Becsszóra, nem magyarellenes Kulcsár Péter2026. 01. 14., sze – 19:02
A nemzetközi helyzet fokozódik, Magyar Péter és Peter Pellegrini szópárbaja vagy a két kormány óvatos hallgatása a Beneš-dekrétumok kérdésében előtérbe helyezte a lappangó, megoldatlan szlovák–magyar konfliktusok kérdését. Amit látunk, csak a jéghegy csúcsa: a szlovák kormány látványosan rontotta a magyar kisebbség helyzetét, a közösség Robert Fico és Orbán Viktor pillanatnyi érdekkapcsolatának a túszává vált. Ez semmi jót nem ígér a jövőre nézve
Kezdjük a Büntető törvénykönyvvel! A Btk.-ban decemberben foganatosított változások közül ugyan a Beneš-dekrétumok tagadására vonatkozó passzus váltotta ki a legnagyobb felzúdulást, de magyar szempontból legalább annyira érdekes a választási kampányokra vonatkozó szabálymódosítás is. Az új rendelkezés egy év börtönnel bünteti a külföldi szereplőkkel szövetségben megvalósított, egy párt érdekében folytatott választási tevékenységet. Mire is húzható rá ez a gumiparagrafus? Például minden, a felvidéki magyarokat megszólító társadalmi kampányra, amit magyarországi forrásokból is gazdálkodó civil szervezetek folytatnak.
Ha már magyar társulások, a koalíció tavaly hozzányúlt a civil szervezetekre vonatkozó jogi szabályozáshoz és a külföldi bevételeik, donoraik részletes dokumentációjára kényszerítette a szervezeteket. A törvényt alkotmányossági aggályok miatt ideiglenesen felfüggesztették, de csak idő kérdése, a koalíció mikor talál rá egy kiskaput. Kit hoz nehéz helyzetbe az adminisztratív ellehetetlenítés? Más szereplők mellett például a magyarországi forrásokból gazdálkodó társulásokat. Ha valaki arra gondol, hogy megkerülve a rendelkezést magyarországi támogatás helyett szlovák forrásokból oldja meg a gazdálkodását, az is kapott az év végén egy képletes pofont: a Kisebbségi Kulturális Alap jogerősen megítélt támogatásainak egy részét forráshiány miatt nem fizette ki az intézmény. Van, de nincs.
A sort folytatni lehetne további intézkedések felsorolásával az iskolarendszer és az önkormányzatok zaklatásától kezdve az intézményi változásokig, de terjedelmi okok miatt tekintsünk ettől el. A minta világosan kirajzolódik: a szlovák kormánykoalíció
módszeresen ügyködik azon, hogy minél több lehetőséget teremtsen a számára kényelmetlen szereplők zaklatására, és bár az elsődleges célpontját a liberális, ellenzéki szervezetek és pártok jelentik, a tűzvonalban, mintegy járulékos veszteségként a magyarok is ott vannak. Ami nagyon veszélyes.
Az említett intézkedéseket a Ficóval elnézőbb szemlélődők gyakorlatilag felmentették arra hivatkozva, hogy nem a magyarok az elsődleges célpontjaik. Hiszen ha létezik a stratégiai magyar–szlovák államközi, brüsszeli elit- és mindenellenes szövetség, akkor a felvidéki közösség védőernyőt is kapott. Amíg tart Fico és Orbán harmonikus viszonya, addig Szlovákiának nem érdeke a helyi magyarokat büntetni. Ez az érvelés azonban hibás. Egyrészt a dekrétumok ügye kapcsán megmutatkozott, hogy Magyarország látványosan nem meri bírálni Szlovákiát, ha a felvidéki magyarok felzúdulnak, és fát lehet vágni a magyar diplomácia hátán.
Ami viszont ennél is fontosabb: semmi se tart örökké. A törvényváltoztatások bunkósbotot adtak egy paradigmaváltó, a magyaroktól eltávolodó Fico kezébe, de rajta is túlnyúlik a jelentőségük. Egy kormányváltás esetén akár a helyi magyar szereplők egy részével nyíltan nem szimpatizáló SaS- vagy Demokraták-vezetés is köszönné szépen a megnyitott lehetőségeket, és az új körülményekre hivatkozva söpörné ki a kényelmetlen magyar szervezeteket meg pártokat. Az, hogy a törvény betűje helyett egy úriemberi megegyezéstől függ a kisebbségi intézmények helyzete, elképesztő és káros, ráadásul javíthatatlannak tűnik. Köszönjük, Fico.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
