A világ egyik legértékesebb és legnagyobb területen termesztett gabonaféléje a búza. Népélelmezési jelentőségét – amelyben első helyen áll – csak a rizs közelíti meg. Széles körű elterjedését a búzafajok és fajták változatos éghajlati igénye és jó alkalmazkodóképessége tette lehetővé. Mivel itt, Kárpátalján is hagyománya van az őszi búza termesztésének, és sok kárpátaljai család számára nyújt megélhetést eme növény termesztése, ezért fontosnak tartottuk, hogy a termesztés szempontjából legfontosabb, legsarkalatosabb pontokat is áttekintsük.
Az őszi búza sikeres termesztése szempontjából az egyik ilyen sarkalatos pont például a növényváltás. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy a vetőmag milyen növény után kerül a földbe. Az, hogy milyen növény után is vetjük az őszi búzát, a termesztés során nagyban befolyásolja a talajelőkészületünket, a vetési időnket, a tápanyagutánpótlásunkat, a növényvédelmünket és még a gyomok irtását is.
A vetésváltás tekintetében, az őszi búza esetében három főbb csoportra oszthatjuk a növényeket, méghozzá: jó, közepes és rossz elővetemények.
Az őszi búza számára azok a jó elővetemények, amelyek korán betakarításra kerülnek, nem marad vissza nagy mennyiségű szár- és tarlómaradvány, nem használják ki a talaj víz- és tápanyagkészletét, esetleg nitrogénben gazdagítják a talajt, valamint gyommentesen hagyják vissza a talajt és nincs közös kártevő, sem betegség. Az őszi búza jó előveteményei a hüvelyes növények (borsó, bab, lencse, szója), őszi és tavaszi takarmánykeverékek, korai betakarítású ipari növények (repce, len, dohány), korán, második kaszálás után feltört évelő pillangósok (lucerna, vöröshere). Az őszi búza legjobb előveteménye a borsó. A borsót korán, július elején betakarítják, kevés szár- és tarlómaradvány marad utána a területen. A sekély gyökerezésű borsó nem használja ki a talaj vízkészletét, a talajt gazdagítja nitrogénben (nitrogén-gyűjtő baktériumok tevékenysége következtében). A borsónak és a búzának nincs közös betegsége és kártevője. A borsó után termesztett búza termése a kedvező elővetemény hatására 1,0-1,2 t/ha-ral növekedik.
Az őszi búza számára közepes előveteménynek számít a silókukorica, csemegekukorica, rövid tenyészidejű takarmánykukorica, korán betakarított burgonya, napraforgó, silócirok és a kender.
Rossz előveteményei a kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tritikálé), október 20. után betakarított növények (kukorica, cukorrépa), szemes cirok, száraz évjáratban a lucerna, későn feltört évelő pillangósok. Ha őszi kalászosok után (legfőképpen önmaga után) nem vetünk búzát, a továbbiakban jelentős növényvédelmi kiadásoktól mentesülhetünk.
Mielőtt rátérnénk a különböző talajelőkészítési változatokra, fontos megemlítenünk és felhívnunk a figyelmet arra, hogy több okból is a lehető legnagyobb kárt okozzuk a talajunknak azzal, ha az előveteményünk tarlómaradványait felégetjük. A tarlóégetés általában a talaj felső néhány centiméterére hat. Ezáltal milliós nagyságrendben pusztulnak azok a szervezetek, amelyeknek nagy része fontos szerepet tölt be a talaj életében. Ezek közül nagyon sok élőlény (baktériumok, sugárgombák, ízeltlábúak) a szerves anyag lebontásában játszik szerepet. Vannak élőlények, mint pl. a földigiliszta, amelyek szellőztetik, lazítják a talajt, javítva annak vízáteresztő képességét.
Ha a tarlómaradványokat felégetjük és nem forgatjuk vissza a talajba, akkor ezáltal megakadályozzuk a talaj számára nagyon fontos humuszképződési folyamatokat. A szerves anyag humusz formájában történő raktározása lényeges a talaj szempontjából, mert az lassan, fokozatosan lebontható szervetlen anyaggá (amelyeket a későbbiekben a növények ismét fel tudnak venni) alakul át. A szerves anyag így újra hasznosítódik, körforgás van. A növények megtermelik és a mikrobák, rovarok, férgek mind szerepet játszanak annak ásványi anyagokká történő lebontásában. Így a nitrogén-, foszfor-, kén- és egyéb más vegyületek a növények számára ismét hozzáférhetők lesznek. A tarló felégetésének hatására ezek a biológiai folyamatok nagy mértékben lecsökkennek, vagy megszűnnek, rontva ezzel a feltalaj minőségét.
Tekintettel arra, hogy az őszi búza termesztése sok kárpátaljai családnak biztosít megélhetést és a sikeres termesztése nagyon sok tényezőn múlhat, a termesztéstechnológiájának ismertetése tüzetesebb, terjedelmesebb szakmai írást érdemel. Ezért ennek a növénynek a termesztésével több részen át fogunk foglalkozni. Az őszi búza termesztésének első részében megtudhattuk, hogy milyen növények után érdemes a leginkább vetnünk, és azt is, hogy milyen károkat okozhatunk a talajunknak azzal, ha a tarlómaradvány visszaforgatása helyett a tarlóégetés mellett döntünk. A cikkünk következő részében pedig a további sarkalatos pontok áttekintésével fogunk foglalkozni.
Nagy Csaba falugazdász,Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
