A szlovákiai régiók, települések közötti gazdasági különbségeket csak még inkább felerősítő, elhibázott finanszírozási rendszer újabb kritikus elemét mutatjuk most be olvasóinknak.
Legutóbb röviden bemutattuk az önkormányzatok állami finanszírozásának fennálló rendszerét, majd megvizsgáltuk, miként befolyásolják a magassági kvóták a településeknek visszaosztott állami adóbevételek nagyságát. Akkor azzal zártuk írásunkat, legközelebb a nagyságrendi szorzóval meghatározott szempontot mutatjuk be, amely a magassági kvótáktól némileg eltérő módon, de hasonlóan diszkriminálja a kistelepüléseket. Fontos megjegyezni, hogy a magassági beosztással ellentétben a nagyságrendi szorzó már nem „válogat”, magyarok vagy szlovákok lakta kistelepülés, mindegy, egyformán hátrányosan érinti őket a rendszer.
Dávid és Góliát
A másik olyan szempont, amely diszkriminatívnak tekinthető a képletben, egyértelműen a nagyságrendi szorzó
– mondta el lapunk érdeklődésére Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Szövetség elnökségi tagja. A Pro Civis Polgári Társulás vezetőjeként Őry és munkatársai elsőként mutattak rá a felvidéki magyar közösséget hátrányosan érintő rendszer visszáságaira. „A magassági szorzóhoz hasonlóan a nagyságrendi szorzó is csökkenti vagy növeli az adott településnek jutó adóbevételek arányát. A különbség az, hogy a nagyságrendi szorzó egyértelműen a kisebb községek önkormányzatainak jelent bevételkiesést, függetlenül attól, többségében magyarok vagy szlovákok által lakott településről van-e szó” – szögezte le a településvezető.
A vonatkozó kormányrendelet hét nagyságrendi csoportba sorolja a különböző településeket, ez értelemszerűen hét szorzót is jelent. Kassa és Pozsony egy-egy önálló kategóriát jelent 1,5-ös, illetve 2,35-ös szorzóval. Az ötvenezernél több lakosú városok 1,13-as szorzót kapnak, ennél kisebb települések mind egynél kisebbet, egészen 0,89-ig, amely a legfeljebb ezer lakosú falvaké. Könnyű belátni, a nagyságrendi szorzó a nagyvárosokat hozza jóval előnyösebb helyzetbe. A nyolc megyeszékhelyet leszámítva jelenleg mindössze két város, Turócszentmárton és Poprád kap egynél nagyobb szorzót a rendszer szerint, minden más szlovákiai település „rajtaveszt” a lakosságszámból adódó szorzón.
Minél kisebb, annál rosszabb
Őry Péter arra a furcsa tényre is felhívta a figyelmünket, hogy a szorzórendszer működésében rejlő kötöttségek miatt minél kisebb egy település (relatíve, például saját költségvetésének százalékában kifejezve), annál nagyobb részben járul hozzá a tíz nagyváros költségvetésének adóbevételekből származó részéhez.
Olyan városok kapnak ezzel többlettámogatást, amelyeknek a saját gazdasági ereje és lehetőségei ezt nem teszik indokolttá
– jegyezte meg Őry, hozzátéve, hogy ezek a nagyvárosok akár ipari, idegenforgalmi, vagy egyéb gazdasági lehetőségeiknek köszönhetően nem szorulnának rá feltétlenül erre a többletre. „Más országokban ennek épp a fordítottja figyelhető meg. A nagyobb, erősebb egységek a szolidaritás jegyében támogatják a kisebb vagy gyengébb közigazgatási egységeket. A gazdasági és közigazgatási működés logikája is ezt diktálná. Ha az Európai Unió támogatási politikája így működik, akkor a szlovák államé miért nem?!”
Jobb memóriájú olvasóinkban felmerülhet a kérdés, miért kell kétszer is alkalmazni egy, az adott településen élők számából kiinduló szorzót.
Ahogy azt múlt héten megjelent cikkünkben bemutattuk, az öt módosító szorzó között szerepel a lakosság aránya is, amely az ország összlakossága és az adott település lakossága közti arányszámot adja meg (csak az érdekesség kedvéért, a szlovákiai településeknél átlagosan 0,03% ez az arány). Furcsa hát, hogy a nagyságrendi szorzó tulajdonképpen újra alkalmazza azt az elemet, amely a lakosságarányos szorzóban egyszer már megjelent, igaz, ott kisebb súllyal.
Dobjuk ki az egészet?
Ahogy arra a Pro Civis munkatársainak kutatása is rámutat, mind a magassági, mind a nagyságrendi kvóta alkalmazása önmagában diszkriminatív. Amennyiben ezt a kistelepüléseket hátrányosan érintő faktort ki szeretnénk vonni belőlük, tulajdonképpen mindkét kategória értelmét veszti. Erre vajmi kevés esély van – jelentette ki lapunknak Őry Péter, függetlenül attól, tette hozzá, hogy a községi önkormányzatok között elosztandó adóbevételek majdnem felét, 45 százalékát éppen e szempontok és a vonatkozó szorzók alapján osztják szét az ország települései között.
Őryék számítása szerint a magassági és a nagyságrendi szorzó együttes hatása, a 2019-es adatok alapján, több mint 82 millió eurós „kárt” okoz az általuk hátrányosan érintett, összesen mintegy 2642 községnek.
Ennyi pénz kerül átcsoportosításra a két szorzó alapján pluszpénzhez jutó 245 városnak vagy falunak. Ezek között, mondanunk sem kell,
egyetlen magyarlakta települést sem találunk.
Egyetlen olyan magyar település sincsen, amely a két szorzó egyesített hatásának köszönhetően pluszpénzhez jutna, de a fenti 82 milliós kiesés több mint 25%-át, 22,5 millió eurót már ezek a települések kénytelenek „magukra vállalni”.
Decentralizáció helyett központosítás
Őry Péter szerint az alapvető gond a fenti két kvóta alkalmazásával éppen az, ahelyett, hogy elmosná az eltérő gazdasági fejlettségű régiók közötti különbségeket, nemcsak megtartja, hanem még fel is erősíti azokat.
Elfogadhatatlan, hogy a fennálló finanszírozási rendszer következtében az elnéptelenedő és elöregedő községek egy lefelé tartó spirálba kerülnek. A lakosságuk csökken, a beiskolázott gyermekek száma szintén, miközben a helyi adókból és illetékekből is kevesebb pénz folyik be. Olyan kényszerpálya ez, amelyből képtelenség kitörni
– vázolta a probléma gyökerét a polgármester.
Miközben naponta olvassuk a szlovák sajtóban, hogy az ország lassan az oldalára borul, a keleti, északkeleti országrészből tízezrek költöznek át a jobb megélhetés reményében Pozsonyba és környékére, nehéz megérteni, az elmúlt közel húsz évben miért nem jutott eszébe egyetlen kormányrúdnál lévő politikusnak sem, hogy a rendszer átdolgozásra szorul. A magassági kvóták megléte talán magyarázható is egyfajta tudatalatti vagy akár szándékos magyarellenes diszkriminációval, de a nagyságrendi kvóták elképesztő torzításának figyelmen kívül hagyása már színtiszta nemtörődömség vagy dilettantizmus. Hogy melyik a rosszabb, annak eldöntését olvasóinkra bízzuk!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
