A Beneš-dekrétumok ügye ma már mindenről szól, csak a felvidéki magyar közösségről és a károsultakról nem. A legfontosabb szereplők ugyanis kizárólag politikai önigazolást várnak ettől a vitától, nem pedig megoldást. A kormányoldal bizonyítani akarja, hogy az ellenzék Szlovákia-ellenes, de saját koalíciós partnerét is megregulázná. Az ellenzék bizonyítani akarja, hogy képes lesz kormányt alakítani a HLAS és az OĽANO nélkül is, de rájött, hogy megégette magát a magyarokkal. A Magyar Szövetség pedig bizonyítani akarja, hogy megéri lepaktálni a progresszív, háborúpárti, szivárványos ellenzékkel. Csakhogy csütörtökön rá kellett jönnie, hogy nem jött ki a lépés, és teljesen elszigetelte magát.
Az ellenzék
A progresszív PS indította el a lavinát azzal, hogy kinyilvánította: a Beneš-dekrétumokat rendezni kell. De a folytatást természetesen nem önmagától, hanem a regnáló kormánytól várta el. Mi motiválhatta a PS-t?
Részben a nyugatról jövő nyomás, hogy éket verjenek Budapest és Pozsony közé a háború folytatásához szükséges orosz vagyon konfiskálásáról is szóló uniós csúcs előtt. Részben pedig a magyar szavazatok megszerzése és a Magyar Szövetség átállítása volt az indíték.
A PS ugyanis elérte a plafont, érdemben már nem tudja növelni pártpreferenciáit. Az ellenzék belső dinamikája miatt nem alakíthat kormányt a Slovenskoval, a választói elvárásai miatt pedig a HLAS-szal. De mivel a PS semmi mást nem kínál, mint a Smer-kormány lecserélését, ezért muszáj fenntartania a látszatot, hogy erre valóban képes – a Slovensko és a HLAS nélkül.
Az identitáshiányban küzdő, egykori most-hidasok által befolyásolt Magyar Szövetség megkörnyékezése így adta magát. A Beneš-dekrétumok belengetése, a kormányoldal túlreagálásának kiprovokálása, Pozsony és Budapest szembeállítása majd Gubík László meghívása és főszereplővé tétele a pozsonyi kormányellenes tüntetésen mind ezt a célt szolgálta. Az eredmény vegyes.
A PS választói és baráti sajtósai mind szkeptikusak a magyar pártot és Gubík Lászlót illetően. Ne csodálkozzunk: egy nemzeti identitást sokadrangúnak tartó, ukrán zászlót lengető közeg nem érti és nem is fogja érteni a Beneš-dekrétumok problémáját és a felvidéki magyar közösség céljait. Még mindig fenyegetésként tekintenek ránk, és értetlenül állnak azelőtt, hogy egy magyar miért nem a szlovák himnuszt énekli, hiszen a himnusz az állam, és nem a nemzet jelképe. Tíz év múlva tehát lehet, hogy a német vagy az orosz, esetleg az ukrán himnuszt fogják ugyanilyen „pragmatikusan” kezelni (ne adj’ Isten).
Az ellenzék belsőleg is elég megosztott volt magyar kérdésben. A KDH, amely folyamatosan a Slovensko meghívásáért kardoskodik a PS-nél, saját álláspontja elleni támadásként értelmezte a Magyar Szövetség meghívását a tüntetésre. Ezért csak a gyenge szónoki képességekkel és nem is jelentős politikai súlyt képviselő Marián Čaučíkot küldte fel a színpadra. Az SaS sem a legmagasabb szinten képviseltette magát. Valójában, egyedül Michal Šimečka, a PS elnöke fejezte ki örömét a magyar pártelnök részvétele miatt.
Beszédes azonban, hogy a megmozdulás végén készült közös ellenzéki fotó azóta sem került ki a netre egyik illetékes politikusnál sem (cikkünk írásakor legalábbis ez volt a helyzet). Szemben azzal a tüntetéssel, amikor a Demokrati kapott helyet az ellenzék soraiban.
És valószínűleg Martin Dubéci facebookos videóbejegyzése is a „köszönjük, de ennyi elég lesz a magyarokból” üzenetet hordozza a sorok között. A politikai pályáját a néhai Most-Hídnál kezdő Dubéci volt az, aki Gombaszögön udvarolt a Magyar Szövetségnek, Dubéci volt, aki részt vett a Beneš-dekrétumokról szóló, Magyar Szövetség által rendezett beszélgetésen a párt székházában. Dubéci pozíciójához kötődik a Magyar Szövetség ellenzéki beszervezése. A tény, hogy egyedül volt kénytelen kamera elé állni magyarázni a bizonyítványát, azt jelzi, hogy a PS-ben elégedetlenek a terv kimenetelével, és Dubéci pozíciója megingott. Így magyarázkodásba kezdett.
Az ellenzék azonban kényelmesen kezelheti a helyzetet. Ha úgy tapasztalják, hogy a magyar forgatókönyv mégsem kifizetődő, egyszerűen leveszik az asztalról, és otthagyják az egész általuk kreált káoszt és feszültséget a nyakunkon a Magyar Szövetséggel, jogszabály szigorítással és a magyar-szlovák kormányközi kapcsolatok megrontásával egyetemben. Többet nyertek így is, mint amit kockáztattak.
Rastislav Káčer kijelentései (így három nappal később) is arra utalnak, hogy az ellenzék meghozta az ítéletet a „magyar projekt” kapcsán, és valószínűleg elsüllyesztik a legeldugottabb asztal legmélyebb fiókjába.
Magyar Szövetség
A magyar párt már más helyzetben van. Ő – bármit fog ezek után kommunikálni – nem moshatja le magáról, hogy a progresszív ellenzékkel paktált le. Nem tud visszatérni a tüntetésen elmondott beszéd előtti időbe. Ha nem fogadja be az ellenzék, nem lesz a választók szemében ellenzéki, de a történtek után nem lehet nemzeti-konzervatív sem.
Gubík László Magyar Szövetsége csalódást okozott a liberális választónak, mert nem volt elég liberális, és csalódást okozott a konzervatív választónak, mert még így is túl liberális volt. Középen álló szavazó a mai durva, feszültségekkel teli világunkban nem nagyon van. A háború miatti, négy éve tartó ki nem mondott egzisztenciális félelem, így vagy úgy, de mindenki agyában ott motoszkál.
A Magyar Szövetség elképesztő amatörizmusa és stratégiai vaksága vezetett oda, hogy zéró garancia, zéró helyzetfelismerés mellett nem csak magát, de a szlovák-magyar kapcsolatokat is fagypontra vitte (egy időre). És valószínűleg semmilyen előnyt nem tud majd kovácsolni belőle.
Gubík László csütörtöki facebook-bejegyzésében azt hangoztatta, hogy nem Budapest, nem is Pozsony, nem is a PS, nem is a Smer, kizárólag a Felvidék számít neki. És aki nem érti az ő stratégiai nagyságát, az egybites gondolkodású világban él. Magyarul, le vagyunk hülyézve. Ám nem ez a legfelháborítóbb.
Ilyen arrogáns kijelentéseket Gubík akkor tehetne, hogy a Felvidék önálló entitás lenne, ő pedig választói mandátum útján lenne ennek az entitásnak a vezetője. De egyik sem igaz. És a Felvidék érdekében partnerekre van szükség. Az „A-ligában”, közösségi szinten, a megmaradásnak már adott stratégiai környezete van. Ott nem lehet ide is, oda is dörgölőzni, egyedül állni középen, arra várva, hogy valaki első látásra beleszeressen egy identitás nélküli politikai képződménybe.
A Magyar Szövetség ott áll középen – mondja Gubík – és ez igaz. Ott ál középen, és elvesztette konzervatív törzsszavazói bizalmát, elszigetelte magát a szuverenista szlovák oldaltól (ha eddig lett volna esély a helyzet megoldására, most már Gubíkkal biztosan nem fognak tárgyalni). Annak hangoztatásával, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokért nem szabad feláldozni a felvidéki magyar érdeket, pedig valósággal provokálja a magyar kormányt is, amelynek meggyőződése, hogy a Beneš-dekrétumokhoz hasonló kérdéseket csak akkor szabad megnyitni, ha azokat pozitívan le is lehet zárni.
Ez Gubíknak nem sikerült, sőt, jóval nagyobb káoszt okozott, mintha nem csinált volna semmit. Teljesen figyelmen hagyta a politikai realitásokat, rosszul mérte fel a következményeket. Vagy, ami rosszabb, pontosan tudta, mi fog történni.
Persze, a tisztelt pártelnök elmondja majd, hogy a csúnya szlovákok megint nem akarják felvállalni a magyarok érdekeit, ezért van szükség a Magyar Szövetségre. De a választók a sorok közül ki fogják olvasni, hogy a Magyar Szövetség senkinek sem kell már a szlovák pártok közül, partner nélkül pedig képtelenség értelmezni, milyen előny származhatna a pártból.
A Magyar Szövetség döntése most sokkal távlatibb következményekkel fog járni, mint a korábbi botlásoknál. Nem csak a szlovák, de a magyar kormány bizalmát is elvesztheti, még ha nem is ez lesz a hivatalos kommunikáció. Ez a bizalomvesztés pedig annak eredménye lesz, hogy megint a magyar külpolitika aláaknázásában vett részt a párt. Ezúttal azonban már mint bűnrészes.
A magyar kormányfő nem fog egy kulcsfontosságú uniós csúcs idején szembefordulni Robert Fico kormányfővel.
Ezt a politikai kényszerhelyzetet és a Magyar Szövetség ostobaságát kihasználva előbb Tarr Zoltán tiszás politikus, majd Magyar Péter, Orbán Viktor kihívója irányította magára a reflektorfényt, azt emelve ki, hogy a Fidesznek fontosabb Fico, mint a felvidéki magyar közösség. Az állítás tartalmán lehet vitázni, de az kétségtelen, hogy Gubík „stratégiája” beföldön és külföldön is nehéz helyzetbe hozta a magyar kormányt pár hónappal az országos választások előtt.
Minden reflektorfény, amit most a Tisza párt kap, azt Gubík Lászlónak köszönheti.
Visszalépni innen már nem lehet. A választók le fogják vonni a következtetést.
Kormánypártok
A kormányoldal felelőssége sem kisebb, mint a PS-é. Elképesztő primitivizmussal reagálták túl a Beneš-dekrétumok ügyét. Nem lesz felvidéki magyar, aki elfelejtené, hogyan uszított Huliak azzal, hogy majd a szlovákoknak kell magyarul beszélnie. Azt sem fogjuk elfelejteni, hogy Tibor Gašpar azt mondta, minden kitelepített áruló vagy kollaboráns volt. És azt sem fogjuk elfelejteni, hogy milyen könnyedén áldoztak be minket a PS elleni politikai harcban.
A durva és primitív nyilatkozatokon túl ugyanis Tibor Gašpar kezdeményezésére átment egy Btk-módosítás a parlamenten, ami fél év börtönnel büntetné a II. világháború utáni rendet leíró dokumentumok megkérdőjelezését.
A jelenlegi katasztrofális politikai helyzetet ennek visszavonása oldaná meg félig-meddig. Ha ez a törvénymódosítás eltűnne, a szlovák-magyar kormányközi kapcsolatokban meglévő feszültség is feloldódna, és a Beneš-dekrétumokról szóló érdemi vita is visszakapná a maga státusát.
Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy Peter Pellegrini megvétózza dolgot. És itt kezdődik a bibi. A szlovák kormánykoalíció az elmúlt hónapokban mintha önmaga megbuktatására játszott volna úgy, hogy közben a koalíció szétesésének felelősségét mindenki a másikra akarta hárítani.
A közelmúltban komoly feszültség pattant ki Peter Pellegrini államfő és Robert Fico kormányfő között. Pellegrini megvétózta a Bejelentővédelmi Hivatalról szóló törvénymódosítást. Ez akadályozza az egykori Čurilla-nyomozócsoport tagjainak félreállítását (azt most nem minősítjük, hogy e nyomozócsoport tevékenysége mennyire volt átpolitizált…). Fico és a Smer ezt személyes támadásnak vette. Kirobbant a botrány, Fico jelezte, hogy Pellegrini a Smer támogatására többé ne számítson.
A helyzet prózai: ha Pellegrini megvétózza a Beneš-dekrétumokra vonatkozó Btk-módosítást, a kormánypártok nemzetárulónak fogják nevezni. Ha nem vétózza meg, elfelejtheti a magyar választók támogatását.
Ez egy újabb olyan pont, ami nehezen feloldható kényszerpályát teremt az eseményeknek a felvidéki magyar közösség kárára.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
