Nem, nem írok elé semmit sem. Bocsássanak meg ezért, de alább egy remekmű következik.
Benne van minden, amit erről tudni érdemes. Aki ennél is többet akar tudni, az még szerezze meg Majtényi gyújtó hangú beszédét és hallgassa meg. Olyan jót már rég hallottak!
Szóval következik a 444 beszámolója az összellenzéki, forradalmi, rendszer- és kormányváltó tömegtüntetésről, mely megrengette Orbánt és rendszerét, többek között e sorok íróját is.
Betűhíven (ahogy Uj Péter elhelyezte az örökkévalóságban):
„Majtényi még bízik a csodában
Visszafogott forradalmi hevület jellemezte az Elnököt a köztársaságnak csoport szerda délutáni demonstrációját.
A Séta az új köztársaságért az Operától indult, és elsöprő erejű Majtényi-beszédben végződött az Alkotmány utcában.
Kábé háromezren voltak. Talán háromezerötszázan is.
Ez volt a baloldali ellenzéki erők közös március 15-i megmozdulása, ezt kell szeretni.
A rendezvény sztárfellépője, Majtényi László szerint nem kell kétségbeesni, vannak még csodák.
Délután három óra tájban már irtózatos, végeláthatatlan tömeg, majdnem kétezer ember gyülekezett az Andrássy út Opera előtti részén, illetve a két oldalán, mivel a forgalmat nem állították meg. A Majtényi Lászlót államelnöknek jelölő ellenzéki csoport, az Elnököt a köztársaságnak! első igazi demonstrációján valamennyi baloldali parlamenti ellenzéki párt képviseltette magát valamilyen formában.
A vonuló tömeg tömegben vonult. Elöl kalapban Majtényi, balján Závada Pál író, mellette a sarokban Gulyás Balázs a netadó elleni tüntetések szervezője.
Az Opera épülete előtt a szociszimpatizánsok vertek „tanyát”, a Balettintézet előtt a DK táborozott, a Louis Vuitton-bolt elé a Szolidaritás emberei csoportosultak, a Callas előtt pedig az icike-picike Liberálisok. Apatikusan lengették pártzászlóikat. Sokan nem értették, miért nincs lezárva az Andrássy, miért kell az út két oldalán, mintegy felszalámizva avagy megosztva várakozniuk.
Az Orbán-dikaktúra azonban rövidesen engedett a demokratikus nyomásnak, lezárták az Andrássyt, és a tömeg megindulhatott egy zenélő teherautó mögött a Nagymező utcán át a Kossuth tér felé. A könnyűzenei fékek és ellensúlyok között a Quimby (hatalmas fel a bátor választásért!), Michael Jackson (!!), Michael Flatley (!!!), Tom Jones (!!!!) és az Illés örökzöld felvételeit fedezte föl denevérfülű tudósítónk, Sarkadi Zsolt.
Az ellenzéki megmozdulások egyik legjellegzetes arca: Molnár Péter volt Szdsz-képviselő, slammer.
A menet elején maga Majtényi haladt, mellette Molnár Gyula, a szocialisták flémbojáns elnöke és az örökifjú Fodor Gábor. Az Alkotmány utca végéig már háromezer-háromezerötszáz fősre duzzadt az elégedetlen tömeg. Itt állt a színpad az Elnököt a köztársaságnak! logójával (?), a korona nélküli Kossuth-címerrel.
Majtényi, az ellenzéki összefogás ez idő szerint egyik legdinamikusabb politikusa színpadra is pattant, és rögtön beverte a fejét egy KGB-s Orbán-ügynök által sunyin elhelyezett hangfalba. Az exelnökjelölt beszédével is bizonyította, hogy nem véletlenül lett nagyon szoros versenyben második az elnökválasztáson: Sarkadi kolléga helyszíni tapasztalata szerint a szövege annyira zavaros volt, mint a legnagyobbaké, a végén csak annyit értett belőle, hogy Majtényi szerint nem szabad kétségbeesni, mert a remény hal meg utoljára, és bármikor megtörténhet a csoda, egyszercsak leválthatóvá válik az Orbán-rendszer, és akkor le is kell váltani.
Ezzel a jövőbe mutató üzenettel térhettek haza a szép számú színpadizánsok.”
Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
