A magát baloldalinak hallucináló, valójában színliberális képviselő cikket írt.
Felvázolja a lehetőséget a baloldal előtt, íme, az opciók, bár mindegyikről azonnal kiderül, nem alkalmazható Magyarországon:
- „Lehet követni a lengyel Lewica példáját, amely összetereli a baloldali formációkat egy szövetségbe, hogy egy nyugatos, de a rendszerkritikus oldalhajója legyen a Tusk-kormányzatnak.” – Magyarországon nincs mit összeterelni,
- „Ott a populista antiglobalizációs Fico-féle út, bár ezt elég erősen foglalják Orbánék Magyarországon” – magyarázni se kell miért marhaság, ő maga is megírja,
- „Sahra Wagenknecht vagy a cseh-morva kommunista utódpárt egyesek szerint békepárti, mások szerint putyinista útját is” – ez kb. az, amit a korai LMP csinált, ezzel gyorsan ki is érdemelte a közellenség szerepét a „baloldali” táborban, mellesleg maga Jámbor éppen azokhoz csatlakozott, akik ezek ellenében jöttek létre,
- „Lehet erős nyugatos szocdem pártokat csinálni, bár ehhez évtizedes beágyazottság és a megújulás képessége kell” – megint nem opció, Magyarországon nincsenek szocdemek 80 éve, s ma már nyugaton se nagyon vannak,
- „Ott vannak a balkáni harmadikutas pártok, mint a horvát Možemo! vagy a szlovén Lewica” – teljesen idegen konstrukció ez Magyarországon, ez a Varufakisz-féle eszmeiség, ami Magyarországon fasisztagyanúsnak számít mértékadó „baloldali” körökben: akinek már Schiffer is túl sok, annak a turbósított verzió Varufakisz végképp kiveri a biztosítékot,
A végkövetketetése: „a baloldal akkor tud erős lenni, ha a globalizációs kérdéskörben erős értékalapú álláspontot képvisel, populista, és messziről meg tudod mondani, melyik szavazói csoportok azok, akik rájuk szavaznak, illetve van erős karizmatikus, vagy szimbolikusan fontos vezetője„. Na most, van egy rossz hírem számára: a magyar baloldalnak van erős értékalapú álláspontú üzenete a globalizmus és a populizmus terén – ez pedig az, hogy a populizmus csúnya, rossz, demegóg dolog, míg a galobalizmus pedig megtapsolandó, csodás valami.
A srác valahogy fáziskésésben van a valósággal.
Nem írtam róla, mert annyi a témám, hogy válogatnom kell közülük: így is – sokan figyelmeztettek már – belecsúszok abba a hibába, hogy nincs időm szerkeszteni és korrektúrázni, így gyakran abszurd hibákkal teszek közzé cikkeket. De a Népszava YT-csatornáján volt egy ilyen videó, nagyon érdekes, ahol az egyik újkommunista aktivista – Éber Márk Áron, aki egyébként szerzőként értékes dolgokat szokott produkálni, szóval nem egy barom – nyíltan a Népszava szerkesztőjének arcába mondja, kb. így: „már miért támogatna egy újbalos egy olyan médiát, ahová a Lengyel László és Bokros Lajos félék írnak?„. Ezen jót mulattam, mert abszolút kifejezi a lényeget.
Szóval ahhoz, hogy legyen sikeres magyar baloldal előbb sikeres magyar jobboldal kell. A magyar jobboldal pedig maximálisan sikeres volt, 1990-2010 között minden komoly erő ezt vallotta, persze nem „jobboldal”, hanem „szakmaiság”, „európaiság”, „atlantizmus” nevek alatt. A 2010 utáni Fidesz ez ellen lett.
Aki a 2010 utáni Fidesz ellen van, az valójában éppenhogy klasszikus jobboldali! Hiszen az 1990-2010 közti konszenzust akarja visszaállítani. Ezt eddig a ballibek „baloldali értékek” néven emlegették, most Talpramagyar Péter meg kifejezetten más szavakat használ, de a lényeg ugyanaz: ez természetesen klasszikus, polgári, nyugatos, liberális értékrend, amit a politológia „jobboldal” néven ismer.
Lehet persze szavakkal dobálózni, de egy dolog alapvető: az ami valóban baloldal az Magyarországon sose volt képviselve a magukat baloldal néven nevezők által, s maga a szerző is része ezeknek. Kicsit visszás helyzet ez: mint amikor Soros gazda délelőtt keres pártízmilliót spekulációból, majd délután cikket ír, milyen rossz ez a korlátlan tőzsdei spekuláció.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
