A közelmúltban feltártak egy rég elfeledett Apolló szentélyt, amely betekintést nyújt az ősi rituálékba és az építészeti bővítésekbe is.
A helyszínt, a frangisszai Apolló szentélyt először Max Ohnefalsch-Richter német régész fedezte fel 1885-ben. Noha a maradványt korának egyik leglátványosabb leleteként jellemezték, az ásatás maga kapkodva, nem alaposan történt, ezért Ohnefalsch-Richter a szentélyt földdel takarta be, hogy megőrizze. A lelet ténye hamarosan feledésbe merült, így a mostani feltárás szinte az újdonság varázsával bír – adta hírül a Ciprusi Régészeti Hivatal.
Apollónt, az íjászat istenét és fiát, Zeuszt az ókori Görögországban és Rómában is tisztelték. A görög mitológiában Apolló a tizenkét istenség egyike volt, aki apjával, Zeuszszal és nővérével, Artemiszszel együtt az Olümposz hegyén élt.
A német régészek 2021-ben kezdték meg a helyszín újabb kutatását. Nemrégiben be is fejeződött a helyszín feltárása, amelynek során a szakemberek számos hatalmas méretű votív, vagyis úgynevezett felajánlási szobrot is találtak.
„Az ásatások során nagy területen megmutatkoztak a felszentelési udvar falai. Találtunk 100 szoboralapzatot is, amelyek közül néhány kolosszális méretű volt” – közölte a hivatal. A régészek rábukkantak néhány korábban ismeretlenek szoborra is.
„Az életnagyságnál egyértelműen nagyobb lábak például azt jelentik, hogy most már bizonyítható az archaikus időkből származó kolosszális férfi mészkőfigurák létezése” – fejtették ki a kutatók, akik tervezik, hogy visszaállítják az eredeti megjelenést.
„Ilyen, a valóságosnál nagyobb alakokat korábban csak itt, Frangisszában ismertek. Terrakottából készültek, egy közülük a Ciprusi Múzeum kiállításán látható ‘Tamassoszi kolosszus’.”
A közlemény így folytatta: „Emellett más, korábban ismeretlen típusú votív tárgyakra vonatkozó bizonyítékokat is találtak, például márványozott üveggyöngyöket vagy fajanszból (ónmázas kerámia) készült egyiptomi amuletteket”.
A szobrok némelyike feliratokat is tartalmaz, amelyek alapján a történészek meg tudják állapítani, milyen idősek lehetnek. Valószínűleg akár 2700 évvel korábbra is vissza kell ugraniuk. Az egyikre több helyi ciprus-szilabikus írásjelet írtak, míg a másik görög betűkkel utal a Ptolemaioszokra, Egyiptom hellenisztikus uralkodóira, akik akkoriban Ciprust is irányították”.
„Ez azt mutatja, hogy a szentély nemcsak az archaikus időkben (Kr. e. 7. és 6. század), de később is fontos szerepet játszott”. A régészek úgy vélik , hogy a helyszín a ciprusi királyságok végének idején jelentős bővítésen ment keresztül, ami az építészetben is megfigyelhető.
„Ebben az időszakban a votív áldozati terem mellett egy nagy, a lakomák rendezésére szolgáló perisztiles udvart építettek (oszlopos folyosóval körülvett kert, melyből a lakószobák nyíltak). A hivatal megjegyezte, hogy a legújabb ásatások megnyitják a lehetőséget a szentély építészetének teljes körű feltárására, amelyet Ohnefalsch-Richte hiányosan dokumentált.
„A megőrzött maradványok további vizsgálata tehát fontos, messzemenő felismeréseket ígér.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
