Az új intézkedések bizonyítják, hogy egyre erőteljesebben a kormány bankmentő stratégiája. A piaci árfolyamon való, kötelező forintosítással ismét tanulsággá vált, ha a Bankszövetség és a kormány közös nevezőre jut, azt a hitelkárosultaknak nagyon fájni fog. Most úgy tűnik addig akarja menteni a hitelkárosultakat a kormány míg bele nem pusztulnak. Így működik a paktumpolitika. A mostani törvényeket és intézkedéseket megalapozó Bankszövetség-kormány paktum saját érdekeiket szolgálja, vagyis minél kisebb ráfordítással minél több bőrt igyekeznek lehúzni az adósokról.
Nem árt felidézni, hogy 1.200.000 deviza alapú hitelszerződést kötöttek a bankok, ami közvetlenül 880.000 adóst, közvetve (ideértve a kezeseket és családtagokat) további 2 millió embert érint. Jelenleg félmillió élő hitelszerződés van, amelynek fele fizetési nehézségekkel küzd. A legnehezebb helyzetben 200.000 hitelkárosult van, ők túllépték a 90 napos tartozást, vagyis közel félmillió honfitársunkat, közte több tízezer gyermeket fenyeget a végrehajtás, árverés és a kilakoltatás. A vesszőfutás évek óta tart, eddig is családok százezreit sújtotta az uzsoracsapda, ezreket tettek ki az utcára, a reménytelenség elől menekülő fiatalok tömegével hagyják el az országot, tízezreik betegedtek meg, haltak bele a családi otthont fenyegető egyre növekvő kifizethetetlen adósságba. Az adósok civil képviseleteivel pedig egyszerűen nem hajlandó tárgyalni sem a kormány, sem a bankszövetség. Az érdekvédelmi szervezetek természetesen nem hagyják magukat semmibe venni, egyre erősebben hallatják a hangjukat, már csak azért is, mert komoly szakmai háttér áll mögöttük.
2013 áprilisában, közgazdászokkal, pénzügyi, jogi szakemberekkel érdekvédőkkel és aktivistákkal ültünk össze először közös egyeztetésre, a Képviselői Irodaházban. A meghívó és házigazda a jobbik volt. amely már akkor is számos fórumon kiállt a hitelkárosultak mellett. A tanácskozás célja a sürgető háromoldalú párbeszéd megteremtése volt, célok, tervek, és közös cselekvési program mentén. A Devizahiteles Kerekasztalhoz meghívást kaptak a károsultak képviseletei, a kormány, a parlamenti pártok, az MNB és a bankszövetség. A kormány és a bankszövetség a kezdeményezést válaszra sem méltatta, a Jobbik kivételével a parlamenti pártok meg sem jelentek, nyilvánvaló volt, hogy a paktumpolitikát folytató felek nem a tárgyalóasztalnál akarják megoldani a problémát. Nem adtuk fel, a Devizahiteles Kerekasztal a kormányzati elutasítás ellenére rendszeres egyeztető fórummá vált. Kezdetektől hangsúlyoztuk, hogy állampolgáraiért felelős kormányzat nélkül megoldhatatlan a probléma, az állam nem fedezheti a bankok, vagyis a nemzetközi pénzpiacok által elkövetett bűncselekményeket.
A tárgyalásos útkeresés mellett egyre hevesebb küzdelem zajlott az utcán is, leginkább a kilakoltatásra ítéltek védelmében, amiben elévülhetetlen érdemeket szerzett a Koppány Csoport. Az Otthonvédelmi Tanács szervezetei és aktivistái biztonságukat és testi épségüket nem kímélve számtalan esetben álltak ki a leginkább rászorulók védelmében amelynek legfontosabb eredménye a meghosszabbított kilakoltatási moratórium kiharcolása volt. Bankokat, és az eladósodás felelőseit vonták kérdőre sajátos harcmodorral a Nem Adom a Házamat aktivistái, politikusok jöttek zavarba a Radikális Bankellenes Csoport kamerai előtt a parlamentben, amikor rájuk kérdeztek: Mit tettek a károsultak érdekében? És még hosszan sorolhatnám.
Jogi területen is komoly munka zajlik, az adósokért tenni akaró ügyvédek jogvédők, közgazdászok kitartó munkával segítik azokat a szó szerint tízezreket, akik a bíróságokon keresik az igazukat. Idáig 12.000 semmiségi pert adtak be a károsultak, és a bíróságok nem tudták vagy nem akarták kezelni az ügydömpinget, mert az ítéletek tisztességes bírói hozzáállás mellett sértették volna a bankok és a kormány érdekeit. A kormány átlépett egy határt, józan érveket lesöprő arrogancia, az adósokat sújtó intézkedések, a bankok megmentését szolgáló törvényeik túlfeszítik azt a bizonyos húrt, és a ha minden így marad, akkor a tárgyalás és a jogi útkeresés helyett a polgári engedetlenség és az utca lesz hangsúlyosabb. Egyre többen felismerik: Becsapák őket, nem devizahitelt, hanem devizában elszámolt forintkölcsönt kaptak, vagyis Devizában elszámoltat, tehát a kölcsön mögött nincs deviza. amit a Kúria is megerősített 2013 decemberében.
A piaci árfolyamon való forintosítás tehát a korábbi devizában számolt, valójában forintban kapott kölcsön forintosítása, azért, hogy az uzsorával megterhelt adósság rögzítve legyen. Új szerződés jön létre állami beavatkozással az adós megkérdezése nélkül a bankok hasznára. Hol van itt az alkotmányban megfogalmazott egyenlő bánásmód elve? És egyáltalán hol van itt a jogállam? Tehát még egyszer: Forintosítják a forintot, mégpedig az utóbbi időszak legkedvezőtlenebb árfolyamán, a piaci árfolyamon forintosított forinthitelek ugyan úgy kifizethetetlen mint az előző konstrukció. A kormányzat ezzel az intézkedéssel a hitelkárosultakat nem hogy az út szélén hagyta hanem oda is akarja betonozni. Azért egy kis haszon is marad, mondjuk nem a hitelkárosultaknak.
Az MNB hozzávetőleg 140 milliárd forint keres a forint forintosításán, mivel ők váltják a pénzt a devizatartalékból. Borítékolom, hogy ezt az összeget nem a károsultak megsegítésére szándékozák fordítani. Nem akarok elmúlt tízévezni, de láthatjuk, hogy a trükkök százai tovább folytatódnak, magyarok millióinak érdekei sérülnek kormányzati közreműködéssel. A devizakárosultak problémáját csak egy tisztességes, patrióta kormányzat képes megoldani, aki figyelembe veszi a károsultak véleményét, addig is egyetlen esély, ha a devizakárosultak maguk védik meg az igazukat. Ehhez három fronton kell helytállnunk:
1., Partnereket kell találnunk a törvényhozásban érdekeink képviseletére, véleményünk tolmácsolására. Ez a politikai út, amit eddig egyedül a Jobbik vállalt fel, nevezetesen Z. Kárpát Dániel.
2., Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy jogi eszközökkel akadályozzuk meg a törvénytelenséget és a tisztességtelenséget, Ez a Jogi út, de azt tapasztaljuk, hogy jogi út addig meglehetősen göröngyös, ameddig a bírák leginkább politikai nyomásra nem merik felvállalni a felelősséget.
3., És az utca, a polgári engedetlenség, Mert ha az előbbi két út járhatatlan ilyen módon kell küzdeni érdekeink védelmében.
Elengedhetetlen, hogy e három út ne egymás mellett fusson, és egymás felé tartva kellő pillanatban adott helyen találkozzon. És a végén nem menjünk el a nagy kérdés mellett: Hogyan bírták ki eddig a becsapott adósok tömegei elemi felháborodás nélkül? A válasz talán az, hogy pénzügyi ismeretek hiányában nehezen tájékozódnak, és ekkora gazemberséget eddig egyszerűen el sem tudtak képzelni, ám én úgy látom hogy egyre többen döbbennek rá, hogy az évszázad legnagyobb átverésének lettek az áldozatai. Az emberi indulat kiszámíthatatlan. Nemrégiben egy 700 forintos adó miatt felháborodott tízezrek vonultak az utcára, és mi történt? Visszavonták a tervezetet. Ennek a tömegnek a harmada közvetve, vagy közvetlenül érintett a DEFK-ben, fejenként milliókkal károsították meg őket, de ez a 700 Ft betette a kaput. A történések kiszámíthatatlanok, de az megjósolható, ha nem jön létre párbeszéd a kormányzat és a károsultak között, akkor hamarosan nem tízezrek, hanem százezrek tesznek igazságot a maguk módján. Jöjjön az aminek jönnie kell, de addig is védjük meg magunkat, védjük közös érdekeinket, értékeinket, mert aki honfitársa házát vagyonát családját védi, az a hazát is védi, Hazafiak tehát szerveződjünk, erősödjünk, mert ha nem nekünk is az út széle lesz az otthonunk. A civil érdekvédelem, az Otthonvédelmi Tanács vár tehát mindenkit, aki valóban tenni akar, legyen az politikai, jogi, vagy utcai, vonal. A cél adott, és ha nem félünk megmarad az otthonunk, a házunk a hazánk!
Tatár József
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
