Steinmetz Ádám a legendás 2004-es vízilabda-válogatott centereként olimpiai aranyat nyert Athénban, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy látja a hazánkat Tokióban képviselő női és férfi csapatunk esélyeit. Persze, ha már egy olimpiai bajnokkal beszélhettünk, rákérdeztünk a Hosszú Katinka-sztorira is. Steinmetz Ádám bízik abban, hogy az Iron Lady méltó választ fog adni egy jó teljesítménnyel azoknak, akik most etikátlanul kritizálják. Interjú.
A női vízilabdázóink megverték a verhetetlennek gondolt amerikai válogatottat. Mekkora siker ez valójában?
Óriási! Az amerikai válogatott mindig egy masszív, nagy hagyományokra visszatekintő csapat, amelyik 2008-as óta az olimpiákon nem talált legyőzőre. Ez is bizonyítja a magyar válogatott erejét, igenis képesek vagyunk a világ legjobbjait megverni. Úgy gondolom, ez a győzelem erőt adhat a lányoknak a folytatáshoz.
Ez az a győzelem azt jelenti, hogy akár végső esélyesként is tekinthetünk a női csapatunkra?
Bejelentkeztünk érte, ez egyértelmű, ugyanakkor a másik ág sem túl könnyű, minden az egyenes kieséses szakaszban fog eldőlni. De mivel a lányok képesek voltak legyőzni az Egyesült Államokat, így lélektanilag is könnyebben tudják várni a folytatást. Ne feledjük, tíz nemzet van kint az olimpián, könnyű csapat nincsen.
Ön szerint lesz magyar érem a női vízilabda tornán?
Nagyon drukkolok a lányoknak, és Bíró Attila szövetségi kapitánynak, aki nagyon jól összerakta ezt a keretet. Sok van ebben a csapatban. A kérdés az, hogy kijön-e ez Tokióban.
Igazság szerint csak attól tartok egy kicsit, hogy nehogy összenyomja őket a tét, hiszen már most, két mérkőzés után a végső győzelemről beszélgetünk.
Ugyanakkor nagyszerű játékosokról van szó, sokszoros válogatottakról, akik a magyar mezőny legjobbjai, úgyhogy egészen biztosan meg fognak birkózni a feladattal.
Ha valamelyik csapatot bizonyosan nyomja a tét, az a magyar férfi vízilabda-válogatott. Az én generációm megszokta, részben Steinmetz Ádám játékának is köszönhetően, ha magyar férfi vízilabda és olimpia, akkor aranyérem. Talán ez is az oka, hogy a döcögős kezdés után mindenki levette róluk a keresztvizet.
Azt azért nem állítanám, hogy mindenki… Kikaptunk, igen, mert az emberhátrányos védekezésünk nem volt megfelelő, a játék ezen elemében a görögök valóban felülmúlták a mieinket. De azért a görög nem jobb csapat. Ha az ember botlik, akkor jobb, ha azt az elején teszi. Ez a fiaskó még belefér, azóta szépen lépegetünk előre. Megvertük a házigazda Japánt, akik sajátos stílusban játszanak, az európai vízilabdázóknak nagyon szokatlan. Tudom, mert néhány évvel ezelőtt, a Vasas játékosaként borzasztóan kellemetlen volt megmérkőzni velük. A ma hajnali 23-1-es győzelem Afrika legjobb csapata ellen sok energiát valószínűleg nem vett ki a fiúkból, de a sok gól sok örömet, és a további küzdelmekhez szükséges önbizalmat tud adni.
Szükség is lesz rá, van még nagyon kemény meccs a csoportban is.
Kevesen tudják, de az Egyesült Államokban többen űzik a vízilabdát, mint Magyarországon. Ennek az az oka, hogy rengeteg úszóból lesz később vízilabdázó, így nagyon jó úszóadottságokkal rendelkeznek a játékosaik. Emellett persze az olasz válogatott is szintén kiváló, nem lesz könnyű ellenük játszani. Bizonyos szempontból nincs túl nagy jelentősége, hogy hányadikként jutunk tovább a csoportból, a másik ágon is nagyon masszív a mezőny. Van ott is négy kiváló csapat.
Aztán jöhetnek a szerbek…
Vagy a horvátok, vagy a montenegróiak. Nagy valószínűséggel a folytatásban fogunk találkozni a balkáni sportbarátainkkal, ismerjük őket, talán jobban is, mint a japánok, vagy az amerikaiak játékát.
Ismerjük őket, mert nálunk játszanak. Ez előny vagy hátrány?
Vannak olyan sportágak Magyarországon, mint például a kézilabda, a kosárlabda, vagy épp a foci, ahol a rengeteg külföldi elveszi a helyet a magyar tehetségek elől, de ez a vízilabdában nincs így. A magyar medencékben vannak bár külföldiek, többen is, mint azt korábban megszokhattuk, de mégis a magyar játékosoké a főszerep.
A magyar a világ talán legerősebb bajnoksága, és nagyon sok jó magyar játékos játszik a világ élmezőnyébe tartozó klubcsapatainkban.
Megnyerjük az olimpiát?
Nagyon drukkolok a csapatnak, s nemcsak azért, mert az ember drukkol a saját nemzetének, hanem mert a csapat felével együtt is játszottam korábban. Jól ismerem a társaságot.
Nem beszélve Märcz Tamás szövetségi kapitányról, akinek nagyon sokat köszönhetek, mert átadta azt a technikai tudást, amivel Magyarország egyik legjobb centerévé válhattam.
Kívánom, hogy nyerjenek!
Ugyanakkor korábban magasra tettük a lécet, elkényeztettük a magyar közönséget vízilabdás sikerekkel. Ma már mindenki érmet vár a válogatottól. De a Tokióba kiutazott keret is bizonyította már, hogy képes egy nemzetközi tornán a dobogó legtetejére állni. A vízválasztó a negyeddöntő lesz. Tapasztalatból mondom. Londonban az olaszoktól kikaptunk, és ötödikek lettünk. Ha viszont Tokióban meglesz a negyeddöntő, onnantól kezdve csak jó eredmény tud kikerekedni, ami jó eséllyel érmet jelent.
Nem gondolom, hogy bármelyik ellenfelünk egyértelműen esélyesebb lenne. Mindenkinek van tartanivalója velünk szemben.
A csapatnak rendkívül jó a szerkezete. Sok csatát megnyert idősebb játékosok, kiegészülve tehetséges fiatalokkal. Erőben, életkorban és tapasztalatban is jó a magyar válogatott!
Mennyire nehéz a nyomást megélni játékosként? Önnek mit jelentett, hogy a világ szűk elitjébe kell bekerülni ahhoz, hogy ne érezze a közvélemény, hogy csalódás az addigi teljesítménye?
Aki nem követi a sportágat, az könnyen mondhatja, hogy minden egyes alkalommal meg kell nyerni az aranyérmet. Egy magyar vízilabdázó számára önbecsülés kérdése, hogy az éremért tudjon játszani. Egyszerű a képlet, ha olimpiát akarunk nyerni, akkor mindenkit meg kell verni, mindenkinél jobbnak kell lenni. Ez az igazság. Annak idején mi így is készültünk, de ezt pontosan jól tudja a mostani csapat is.
Ha már eredménykényszer. Hosszú Katinkánál már az is csalódásnak számít, ha épp nem tönkre veri a világot, ez látszik rajta is. Ön is nyert olimpiát, bukott is el negyeddöntőt, mi zajlik le egy győzelemre hivatott klasszisban, amikor nem jön össze semmi? Hogyan érthetjük meg Magyarországról a Japánban látható Hosszú Katinka-jelenséget?
Jelen pillanatban jogos az emberek értetlensége, biztos van erre szakmai magyarázat, de erre Hosszú Katinka, és Soós Csaba szövetségi kapitány tudnak majd választ adni, és bizonyára fognak is. Hosszú Katinka eredményei ugyanakkor önmagáért beszélnek, háromszoros olimpiai, kilencszeres világ-, és tizenötszörös Európa-bajnok, ezek a címek megmaradnak, nem beszélve arról, hogy ezeken kívül is hány alkalommal hozott dicsőséget Magyarországnak. Ezt nem szabad elfelejteni.
Én is voltam a dobogó legfelső fokán, és ötödik is, főleg az ilyen nagy győzelmek után ez nem jó érzés, de nem is a világvége, bízom benne, hogy ez Hosszú Katinkánál is csak egy kisiklás, és fog még szép sikereket elérni.
Ha Tokióban ez már nem is sikerülhet neki.
Mit lehet ilyenkor tenni, hogy meglegyen az plusz néhány másodperc, ami hiányzik, vagy hogy bemenjen az a győztes gól?
Az elsődleges, hogy a fizikum rendben legyen. Ha nincs meg az erő, akkor nem tudod felvenni a küzdelmet a versenytársakkal, vagy a stopperrel. De ahogy mondtam, Hosszú Katinka van olyan nagy versenyző, hogy ezen a helyzeten tovább tud lendülni. Bízom benne, hogy méltó választ fog adni egy jó teljesítménnyel azoknak, akik most etikátlanul kritizálják.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
