A rendszerváltás, mint szólam, elsősorban a hajdani valódi rendszerváltókat gyalázza és teszi idézőjelbe az egész életüket.
Még egyszer – és azt hiszem, utoljára. De azért rögzítsük: „Kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet!” – így szólt a Fidesz jelmondata 2010 környékén. Így szólt, mert ennek ugyanis van értelme. A 2006-ban Gyurcsányék által a szó szoros értelmében véresre vert és kilőtt szemű rendszerváltás utáni világ kormányváltásnál többért kiáltott. Valamiért, ahol a 2006-os gyalázat soha többé nem történhet meg.
Na de rendszerváltás?
Milyen rendszerváltás?
A rendszerváltás, mint szólam, elsősorban a hajdani valódi rendszerváltókat gyalázza és teszi idézőjelbe az egész életüket.
Tehát nem lesz itt semmiféle rendszerváltás, mert nem is lehet, mert a rendszerváltás megvolt 1988–1990 között, akkor, amikor a mai „rendszerváltók” még nem is éltek vagy pelusban ordibáltak.
A másik tudnivaló pedig az, hogy a 2010-ben lezajlott „kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet!” folyamatra négyszer mondtak igent a magyar polgárok.
2010-ben azt mondták, igen, kedves fideszesek, igen, kedves Orbán Viktor, csináljatok kormányváltásnál többet, de rendszerváltásnál kevesebbet.
2014-ben „leokézták” az addig elvégzett munkát és kétharmados felhatalmazást adtak a folytatásra.
2018-ban mindez megismétlődött, újabb helyeslő fejbólintás és újabb kétharmad.
2022-ben – láss csodát – negyedszer is megismétlődött ugyanaz, a polgárok közölték, hogy kedves fideszesek, kedves Orbán Viktor, folytassátok.
Így érkeztünk meg 2026-hoz.
Megérkeztünk 2026-hoz, a Covid-járvány azóta sem kihevert gazdasági visszaesésével, amelyre nem egy lapáttal, de jó sok markolóval tett rá az orosz–ukrán háború, a nyomában járó gazdasági recesszió, az energiaválság, melyet alaposan súlyosbított az Európai Unió önsorsrontó és idióta politikája, a német és az osztrák gazdaság két éve recesszióban, ilyenre talán az ötvenes évek óta nem volt példa, és mindezek ellenére – ez az igazi csoda! – 2022 és 2026 között a negyedik kétharmados felhatalmazással dolgozó Orbán-kormány meg tudta őrizni, meg tudta védeni jóléti intézkedéseit, sőt még szélesíteni is tudta azokat, a családtámogatástól az adókönnyítéseken át a védett árakig és a rezsicsökkentésig.
De ez nem volt elég.
A magyar polgárok – elsősorban a polgárok azon része, amelyik a valódi rendszerváltáskor még nem élt vagy pelusban ordított – azt mondta, ez így nem jó, ez így nem mehet tovább, jöjjön az új és legyen minden jobb. Sőt! Legyen rendszerváltás!
Lehet persze az is, csak akkor nagy baj lesz.
Álljon itt egy versidézet, az egyik kedvencem, sokat idéztem az elmúlt években, de mindig, újra és újra aktuális, sőt egyre aktuálisabb, s ez annak ellenére így van, hogy ma versidézetekkel operálni TikTok-videók helyett teljesen felesleges, teljesen hiábavaló, de mindig, újra és újra eljönnek azok az idők, amikor a felesleges és hiábavaló és „avítt” és „idejétmúlt” dolgokhoz kell ragaszkodni, mert azokon kívül nincsen semmi sem, csak a rémisztő, szörnyarcú, üvöltő üresség, ami a vérszomjas tömeg képében szeret leginkább mutatkozni. Amúgy erről szól a vers is, Babits verse, a gazda bekeríti házát, s íme a vonatkozó idézet:
Jöhet a vad tánc, tépő, részeg, ál-buján
vetkőzni csontig a virágokat; jöhet
a vak kacaj ápolt növényeinkre; majd
a fehér-csuhás vezeklő, a tél; te csak
maradj a tavaly őre! s ha a jövevény
lenézve így szól: „Én vagyok az Új”” – feleld:
„A Régi jobb volt!” – Hősi léceid mögött
mint középkori szerzetes dugott a zord
sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros
képégetők elől pár régi könyvet: úgy
dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett
léckatonáid helyén élő orgona
hívja illattal a jövendő méheit.
Hát tessék, itt van az „új”, s mi, középkori szerzetesek ma még csak egymásnak suttogjuk, hogy a „régi jobb volt”, de eljön az idő, amikor nem kell már suttognunk, mert nyilvánvaló lesz.
És akkor ennyit a rendszerváltásról.
És engedtessék meg nekem egy utolsó megjegyzés, nem tudom, igazam van-e, de azt hiszem, mindez több, mint elképzelhető és sokkal több puszta fantáziánál, így pedig kivonhatjuk vereségünk miatt érzett fájdalmunkból a következőket, és akkor a fájdalom kisebb lesz. Hogy miről van szó? Erről:
Azt gondolom, ha megnyertük volna ötödször is a választást, akkor ma a következő helyzet állt volna elő: nagyjából 440 forint lenne egy euró; tömegek rohamoznák a bankokat, hogy átváltsák a pénzüket, ez pedig kezelhetetlen állapotokat idézne elő, hovatovább bankcsődöket; minden nemzetközi hitelminősítő bevágott volna bennünket eddigre a bóvli kategóriába; Brüsszel mindent megvont volna már tőlünk, pénzt, vétójogot – mindent; a „rendszerváltók” pedig, akik ma is vért innának, törve-zúzva tombolnának az utcákon és a tereken, és lassan csatlakoznának hozzájuk a mieink is.
S hogy miért lenne ez így? Azért, mert a gazdasági háttérhatalmak azt tesznek, amit akarnak, azért, mert a hitelminősítők a politikai és gazdasági háttérhatalmak furkósbotjai, azért, mert a valós gazdasági állapotoknak az égvilágon semmi közük nincs a háttérhatalmak által tetszés szerint befolyásolható árfolyamokhoz és hitelképességi mutatókhoz, és azért, mert Brüsszel, illetve az EU jelenlegi irányítói sem egyebek politikai furkósbotoknál.
Nem állítom, hogy nem lenne jobb ezekkel küzdeni az ötödik ciklus elején, de azért nem lenne fáklyásmenet.
És akkor innen, négy kétharmados felhatalmazással a hátunk mögött üljünk be most a világpolitika és belpolitika, valamint a világgazdaság és a hazai gazdaság „mozijába”, zörögjön a pattogatott kukoricás zacskó, kezdődik az előadás, színre léptek a „rendszerváltók”.
Lássuk a „rendszerváltást”!
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
