Azt mondja, már nem akar kormányfő lenni, csak gazdasági miniszter – újra. Már ha koalícióképes lesz egyáltalán, tegyük gyorsan hozzá. Nem tudom ugyanis, akad-e még párt ebben az országban, amely kételyek nélkül képes lesz frigyre lépni Richard Sulíkkal. Sulíkra ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján ráragadt, hogy balszerencsét hoz – megjegyzem, nem alaptalanul.
Az SaS eddig összesen három kormánynak volt a tagja, csakúgy, mint a Smer, de amíg a Smer-kormányok összesen 12 évig tartottak, Sulíkéknak ugyanehhez elegendő volt nagyjából négy év. Minden kormány ugyanis, amelynek eddig az SaS tagja volt, előbb vagy utóbb megbukott. Egyik sem húzta ki a választási időszak végéig, amiben Sulíkéknak nem kis szerepük volt.
Bár ő maga ezt mással magyarázza. Egyik interjújában azt mondta, azért buknak meg sorra ezek a kormányok, mert hiányzik belőlük a ragasztó, ami a Fico-kormányokat összetartotta.
Értsd: a korrupció. A többi kormányban meg szerinte a politikusok a hatalom megszállottjaivá váltak, és nem érdekelték többé őket a polgárok meg az egyezségek. Márpedig az egyezségeket be kellene tartani, Boris Kollár meg Igor Matovič azonban szerinte nem erről híresek.
Sulík pártját akár sikeresnek is mondhatnánk, hiszen az első választása óta mindig bekerült a parlamentbe, és tagja volt a Radičová-, Matovič- és Heger-kormánynak is. Richard Sulík volt közben miniszterelnök-helyettes, EP-képviselő és házelnök is. A tények azonban mégis mást mutatnak.
Az Európai Unióban leginkább az európai mentőcsomag-ellenességével híresült el Sulík, amiről azt mondta, hogy rosszabb, mint a szocializmus. Végül ez okozta a Radičová-kormány bukását is. A migrációs válsággal kapcsolatos retorikája meg inkább közelített a szélsőjobbéhoz, mint a liberálishoz. Felépített egy stabilnak mondható liberális értékeket valló pártot, miközben azt állította magáról, hogy ő egy szlovák nacionalista.
Sulík hajlamos túlságosan is leegyszerűsíteni a dolgokat, és a fától nem látni az erdőt,
mint például, amikor nem gondolt arra, hogy az európai mentőcsomag tőle függetlenül is megvalósulhat, ráadásul a kormány bukása és a jobboldal ellehetetlenítése árán.
Ráadásul Sulík nem okul a múltból, tizenhárom évvel ezelőtt Igor Matovič az SaS listájának 150. helyén jutott be a parlamentbe – állítólag ez volt a fizetsége az olcsóbb választási hirdetésekért, bár ezt mindketten tagadták. Ehhez képest az egész ország szem- és fültanúja lehetett kettejük elhúzódó veszekedésének, idén áprilisban pedig már azt mondta az OĽaNO vezetőjéről: „Igor Matovič volt társadalmunk és a kormány számára a legnagyobb probléma”. Ehhez képest most a listájuk 150. helyén az egyik választási listáról a másikra ugrándozó Alojz Hlina áll, aki semmivel sem kevésbé emotívabb Matovičnál.
Nem egészen fél évvel ezelőtt, áprilisi újraválasztása után Sulík még határozottan azt állította, „készen állunk a választások megnyerésére és az ország vezetésére”.
Hozzátette azt is: „Ez lesz életem kampánya.” Nos, hogy valóban ez-e Richard Sulík élete kampánya, nem tudni, egyelőre azonban nem úgy tűnik. Sulík szerint ők voltak azok, akik megszabadították az országot Igor Matovičtól, mindenki más a homokba dugta a fejét a kormánykoalícióból, már csak ezért is aranymedált érdemelnének. Mit lehet erre mondani? Talán, ha annak idején jobban megválogatták volna, kit vesznek fel a listájukra, nem szabadították volna rá Matovičot az országra…
Tény, hogy Sulík a fenti kijelentését azóta már módosította – mint több más kijelentését is eddigi pályafutása során –, s ma már nem akar kormányfő lenni, „csak” gazdasági miniszter.
Ehhez meg annyit lehet hozzáfűzni, hogy 2009-ben, amikor a SaS bemutatkozott másról sem beszélt, mint az adó- és járulékreformokról, a járulékbónuszt azonban azóta sem sikerült megvalósítaniuk.
Igazságtalan lenne azonban, ha csak a három kormánybukás maradna meg bennünk Sulík meg a SaS nevének hallatán. Persze, kérdés, hogy a Kelet-Szlovákiában megépítendő ötödik autógyáron és a vállalkozók bürokráciájának csökkentésére irányuló csomagon kívül mi más marad meg majd az SaS után, ha az egyszer eltűnik a politikából. Szlovákia gazdaságát ugyanis eddig nem sikerült lényegesen megváltoztatnia…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
