Július 2-án Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be búcsúi szentmisét a Somogy megyei település Szent László-temploma felszentelésének százötvenedik évfordulója alkalmából. A szentmise elején hittanos gyermekek szavaltak verset, majd Sashalmi Miklós, Szenta polgármestere köszöntötte a jelenlévőket, röviden bemutatva a község történelmi múltját.
Kereszténynek lenni nagyon egyszerű és könnyű dolog, mindössze két parancsot kell megtartani: „Szeresd Istent teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, egész lényedből”; és „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. S kereszténynek lenni nem könnyű dolog, mert csak két parancsolatot kell megtartani – kezdte szentbeszédét Varga László megyéspüspök. – Valamennyien ugyanannak az Istennek a gyermekei és képmásai vagyunk. És ez az Isten a Szeretet. A szentháromságos Szeretet-Isten képmásai vagyunk, ezért nem tudunk szeretet nélkül élni.
Ki az, aki minket szeret, és ki az, akit mi tudunk szeretni? S amikor nehéz helyzetbe kerülünk, akkor ez a két kérdés felerősödik a szívünkben: ki az, aki most elfogad minket, ki az, aki most szeret minket? Kit szerethetünk mi most?
Öt évig voltam börtönlelkész Kaposváron, s nem találtam olyat a börtönben lévők között, akinek ez a kérdés ne lett volna fontos. Évtizedekig kórházlelkészként is szolgáltam, szintén Kaposváron. Mikor valaki beteg, akkor nagyon felértékelődik az a kérdés: „Ki szeret most? Ki az, aki meglátogat? Ki az, aki figyel rám, s ki az, akinek én is tudok valamilyen szeretetet adni?”
Számunkra, keresztények számára a szeretet mértéke és mércéje, az Úr Jézus Krisztus azt kéri tőlünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan „én szerettelek benneteket”! S ez nem lehetetlen. Visszatérve a főparancshoz, talán a legtöbb probléma a főparancs végével van: „…mint önmagadat!”
Nagyon sokan képtelenek elfogadni és szeretni saját magukat – folytatta a főpásztor. – Meg is fordíthatom: kevés az olyan ember, aki jól érzi magát a bőrében, aki örül annak, hogy van. Örül annak, hogy ő férfi, vagy nő. S nemcsak akkor, amikor sikerek vannak és egészséges, hanem élete egész során. Önmagunk elfogadása és szeretete az egyik legfontosabb feladat mindannyiunk számára.
Mindig szemet szúr, s mindig piszkáljuk nem a saját gerendánkat, hanem a másikban a szálkát. Amikor állandóan elégedetlenkedünk, méltatlankodunk a világra, a másikra, akkor az evangélium arra figyelmeztet bennünket, hogy velünk van baj, nem a másikkal. Azt látod meg, az szúr szemet a másikban, amit magadban nem tudsz elfogadni, amit utálsz és tagadsz. Amit, ha valaki szóvátesz, akkor kiakadsz és veszekszel. Meg kell tanulnunk szeretni saját magunkat.
Miért szerethető ez a test, amelyben élünk? Hiszen gyermekkorunktól kezdve összehasonlítjuk magunkat másokkal, és vannak szerintünk sokkal szebbek, jobbak, egészségesebbek és természetesen csúnyábbak és rosszabbak is. Miért lehetünk hálásak, hogy éppen ebben a testben élünk? Miért szerethetjük ezt a testet, amelyik sebezhető, megbetegszik, törékeny, és nem a világ szépe egyikőnk sem, akármennyire is gondoljuk? Miért szerethető?
Nemcsak egyszerűen biológiai, kémiai, pszichológiai folyamatok összessége. Sokkal több. Szentély. Olyan, amelyben Isten jelen van, akiben Isten ott él, s ez adja az igazi szépségünket és értékünket – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A szentmise végén Göndics János csurgói esperes-plébános mondott köszönetet, majd Varga László megyéspüspök megáldotta a templom építésének és felszentelésének százötvenedik évfordulója alkalmából elhelyezett emléktáblát.
A teljes prédikáció itt meghallgatható:
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
