Az Egyesült Államok egy nyolc évtizedes szünet után ismét a nyugati féltekére helyezi stratégiai fókuszát, amelynek leglátványosabb jele a Venezuelára nehezedő, egyre fokozódó nyomás. Washington a közelmúltban blokád alá vonta az ország olajtankereit, ami egy új nemzetbiztonsági doktrína érvényesítését jelzi a régióban. George Friedman, a Geopolitical Futures alapítójának elemzése szerint azonban a venezuelai események egy nagyobb geopolitikai játszma részét képezik, amelynek valódi célpontja Kuba.
A stratégiai fókuszváltás: Vissza a nyugati féltekére
Washington nyolcvan év után fordítja figyelmét ismét a saját „hátsó udvarára”, ami alapvető változást jelent az amerikai külpolitikában. Friedman elemzése szerint a váltás oka az orosz fenyegetés átértékelése, miután Moszkva nem volt képes elfoglalni Ukrajnát, ezzel megmutatva katonai korlátait. Ennek fényében az USA megkezdheti a fokozatos visszavonulást a távoli, keleti féltekén zajló konfliktusokból, hogy saját régiójára koncentrálhasson.
Ez a stratégia a történelmi Monroe-doktrínához való visszatérést jelenti, amelynek lényege a külső hatalmak, jelen esetben Oroszország befolyásának kiszorítása volt a nyugati féltekéről. Washington célja a térség teljes körű biztosítása, a venezuelai helyzet pedig tökéletes terepet biztosít ennek az új stratégiának a gyakorlati megvalósításához.
Venezuela, mint eszköz Kuba elszigetelésére
A Venezuelával szembeni amerikai fellépés mértéke és jellege arra utal, hogy a valódi célpont nem Nicolás Maduro rendszere. Az Egyesült Államok hatalmas haditengerészeti erőt vonultatott fel a térségben, amely messze meghaladja a drogkartellek megfékezéséhez szükséges mértéket. Ezzel szemben a szárazföldi erők száma elenyésző, és elégtelen egy venezuelai invázió végrehajtásához.
Friedman szerint ebben a játszmában Kuba a kulcsszereplő, mivel a gazdaságilag összeomlott szigetország kritikusan függ a venezuelai olajszállítmányoktól. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Havanna nemrégiben egy védelmi megállapodást is kötött Moszkvával, ami Washington számára elfogadhatatlan. Az amerikai stratégia legfőbb bizonyítéka, hogy Friedman szerint „az első olajtanker, amelyet lefoglaltunk, Kubába tartott”.
Az elemző rámutat, hogy Kuba régóta stratégiai rémálom az Egyesült Államok számára, mivel földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi a Mexikói-öböl keleti és nyugati bejáratának lezárását. Az olajszállítások blokkolásával Washington célja egy belső politikai válság kirobbantása Kubában, amely a reményeik szerint rendszerváltáshoz vezethet. Ez a stratégia egyben előkészítheti a terepet a régió hosszabb távú gazdasági átalakításához is.
A távlati cél: Latin-Amerika mint a „következő Kína”?
George Friedman egy spekulatív is felvázol a térség lehetséges jövőjéről. Szerinte a világgazdaságot ciklikusan alacsony költségű exportáló hatalmak tartják egyensúlyban, ahogyan tette azt korábban Japán, majd Kína. Mivel Kína ciklusa a végéhez közeledik, a világnak szüksége lesz egy új gazdasági motorra.
Friedman felveti, hogy a következő ilyen hatalom Latin-Amerika lehet, különösen olyan országok, mint Brazília, Argentína és Chile. Ennek elengedhetetlen előfeltétele a régió stabilizálása és a drogkartellek visszaszorítása, hogy a tőke a kábítószer-kereskedelem helyett „életképes iparágakba” áramolhasson.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: illusztráció/canva
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
