A Szent Család vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 2,22–40)
Szent Család ünnepén, amely idén összekapcsolódik az év végi hálaadással, Lukács evangéliuma egy ünnepi találkozást, az úgynevezett gyermekségevangélium egy értékes részletét írja le, ahol a helyszín, a szereplők sokasága, a szavak és a próféciák lényeges részletei bontakoznak ki. Ebben a leírásban a Názáreti Jézust, a mózesi törvények szerint, szülei felviszik a jeruzsálemi templomba, ahol bemutatják az Úrnak.
Az evangéliumi szakasz gazdagon mutatja be nekünk ezt a vallási eseményt, és az olvasó számára már itt, a kezdetek kezdetén feltárul a gyermek messiási küldetése, Mária istenanyai szerepe, s nyilvánvalóvá lesz az is, hogy az ünnepi találkozások mögött a Szentlélek munkálkodása áll. Simeont a Lélek ösztönzi arra, hogy a templomba menjen, és ugyancsak a Lélek erejével kezd el imádkozni. A karjába vett gyermek az Istennel való találkozást jelenti számára. Imájában kimondja, hogy élete ezzel értelmet nyert, szívébe béke költözött. Hasonlót tapasztal meg mindenki, amikor szívébe fogadja a betlehemi gyermeket. Amikor rátekintünk Mária elsőszülött fiára, ott rejlik benne az egész evangélium, szemeiben felismerjük életünk értelmét és reménységét, ő lesz életünk egyetlen és igaz világossága. Aki Mária gyermekében felismeri az Isten arcát és hangját, az felismerheti vigasztalóját is. Ő Izraelnek, majd Isten új népének, az Egyháznak és minden krisztushívőnek a vigasza, Lelke pedig a Vigasztaló. Rá vártak a nemzetek és a nemzedékek, s íme, itt van, közénk jött, emberré lett. Izrael vigasza testet öltött. Isten egy apró gyermekben szól és hív meg az örömre, akit édesanyja a karjában visz az Úr elé, atyja pedig gondoskodó szeretetével öleli át mindkettőjüket. Az öröm forrása és értelme ott van a család szívében, a gyermek és a szülők szeretetkapcsolatában.
Ilyen családi közösségre vágyunk mindannyian, ezért imádkozunk ma is családjainkért, és követjük nagy bizalommal az első szent család példáját.
A találkozások közepette Isten Lelke vezeti oda a templomba Anna prófétanőt is, aki szíve mélyéből magasztalja Istent, és hirdeti a gyermek megváltói küldetését. Ebben is felsejlik, hogy a Szentlélek a kinyilatkoztatás főszereplője, életünk inspirálója, aki vezet és segít felismerni az Atya elrejtett titkait. Amit a gyermekben elrejtett, azt a Lélek által feltárja. Rejtettsége ellenére az Úr ma is jelen van, s ez a jelenlét megszentelő. Itt van velünk, megszenteli ünnepünket, találkozásainkat, hiszen a családunkban és személyes életünkben rejtette el magát. Isten jelen van a családi szeretetben, az asztal- és az imaközösségben, ezért olyan szemre és hitre van szükségünk, mint amilyennel Simeon nézte az újszülöttet, olyan megtartó, szerető karoknak kell lennünk, mint amilyennel Mária tartotta a kezében gyermekét, és végül olyan gondoskodó öleléssel szorítsuk magunkhoz családjainkat, mint amilyennel Szent József tette.
Szerző: Serfőző Levente
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
