A Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók célja eredetileg az volt, hogy az ukrajnai háború finanszírozását ellehetetlenítsék. A globális piac azonban gyorsan alkalmazkodott a helyzethez. Ennek eredményeként Oroszország olajexportja stabil maradt, a kereskedelmi útvonalak pedig alapjaiban rajzolódtak át. A szankciók nem érték el a kívánt hatást, sőt, egy sor paradox helyzetet teremtettek.
Az orosz nyersolajexport volumene a háború előtti szint közelében maradt. Ezt a kereskedelmi útvonalak átirányításával és egy úgynevezett „árnyékflotta” létrehozásával érték el. Míg Európa nagyrészt lemondott az orosz olajról, helyét két új kulcsszereplő vette át. Kína és India jelentős kedvezménnyel vásárolja fel a felszabaduló mennyiséget.
Átalakult a globális olajpiac
Az ukrajnai háború és a szankciók alapvetően változtatták meg a piaci viszonyokat. A szankciók hatására Oroszország új vevőket talált Ázsiában. Ezzel párhuzamosan a nyugati országok elvesztették korábbi domináns szerepüket az olajkereskedelemben. Az ázsiai vevők mára olyan pozícióba kerültek, hogy diktálhatják a feltételeket.
India vált az orosz olaj egyik legnagyobb felvásárlójává. Az ország teljes olajimportjának ma már közel 40 százalékát teszi ki az orosz nyersanyag. A háború előtt ez a kereskedelmi kapcsolat gyakorlatilag nem létezett. Az indiai finomítók, mint például a Reliance Industries, feldolgozzák az olcsó orosz olajat, majd a késztermékeket exportálják a világpiacra (Európába).
Az Egyesült Államok büntetővámokkal próbálja szankcionálni Indiát az orosz olaj vásárlása miatt. Az indiai vezetés azonban azzal vádolja a Nyugatot, hogy kettős mércét alkalmaz. Rámutatnak, hogy az Európai Unió és az USA továbbra is több milliárd dollár értékben vásárol orosz árukat. 2022 eleje óta az EU 297 milliárd euró értékben importált Oroszországból, beleértve a kőolajat is.
Az ukrán paradoxon
A helyzet iróniája, hogy a megtámadott Ukrajna közvetett módon orosz olajfogyasztóvá vált. India ugyanis Ukrajna legnagyobb dízel-beszállítójává lépett elő. Ez az üzemanyag abból a nyersolajból készül, amelyet India Oroszországtól vásárol meg. Ez a paradox helyzet gazdasági kényszerűségből fakad.
Ukrajna üzemanyag-ellátása nagymértékben függ az importtól. Saját finomítói a háborúban megsemmisültek vagy megrongálódtak. Az indiai dízel az orosz nyersolajnak köszönhetően olcsó, és Ukrajnának nincs kapacitása az üzemanyag eredetének nyomon követésére. Így a háborúban védekező ország működése részben attól az olajtól függ, amelynek eladásából Oroszország a háborút finanszírozza.
Az amerikai büntetővámok tovább bonyolítják a helyzetet. Miközben Washingon Indiát bünteti az orosz olajimport miatt, végső soron Ukrajna védekezőképességét gyengíti. Üzemanyag nélkül ugyanis az ukrán hadsereg mozgásképtelenné válna.
A szankciók geopolitikai következményei
A szankciók tehát nemcsak hatástalannak bizonyultak, de egy új, bonyolult kereskedelmi rendszert is létrehoztak. Oroszország továbbra is profitál az olajeladásokból, még ha közvetett módon is. Az Oxford Economics előrejelzése szerint a háború és a szankciók körüli bizonytalanság továbbra is a legfőbb mozgatórugója marad az olajpiaci kilátásoknak.
A szankciók azt is megmutatták, hogy a nyugati világ gazdasági nyomásgyakorlása többnyire csak a saját szövetségi rendszerén belül hatékony. A világ többi része, különösen az olyan feltörekvő hatalmak, mint India és Kína, egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a korlátozásokat. Ez a jelenség a globális erőviszonyok átrendeződését vetíti előre.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Philippe Magoni, Pool
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
