Saját halottjának tekinti Haraszty István Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművészt, a kinetikus művészet képviselőjét a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM).
Az életének 88. évében szerdán elhunyt Haraszty István autodidakta művész volt, mozgó szobrainak lényege a jól kiszámított zeneiség, dramaturgia és koreográfia, melyet alkotásainak szerkezeti elemei mintegy gépi performanszként jelenítenek meg. Munkásságát az ezermester naivitása, valamint a sajátos kelet-európai gondolatvilágot megjelenítő, karikírozóan kritikai attitűd jellemzi.
Haraszty István 1934-ban született Pestszentimrén. 1951-1953 között géplakatos tanuló, majd 1953-tól díszműlakatos volt. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. 1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs. 1967-1989 között a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, 1975-76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa volt. A szobrászművész 1984-ben DAAD ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe, melyet azonban csak 1987-88-ban vehetett igénybe. Mobiljai, kinetikus szobrai jelen vannak több jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen, Székesfehérváron és Szöulban is.
Haraszty István 1988-ban Munkácsy-díjat, 1996-ban Érdemes Művész címet kapott, munkásságát 1999-ben Pro Urbe-díjjal, majd 2000-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2010-ben Prima Díjban részesült. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
