Bár a kötet megjelenésre kicsi, a tartalma elgondolkodtató

Bár a kötet megjelenésre kicsi, a tartalma elgondolkodtató

Ennek a kötetnek a mérete olyan, hogy könnyen elfér akár egy farzsebben is, címe figyelemfelkeltően antagonisztikus, a tartalma pedig elgondolkodtatóan filozofikus. Minden adott tehát ahhoz, hogy Lipták Tamás, a Magyar Jelen munkatársa, második novelláskötetét magunkkal hordva, időnként bepillanthassunk a szerző sajátságos gondolatvilágába – írja Tölgyesi Tibor a portálon megjelent elemzésében a Felmegyek a mélységbe című kötetről.

Talán furcsa egy könyvajánlót azzal a negatív felütéssel kezdeni, hogy manapság az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Főleg nem vesznek a kezükbe kortárs műveket, illetve amit falnak a kortárs alkotások közül, az semmiképpen nem nevezhető irodalomnak. Mert ugye azt senki nem gondolja, hogy a szirupos lányregények, vagy az érdekfeszítően megírt, de sablonos krimik, mint irodalmi alkotások akár egy-két nyarat is túlélnek a könyvesboltok eladási listáin. Inkább feltűnnek, tiszavirág életűen tündökölnek pár hétig, majd éppen olyan gyorsan, ahogy jöttek, tűnnek el az ismeretlenség homályában.

Ezekkel ellentétben biztosak lehetünk benne, hogy Lipták Tamás novellái hosszú időn keresztül fognak dacolni azzal a kihívással, hogy a múló idő könyörtelenül a feledés homályába taszítsa őket.

Már csak azért is, mert az a műfaj, amit választott – nevezetesen a novella – még korunk emberének is elfogadható hosszúságú olvasmány élmény lehet. Ma, amikor nem csak a világ rohan, de az emberek is igyekeznek minél rövidebb időn belül minél több információhoz hozzájutni, nem vesznek a kezükbe Háború és béke hosszúságú regényfolyamokat, viszont arra jó esély van, hogy ezeket a két-három oldalas szösszeneteken átrágják magukat. Az ebben a kötetben található valóban rövidke írások akár néhány metrómegálló alatt is elolvashatóak, persze kérdés, hogy még hány megállót kell ahhoz mennünk, hogy meg tudjuk érteni, be tudjuk fogadni az oldalakon leírtakat. Ami viszont feltűnő – az, hogy ez előny-e vagy hátrány, annak megítélését legjobb az olvasókra bízni – hogy az egész novelláskötetben egyetlen párbeszédes rész nem található. Az egész olyan, mintha valaki csak folyamatosan mesélne, mesélne, és megint csak mesélne. Így olyan az olvasó érzése, mintha az író csak kifejezetten vele beszélgetne, neki mondaná el minden meglátását, minden gondolatát. De persze ez a beszélgetés meglehetősen egyoldalú, az író filozofál, mi pedig bólogatva, vagy kétkedően hallgatjuk – helyesebben olvassuk – a magvas gondolatokat.

Hírdetés

A közel negyedszáz rövid kis írásmű nem az író fantáziájának a terméke, minden egyes novella az életben megtörtént, a mindennapokból ellesett események lenyomata. A szerző jó szemének és sajátos világlátásának köszönhetően viszont ezek a mindennaposnak tűnő, szinte köznapi dolgok új értelmezést nyernek a rövid írásokban. A témaválasztás sem teljesen szokványos, alapvetően az író három olyan kedvence – a Honvéd focicsapat fanatikusai, a hű társ szálkásszőrű tacskó életének mozzanatai, és az erdőjárásból, kirándulásokból fakadó élmények visszatükröződése – köré épülnek fel a tartalmak. Aki járt már focimeccsen, főleg ha kicsit belelátott az ultrák világába is, akinek van, vagy volt valaha kutyája, vagy aki szereti járni a lombos erdőket, tarkálló mezőket, az biztosan sok olyan dolgot fog kiolvasni ezekből az írásokból, amire rácsodálkozva a homlokára csaphat: De hiszen ezt én is pont így látom, ezt akár én is megírhattam volna!

De azért író az író, mert ő nem csak meglátni tud dolgokat, de amiket meglát, azt meg is tudja úgy fogalmazni, hogy mindenki számára érdekes olvasmánnyá álljanak össze egy novelláskötetben. Mi olvasók, pedig egyrészt szomorkodhatunk, hogy nem mi adtuk közre egy kötetben a gondolatainkat, másrészt viszont örülhetünk, hogy volt valaki, aki a fejében megszületett gondolatokat írásba foglalta, könyvben kiadta, számunkra elérhetővé tette. Éljünk a lehetőséggel, mert ennek a könyvecskének a tartalma nem csak élvezetes és szórakoztató, de egyúttal elgondolkodtató és lélekemelő is. Azt kapjuk tőle, amit minden irodalmi műtől kapnunk kell, vagy helyesebben szólva kellene: Aki ezt a könyvecskét elolvassa, biztosan több lesz általa!

Korábban írtuk: Lipták Tamás bemutatja új könyvét Budapesten


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »