Magyarországon a 15. század negyvenes–ötvenes éveiben, a fél évszázadon át uralkodó Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) halálát követően, akinek nem volt fiúörököse, meglehetősen kaotikus állapotok alakultak ki. A trónutódlás ügyét nem sikerült igazán megoldani, csak húsz évvel később, Hunyadi Mátyás (1443–1490) 1458-ban történt királlyá választásával állt helyre a rend.
Ezekben a mozgalmas évtizedekben az egyik meghatározó magyar főúr Hunyadi János, jeles törökverő hadvezér, erdélyi vajda, majd országkormányzó volt, akinek szellemi vezetője és jobbkeze, leveleinek stilizálója Vitéz János, a későbbi nagyváradi, majd esztergomi érsek volt. Az ő tevékenységét az iskolai tankönyvek elsősorban Hunyadi Mátyással kapcsolatban emlegetik, pedig már Luxemburgi Zsigmond udvarában is forgolódott, majd a rövid ideig regnáló Albert és Ulászló király titkára volt, a Bécsi Egyetemen is tanult, noha ott végül nem szerzett oklevelet és tulajdonképpen önmagát művelve küzdötte fel magát arra a szellemi magaslatra, ahonnan ráláthatott az európai, elsősorban az itáliai kulturális eseményekre és nagy becsben tartott levelezőtársa lehetett a korabeli hatalmasságoknak, köztük a mindenkori egyházfőnek is, akinél számos esetben eredményesen „lobbizott” magyar ügyekben.
A Hunyadi gyermekek nevelője
Hunyadi János két fiát: Lászlót és Mátyást is ő nevelte, oktatta őket a latin és görög nyelvre, az alapvető politikai ismeretekre és bevezette őket a filozófiába is. Maga számtalan levelet írt, de egyéb írásait is nagyra tartották nemcsak a kortársak, hanem az utókor is. Ezeket az írásokat tekintik a magyarországi humanista irodalom alapozó műveinek.
Hunyadi Jánosnak köszönhetően emelkedett egyre feljebb az egyházi hierarchiában, és már nagyváradi érsekként sikerült meggyőznie az egyházmegyéjében élő nemességet, hogy segítse Hunyadi János törökellenes hadjáratait. A történészek szerint még az 1456-as nándorfehérvári győzelemben is fontos szerepet játszott. A kiváló hadvezér halála azonban ismét kaotikus helyzetet okozott Magyarországon, és a Hunyadi család ellenfelei nem is hagyták ki az alkalmat, hogy végleg leszámoljanak a kormányzó családjával és megkaparintsák tekintélyes birtokaikat. Vitéz Jánosnak, befolyása és külföldi kapcsolatai révén azonban sikerült kivédenie a legveszedelmesebb támadásokat, noha azt nem tudta megakadályozni, hogy Hunyadi Lászlót a Cillei és a Garai liga ármánykodásának következményeként kivégezzék.
A későbbi években is komoly szellemi és politikai támasza volt Vitéz János Mátyásnak, akihez tehetséges unokaöcsét, Borbála húgának a fiát, a később Janus Pannoniusként elhíresült kiváló költőt, Csezmicei Jánost is „beprotezsálta” és végül püspöki címet is szerzett számára.
A pozsonyi egyetem
Mátyáshoz hasonlóan Vitéz János is kedvelte a szép könyveket, esztergomi rezidenciáján a Corvinákkal vetekedő köteteket gyűjtött össze, ezen kívül mint a tudományok, például a csillagászat nagy kedvelője külföldi tudósokkal tartotta a kapcsolatot, többüket végül sikerült megnyernie, hogy vállaljanak professzori teendőket az általa életre segített pozsonyi egyetemen, a ma Academia Istropolitana néven ismert felsőoktatási intézményben. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy akkoriban universitasnak, studium generalenak nevezték, az Academia Istropolitana elnevezés csak 1774-ben Xystus Schier Memoria Academia Istropolitana seu Posoniensis című könyvében szerepel először.
Vitéz János kegyvesztése
Nyilván hosszú életű lehetett volna, azonban az országban feszültté vált a helyzet Mátyás külpolitikai ambíciói miatt. Miután a törökökkel egyfajta status quot sikerült kialakítania a déli határvidéken, elsősorban az ország nyugati szomszédságában fekvő területek feletti befolyás megszerzését tűzte ki célul. Csehországot – talán ifjúkori megaláztatásai miatt is – szerette volna hatalma alá gyűrni, volt apósa, Pogyebrád György azonban ellenállásra buzdította alattvalóit és a lengyelekkel szövetkezve alaposan megnehezítette a magyar uralkodó dolgát. Az elhúzódó hadműveletek rengeteg pénzt felemésztettek, ezért Mátyás egyre nagyobb adókat vetett ki, hogy a kincstárat feltöltse, de a zsoldos seregek fizetése, a különböző váratlan kiadások minden tartalékot felemésztettek. Az országon belül egyre nőtt az elégedetlenség, ráadásul Kázmér lengyel király fia is komoly sereggel jelent meg a Felvidéken, mivel származása folytán (Albert király unokája volt) igényt tartott a magyar trónra. Több magyar főúr támogatta ezt az igényét, de Vitéz János is korábbi tanítványa ellen fordult, mivel úgy ítélte meg, hogy Hunyadi Mátyás külpolitikájával romlásba döntheti az országot.
Vitéz Jánost azonban ez már nem vigasztalhatta. 550 évvel ezelőtt, 1472. augusztus 9-én elhunyt. Életéről csak egy komolyabb monográfia született, ezt az ürményi születésű Fraknói Vilmos (1843–1924) püspök írta és adta ki 1879-ben.
Az általa alapított pozsonyi egyetem sem bizonyult hosszú életűnek. Mátyást egyéb problémák kötötték le, és mivel a működéséhez szükséges pénzforrások gyorsan elapadtak, az intézmény még az 1470-es évek derekán gyakorlatilag megszűnt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
