Az őrület stádiumai

Amikor 2011-ben egy Geri Tibi nevű unatkozó nyugdíjas katonatiszt blogger kitalálta az alkotmányos ellenállást, még csak a 2012-ben hatályba lépett új alkotmány volt a téma.

Az akkori tézis: nem volt joga Orbánéknak alkotmányozni, mert, a fő érvek, mondjuk a 8 jellemző:

  • felesküdtek a korábbi alkotmányra,
  • nem szóltak előre, hogy alkotmányozni fognak,
  • nem volt négyötödös többségük,
  • nem rendeltek el népszavazást az új alkotmányról,
  • a korábbi alkotmány tiltja az alkotmányozást,
  • megváltoztatták az ország nevét, azaz nem szűnt meg a Magyar Köztársaság,
  • alaptörvényt alkottak, nem alkotmányt, tehát az alkotmány hatályban maradt,
  • nincs alkotmányozási joga a parlamentnek, csak a nép alakotmányozhat.

Persze mind a 8 pont fatális tévedés, 30 mp alatt cáfolhatók, de ez még legalább valahol az értelmes vita perifériáján volt.

Azóta a dolgok súlyosan eldurvultak. Erről ma már Tibi mester nem is mindig tehet, nála butább emberek is megjelentek az egész eszme környékén, akik még Tibi szintjén se értenek a témához: Tibi legalább tényleg járt jogász szakra, igaz ő se dolgozott soha jogászként egy percet se.

Időnként odafigyelek a különböző alkotmányozó mozgalmakra, jelenleg van nagyjából 8 csoport, mind masszív 15-20 fős tagsággal, ezek egymást is utálják, s leginkább baromságok állításában versenyeznek egymással.

Nagy vonalakban eddig a következő agymenések voltak, a történelemben visszamenve.

Megjelentek az 1989-es de facto alkotmányozást elvetők. Ugye 1989-ben de facto új magyar alkotmányt szerkesztett az utolsó pártállami kommunista parlament a kerekasztal-tárgyalások döntései alapján, de ezt nem hirdették ki új alkotmányként, hanem formailag ez az 1949-es alkotmány 1972-es átírásának az átírása.

Aztán jöttek az 1949-es alkotmányozást megkérdőjelezők. Hiszen idegen megszállás, diktatúra, népszavazás hiánya, stb.

Megjelent a történelmi alkotmány koncepciója. Itt a kérdés meddig volt legitímitás:

Hírdetés

  • 1949-ig,
  • Szálasi bukásáig,
  • a német megszállásig.

Az igazi ádáz vita azonban csak ezután indult: legitím volt-e Horthy rendszere vagy sem. Az egyik frakció szerint igen, hiszen Horthy a Károlyi-Kun országrontás után visszaállította a rendet, a történelmi alkotmányt. A másik frakció szerint viszont Horthy csak hivatkozott erre, de nem ezt tette: lám, a törvényes királyt kiűzte az országból, s a történelmi alkotmányos rend helyett saját diktatúráját építette ki.

Lassan ez utóbbi szerzett több hívet, azaz maradt a Horthy (és persze Kun és Károlyi) előtti alkotmányossághoz való visszatérés elmélete.

Már éppen arról elmélkedtek mi a gyakorlati teendő: alkotmányozó nemzetgyűlást összehívni a Városligetben, esetleg aláírást gyűjteni, vagy írni az ENSZ-nek, esetleg felkérni Orbán Viktort, adja át a hatalmat az alkotmányozó ideiglenes kormánynak, amikor becsapott a villám!

Az egyik “alkotmánytudós” ugyanis kiszámolta: az egész magyar államapítás alkotmányellenes volt! Hiszen Géza fejedelem diktátor volt, alkotmányellenesen uralkodott, így nyilván a belőle következő istváni államalapítás se lehet más mint az alkotmány eltiprása.

Szóval a hazaáruló Géza 973-ben Quedlinburgban alávetette a magyar államot a németeknek, ezzel puccsot követett el a magyar alkotmányosság ellen. Azóta alkotmányon kívüli állapotban van a magyarság, de szerencsére egyfajta titkos tanításként mindig továbbélt a magyar alkotmányhoz való visszatérés szándéka, ez a Szent Korona Tan.

Persze ez tényszerűen se igaz, a Szent Korona Tan nem ezt jelenti, s eleve későbbi, XIII. századi elmélet.

Az igazi baj viszont a jog alapvető nem értése, ez már az eredeti Geri-féle tanítás fő hibája is. A három fő fatális félreértés könnyedén elkerülhető lenne, ha megértenék a következőket, ez olyan elsőéves jogelmélet:

  • Az államiság és az alkotmányos rend nem ugyanaz. Az alkotmányozás nem csinál új államot. Az alkotmányos rendben való szakadás nem jelenti az állam megszűnését.
  • A jog okozat és nem ok. Nem a farok csóválja a kutyát, hanem fordítva.
  • Az időmúlás minden sebet begyógyít. A legdurvább jogsértés is joggá válik, ha elég idő telik el, különösen ha ez közjogi kérdés, mely esetben a közösség beletörődése mindent legitimál.

Egy ismerősöm mondta régen: a legitimizmus olyan, mintha el kellene vinnem egy csomagot Budapestről Bécsbe, ezt teljesítném is, mire azonban Bécsben a csomag címzettje tiltakozna “nem, nem, vissza az egészet, te Budaörsnél túllépted a sebességkorlátot, szóval nem érvényes a csomagkézbesítés”.

Sajnos a tradicionalizmus híveinek egy része is hajlamos erre a hibára: legitimizmusra redukálják a tanítást.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »