A Getsemane to Calvary 1906-ban keletkezett, de feledésbe merült. Egy angol kórusvezető megtalálta és úgy döntött, be is mutatják a szakrális művet.
Két angol kórus összefogott, hogy elénekeljenek egy húsvéti kantátát, amelyet zenei direktoruk fedezett fel, amikor édesapja kottái között válogatott.
A Gecsemánétól a Kálváriáig című művet 1906-ban komponálta John S. Witty, egy Yorkshire-i tanár és zeneszerző, aki úgy tűnik, hogy műveivel együtt az ismeretlenség homályába veszett.
Ám Kevin Slingsby, a suffolki Horringer Singers és Tudor Rose Singers vezetője véletlenül rátalált a kantátára, amikor a családi otthonukban fellelhető régi kották között nézelődött. A 68 éves nyugdíjas zenetanár rögtön kettőt is talált belőle. Egyiket édesapja, Geoffrey jegyezte, a másikat pedig nagymamája. Dolly Slingsby a Bury St Edmunds-i St John’s templom tagja volt az 1930-as évek elején, Geoffrey pedig szintén ott énekelt kisebb korában.
„Átnézve láttam a nagymamám ceruzával írt megjegyzéseit, amiben az állt, hogy ‛állj‛ vagy ‛ülj‛. Megható volt”– mesélte Slingsby a BBC-nek. „És minél többször átfutottam a partitúrát, annál jobban tetszett. Van néhány igen szép, emelkedett pillanata”.
Azonnal elkezdett keresgélni az interneten, biztos volt benne, hogy valahol valakik előadták már, de nem talált semmit. „Arra gondoltam, ezek szerint a darab feledésbe merült. Hát csináljuk meg!” – idézte fel a karvezető. A kórustagok pedig boldogan beleegyeztek.
Slingsby azt tervezte, hogy a mű bemutatója előtti felvezetésben mesél kicsit a szerzőről, de sajnos nem tudott róla semmi különöset kideríteni. Mindössze egy népszámlálási bevallásra bukkant, amely szerint tanárként és zeneszerzőként dolgozott. 1865-ben született a Buckinghamshire-i Amershamben, és élete nagy részét Hullban és a Yorkshire-i Bradfordban töltötte.
A karvezető szeretné, ha legalább holtban megkapná a neki járó elismerést, mert úgy véli, a kantáta igazi zenei csemege. Slingsby szerint a mű olyan jól ismert húsvéti darabok hatásait mutatja, mint Sir John Stainertől a The Crucifixion (1887) vagy John Henry Maunder szerzeménye, az Olivet de Calgary (1904).
„Ám Stainerrel ellentétben John S. Witty a teljes húsvéti történetet elmeséli a Gecsemánétól a diadalmas feltámadásig. Meg kell mondjam, minél többször adunk elő egy muzsikát, annál jobban a szívünkhöz nő. És ez a szívemhez nőtt. De nemcsak nekem, úgy tűnik, a kórustagoknak is elnyerte a tetszését. Remélem, így lesz ez a közönséggel is” – zárta szavait reménykedve Kevin Slingsby.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
