Milljók egy miatt. Egy egyiptomi rabszolga utolsó szavai az Ember tragédiájában. Nem csodálkozunk, ha a fáraók korára gondolunk. De a közelmúltban az őrült II. Lajos bajor király, ha a fejébe vette, hogy kastélyt építsen a hegycsúcsra, néhány ezer kihajtott munkás és harminc ottmaradt hulla mit számított?
A mai Neuschwanstein-kastély látogatói meg nem a falakról lepottyant éhenkórászokkal törődnek.
Ne áltassuk magunkat. Nem a tömegek, szinte mindig egy elenyésző kisebbség csinálja a történelmet. A tatárjárás egy feltehetően százezres nagyságú mongol hadsereg randalírozását jelentette, és az eredmény? Fél Európa és Ázsia arca megváltozott, az akkori Magyarország lakosságának majdnem felét, talán másfél millió embert veszített el, jöhettek aztán Erdélybe az idegenek bepótolni az űrt, és ma ünnepelni.
Persze, általában a brutális fizikai erő az erőszakos kisebbség egyetlen, ám annál hatékonyabb érve. Mint a Rejtő-regényben, ahol a lezüllött festő megjelenik egy maláj szigetecskén, és bejelenti a szájtáti bennszülötteknek: ő a királyuk. Amelyik kérdő szóra is nyitja száját, kap egy hatalmas pofont, és ezzel jogi alapot nyer a királybeiktatás.
1999-ben egész Románia reszketett, mert Miron Cosma elindult néhány száz, majd néhány ezer bányász élén Bukarest felé, mivel a hatóságok bezárni szándékoztak két régóta veszteséges bányát. És mert nem voltak hajlandók tízezer dollárt fizetni mindegyik bányásznak, „hai la București”. A rendőröknek pedig remegett a gatyájuk, és csak az ortodox pópák közbenjárása, plusz Radu Vasile miniszterelnök bátorsága állította le a hordát. (Úgy látszik, a katonaság csak 200 millió orosz megállítására képes, bányászokéra nem.)
Az orosz disszidens, Szolzsenyicin leírja, hogyan működött a sztálini titkosrendőrség – két ember megragadott valakit a tömegben, és betuszkolt egy autóba. A sok száz járókelő megbabonázna, megbénulva tűrte, soha senki nem méltatlankodott. Párizsban néhány ezer ember szétveri a várost. Hol vannak a csendre vágyó párizsiak? És Budapesten ha tízezer polgár, a szó legmélyebb értelmében polgár kiállana az utcára, megakadályozhatná a momentumos kergéket, hogy megcsúfolják a főváros legszebb helyeit szánkóstól, karácsonyfástól. De nem, mert kezdődik a Való világ, az X- Faktor…
Ahol nincs Antigoné, van Bangóné.
Zubreczky Antal / Székely Hírmondó
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
