A Körkép is írt róla (itt és itt), hogy a szlovák köztévé közzétette A legnagyobb szlovák című szavazós műsor SMS-ek alapján összeállított százas listájának részeredményeit. Az RTVS által közölt első nevek a rangsor utolsó húsz helyét foglalják el. Meglepődve (sic!) tapasztalhattuk, hogy nagy hajrát futva érkezett meg Matúš Čák, azaz Csák Máté a lista 92. helyén a legnagyobb szlovákok közé – Mátyás királyt is megelőzve.
Ki is volt Csák Máté?
Csak Máté kora leghatalmasabb magyarországi előkelőségei közé tartozott, aki a mai Szlovákia nyugati és déli területein nagyobb hatalmú úrnak számított, mint maga a király. Saját hadsereggel rendelkezett, saját pénzt veretett, s ugyanazokat a rangokat és előjogokat élvezte, mint a magyar király. Az Árpád-ház kihalása után nem sokkal trónra kerülő Károly Róbert sorra regulázta meg a neki behódolni nem akaró tartományurakat, egyedül Csák Máté volt az, aki mindvégig ellenállt.
Területei csak halála után kerültek ismét a király fennhatósága alá. “Egy trencséni úr, aki a magyar királlyal is packázott, ez kell nekünk” – gondolhatták a szlovák nemzetébresztők, s megindult a gondolatmenet. A Nagy-Morávia és a szlovák nemzeti mozgalom között tátongó űrt részben vele próbálták (és próbálják) betölteni. A logika egyszerű: a mai Szlovákia területén élt és “alkotott”, szláv népességgel rendelkező megyékben, tehát szlovák volt.
A probléma csupán annyi a meghatározással, hogy ez rólam, édesapámról, nagyapámról és dédapámról is elmondható, de mi mégis magyarok vagyunk.
Torz történelemszemlélet
Nem az a probléma, hogy Csák Mátét egyesek szlovák főúrnak tartják, nem is az, hogy lépten-nyomon furcsa, már messziről sántító történelemfelfogás jön velünk szembe a világhálón. Hiszen mindannyian hallottunk elképesztő történeteket a magyarok szíriuszi származásáról, a sumer-magyar rokonságról, sőt folytonosságról is – a sort még hosszan lehetne folytatni.
A probléma ott van, hogy míg Magyarországon ezek a mesék csupán egy szubkultúra vágyait hivatottak kielégíteni az erre létrehozott facebook-csoportokban, addig Szlovákiában ugyanez az állam jóváhagyásával és hathatós támogatásával történik. Ezt sulykolták az emberekbe a történelemtankönyvek, a közmédia, az egyéb sajtóorgánumok segítségével évtizedeken keresztül.
A felkészületlenebb, tájékozatlanabb szlovákok tudatában elhintett magok szárba szökkentek, s hogy már a gyümölcse is beérett, jól látható és dokumentálható a fent említett szavazás részeredményeiből. Csák Máté meg gondoljon, amit akar, ellenkezni már úgysem tud.
Nagyon nehéz meggyőzni a történelmi mítoszok között élő egyszeri szlovák embert arról, hogy téved, főleg akkor, ha magyar történészek által írt munkákra hivatkozunk. Pláne, ha magyarként szeretnénk meggyőzni őket. Hála az égnek, lassan és már előre láthatóan – szakmailag – felnő egy új szlovák történészgeneráció, amely kigyomlálja ezeket a mítoszokat és népmeséket a történelemkönyvek lapjairól. Addig is maradjunk azoknál a történészeknél, akik nagyrészt objektíven közelítik meg a múltat.
A tudományos körökben méltán elismert, általában objektivitásra törekvő Dušan Kováč a következőket írja a Szlovákia története című munkájában a trencséni kiskirály kapcsán: “A szlovák megyékben elég sok szlovák származású nemes volt, de a Csák család magyar család volt, amely a Dunántúlról származott.” (Most tekintsünk el Kováč apró tévedésétől, hogy a 14. század története kapcsán szlovák megyékről és nemesekről beszél.)
Mit hozhat a jövő?
Mindaddig, amíg a szemléletváltás a szlovák politikának nem érdeke, hiába ébredeznek az újgenerációs történészek, hiába próbálják kigyomlálni ezeket a téves történelmi meghatározásokat, ha az alapiskolai és középiskolai történelemtankönyvek, a közmédiából ömlő dezinformációk leragadtak a szlovákosítás kacskaringós, de láthatóan hatásos útjain.
Persze nem várható el az sem, hogy minden nemzet, s minden történész betűről betűre ugyanúgy interpretálja a múltat. De a szlovák félnek is meg kellene tanulnia, hogy kifizetődőbb a tényszerűség és objektivitás talaján maradni, hiszen a történelem mendemondákra alapozása, szlovák népmesékké alakítása a nemzetnek hasznot nem, de annál inkább szégyent és hitelvesztést hozhat.
Kapusník Csaba
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
