December 11-én emlékeztek Szombathelyen Boldog Brenner Jánosra. Az egésznapos program a székesegyházban püspöki szentmisével vette kezdetét, melynek főcelebránsa Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök volt.
Schönberger Jenő homíliája kezdetén úgy fogalmazott: Boldog Brenner János emléknapja most bizonyos értelemben a „végek” találkozója: a történelmi Magyarország legnyugatibb és legkeletibb része, Szombathely és Szatmár találkozása.
A püspök felidézte Brenner János életútját. Emlékeztetett a naplója egy bejegyzésében ezt olvassuk: „Uram, te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem… és tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.”
Nagy szavak ezek, és könnyű kimondani őket békeidőben – mondta Schönberger Jenő. De, hogy János atya számára ez, amit lelki naplójába írt, nemcsak ifjúkori fellángolás volt, vértanú halála a bizonyíték. Ez a fiatal pap, akit mindenki tisztelt és szeretett, nem félt kiállni hite mellett, Isten mellett, hivatása mellett. Ezt a bátorságot hazulról hozta, ahol a szülők Isten szeretetére, becsületes helytállásra és a felebaráti szeretetre nevelték gyermekeiket. A jó mag, amit szülei vetettek el lelkébe, jó földbe hullott, és százszoros termést hozott.
Az evangéliumi szakasz a nyolc boldogságról nagyon is helyén való ebben a szentmisében. Bár emberileg nézve megütközünk e mondásokon, mint János atya halálán is, de ha az ég felől nézzük, érezzük, hogy ezek a mondások megrengetik a világot. Az ég felől nézve boldogok azok, akik elviselik a rágalmakat, sőt még ha meg is ölik őket, mert nagy lesz a jutalmuk az égben. Nem hiába volt kedves ez az evangéliumi rész Brenner János számára, mert jutalma is ez a boldogság lett, az Istenben való boldog, örök élet – fogalmazott a szónok, majd felidézett egy példázatot: A fák bevádolták a fejszét Isten előtt. Hosszasan sorolták vádjaikat, hogy rengeteg fájdalmat és helyrehozhatatlan károkat okoz nekik. Amikor kifogytak a panaszkodásból, csend lett. Akkor Isten vette át a szót és megkérdezte a fákat. Ki adott nyelet a fejszének? Hiszen nyél nélkül nem árthatott volna nektek… A fák hosszú hallgatás után ezt válaszolták: Azt mi adtuk neki.
Schönberger Jenő rámutatott: Nem tudjuk kik voltak Boldog Brenner János gyilkosai. De azt szinte biztos, hogy gyilkosai meg voltak keresztelve. Bizonyos, hogy édesanyjuk sokat imádkozott értük, szerették őket és ők is szerettek valamikor… És mégis ilyen dologra vetemedtek. Vajon az Egyház, vagy az akkori hívek nem voltak-e felelősek azért, hogy ezek az emberek ide jutottak? Milyen borzasztó lelki terheket kellett cipelniük egy életen keresztül. Micsoda nyugtalanság, vád nyomaszthatta őket. Szerencsétlen boldogtalanok, még akkor is, ha a földi ítélet elkerülte őket. Örök vesztesek ők, hacsak Isten meg nem könyörült rajtuk.
Nem alaptalanul feltételezhetjük ezt, hiszen a Jézus Krisztus a kereszten haldokolva gyilkosaiért is imádkozott. És amit az egyszülött Fiú kér, azt Atyja meghallgatja és megteszi. Készen van számukra a bocsánat, ha megtérnek és kérik. És a szentek sem akarnak mást, mint amit Isten akar, vagyis azt, hogy mindenki üdvözüljön.
A vértanúk halálát is csak az ég felől nézve tudjuk megérteni. Amikor János atya testét a kések pengéje átjárta, Jézus ott volt vele. Nemcsak a szíve fölött a betegellátó tarsolyban óvott Oltáriszentségben, hanem a szívében. Egészen egy volt vele. Együtt szenvedett vele, és elfogadta áldozatát. A püspök úgy fogalmazott: Biztos vagyok benne, ha megtehetné, újra életét áldozná, mert már tudja, látja, hogy Szent Pál gyönyörűen fogalmazott szavai azt a „legtöbbet” foglalják össze, amit azokért tehetünk, akiket szeretnénk megmenteni az örök életre: „Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). De az Úr Jézus szavait is idézhetném: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.”
Boldog Brenner János atya szívében is ilyen szeretet lakott, és ma is ugyanaz a szeretet tölti be, vagyis Isten, aki maga a Szeretet. Ezért biztosan remélhetjük közbenjárását, és nemcsak mi, akik tiszteljük őt, hanem még azok is, akik megölték. Ezt jelenti kereszténynek lenni, ezt jelenti Krisztus nyomában járni, ezt jelenti egészen hozzá hasonulni.
A szentbeszéd teljes terjedelemben ITT olvasható.
A szentmise felvétele visszanézhető ITT.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
