úgy nyilatkozik, hogy teljesen fals információkkal próbálja magyarázni a helyzetet.
Gubík lesz a Magyar Szövetség végzete. A párt keménymagja lemorzsolódik, kataklizmaszerű összeomlást jósolnak a számok
A harmadik: kisebbségi ügyekben a progresszívekkel értenek egyet
Semjén szerint a felvidéki magyarok a progresszívekkel értenek egyet kisebbségi ügyekben.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ilyen ostobaságot akarjon valaki beleadni a felvidéki magyarok szájába. Lehet, hogy Semjén csak a Hedvig-ügyre, a dunaszerdahelyi magyarverésre emlékszik, de mi azért még emlékszünk arra is, ahogy Korčok szította a nemzeti feszültséget, ahogy biztonsági fenyegetésnek neveztek minket, ahogy elvitatják a progresszívek tőlünk a kisebbségi jogokat, ahogy elgáncsolták a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, ahogy háborús okként használtak minket az elmúlt közel négy évben, ahogy bejegyzéseinket cenzúrázták a háború, a transzgender és migráció támogatása érdekében, ahogy határrevíziós kockázattal azonosították a minket megillető jogokat, és így tovább.
Aki ismeri a szlovákiai politikai viszonyokat, az pontosan tudja, hogy a progresszív ellenzékre nem számíthatunk nemzeti kisebbségi ügyekben, mert nincs különbség köztük és az ultranacionalisták között – csak az előjelük más.
Így csókolt kezet Semjén Zsolt a progresszív magyarelleneseknek Tusványoson
A negyedik: a szlováksággal nem nagyon van vitánk Beneš-ügyben
Semjén azt állítja, hogy a szlovákság nagy részének „fogalma sincs, hogy mi a Beneš-dekrétum” (így, egyes számban…), „különösen annak magyar és németellenes részéről”. A magyar politikus szerint csak a szlovák politika gerjeszti ezeket a feszültségeket.
Ez így ebben a formában szintén hazugság. A szlovák közvélemény addig semleges csak a kérdésben, amíg az nem változtat azon a status quo-n, ami garantálja a magyarok fokozatos fogyását. Amint szóba kerül a dekrétumok miatti bocsánatkérés, ne adj’ Isten, a kárpótlás kérdése, azonnal elszabadulnak az indulatok politikusok nélkül is, mert mindenki elkezdi félteni az ingatlanját, az ország önállóságát, a szlovák nyelvet, stb. Tapasztalhattuk már, hogy a szlovák közvélemény mennyire fogékony az ingatlan-tulajdonjogi összeesküvéselméletekre (erre épített az ellenzék a kataszteri hivatalra mért kibertámadás kapcsán is…).
Az sem igaz, hogy a „szlovákság nem akarja jogfosztani a magyarságot”. Azért nem igaz, mert a Beneš-ügyben mind a szuverenista kormányoldal, mind a progresszív ellenzék szavazói sajnos nagyrészt hasonló véleményen voltak: a nagy-nagy többség helyeselte a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét, a magyarokat autoriter rezsimek felé hajló kockázatnak tekintették, akik nem „demokratikus” (értsd: liberális demokrácia) értékrend felé kötelezték el magukat. Sőt, nagyon sokan úgy vélték, hogy megérdemelték a magyarok a kitelepítéseket, hiszen Dél-Szlovákia elfoglalásakor „durva sérelmeket kellett elszenvednie” a szlovákoknak is. Megint mások szerint a magyarokért nem érdemes megnyitni ezt a kérdést. Persze, ugyanez a szlovák közvélemény hol Oroszoszágnak, hol Ukrajnának szurkol zászlót lengetve, és gyakran ukrán zászlót lengetve szorgalmazza az ország szuverenitásának leépítését Brüsszel javára…. Ennyit tehát a szlovák közvéleményről.
Király Zsolt: Kígyók a keblen – avagy a Budapest Pride felvidéki tanulságai
Okosabbak lettek volna, ha csendben maradnak
A fenti összefüggések tragikomikus képet festenek az anyaországi döntéshozók és a Felvidék kapcsolatáról. A Magyar Szövetség politikai alkalmatlanságával csak a magyarországi politikusok Felvidéket érintő tudatlansága vetekedik. Külön probléma, hogy a két dolog táplálja egymást. Persze akad kivétel.
Mikor Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke december elején kioktató hangnemben kérte számon Szijjártó Péter magyar külügyminisztert a szlovák kormánypártok Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos joggakorlata miatt (konfiskálás), Szijjártó világos, pragmatista, de legalább érett választ adott: kényes ügyeket csak akkor nyissunk meg, ha azokat sikeresen le is tudjuk zárni.
Szijjártó álláspontja lehet, hogy rideg és számító – az elmúlt két hét politikai gyakorlata azonban megmutatta, hogy neki volt igaza. Minden más csak politikai vágyvezérelt gondolkodás volt. A realitás pedig az, hogy ma rosszabb a helyzet, mint egy hónappal ezelőtt.
Mindenki számára előnyösebb volna, ha a felvidéki ügyekben csak a tényeket, összefüggéseket és realitásokat átlátó emberek nyilatkoznának az Anyaországban is. Egyébiránt, ez nem nemzetpolitika – csak nemzetpolitikába csomagolt szélhámosság.
Gubík László letagadta, hogy a tagja lenne a Digitális Polgári Körnek, pedig videó is van róla
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: youtube
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
