Angliából tért vissza a Murányi-fennsíkra, ahol sorok kígyóznak a legendássá vált buktáiért

Angliából tért vissza a Murányi-fennsíkra, ahol sorok kígyóznak a legendássá vált buktáiért

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič

Terézia Falťanová már két és féle süti buktáit a Murányi-fennsíkon. Az utóbbi hónapokban a buktáinak népszerűsítése érdekében egy speciális áruszállító autó segítségével szinte egész Szlovákiát körbejárta. A már-már legendássá vált buktákat egy-egy rendezvény keretén belül szinte az utolsó szálig eladják.

Az interjú során nemcsak a sütésről és a buktákról mesél, hanem arról is, hogy miként él a magas munkanélküliségről ismert Murányi-fennsíkon, mi segítene a vállalkozóknak, és miért jelentette őt fel Murányalja községe.

(…)

Mikor találkozott először a murányi buktával? Már gyermekkorától fogyasztotta ezeket a buktákat?

Gyerekként nem fogyasztottam ezeket a bukták, csak később kerültem kapcsolatba velük. Hosszú éveken keresztül sütötték Murányalján, én pedig a Murányi-fennsík másik oldaláról származom. Egy magánvállalkozónál kóstoltam először és nagyon ízlett. Ők azonban úgy döntöttek, hogy befejezik a buktasütést.

De Önt megtanították a buktasütésre. Hogyan történt ez?

A tulajdonosokkal három évvel azután ismerkedtem meg, hogy befejezték a buktasütést és bezárták a boltjukat. Próbáltam őket rábeszélni arra, hogy vágjanak neki újra, sőt azt is felvetettem, hogy megvásárolnám a buktáik egy részét a saját boltomba, de nem akarták. Így hát megegyeztünk abban, hogy megtanítják nekem a buktasütést. Abban az időben, amikor elkezdtem tanulni senki sem foglalkozott a murányi bukták sütésével.

(…)

Mennyi ideig tanulta a buktasütést?

Néhányszor megmutatták, hogy hogyan kell, aztán párszor közösen is sütöttünk. Nehéz őket jól megcsinálni. Annak ellenére, hogy néhányszor elég volt megnéznem és kipróbálnom a készítését, még most is előfordult, hogy nem sikerül. Nagyon sok tényező van, amit el lehet rontani, és aztán a bukta nem lesz olyan, mint amilyennek lennie kellene. A fontos az, hogy az ember akarja csinálni. Ha valaki nem akarja, akkor a bukta sem sikerül. (…)

(…)

Mikor kell felkelnie ahhoz, hogy időben és frissen tudja megsütni a buktákat?

Volt egy időszak, amikor éjjel 02.00 órakor keltem ahhoz, hogy mindent győzzek. Ma már modernebb gépeink vannak, így megengedhetem magamnak, hogy később keljek. A Fenyves-hágónál (Zobjská) található boltunkban naponta árulunk buktákat, mindemellett pedig Szlovákia-szerte vásárokon és fesztiválokon is találkozhatnak velünk.

Hírdetés

A fesztiválokon és a várásokban az áruszállító autóban sütik a buktákat. Hogyan lehet ezt kivitelezni?

Az autót aszerint csináltam át, hogy a boltbéli feltételekhez hasonlítson. Tudtam, hogy mi az, amire szükségem van, és mi az, ami számomra optimális. Ebben az autóban minden milliméterekre van kiszámítva. Általában négyen tartózkodunk benne és mindenki tudja, hogy hol van a helye, és mit kell csinálnia. Az autóban ugyanolyan villanysütőnk van, mint a boltban, illetve a tészta keverésére is van gépünk.

(…)

Ha jól tudom, akkor már nemcsak Ön süt murányi buktákat, hanem a murányaljai helyi vállalat is. Milyen a kettejük kapcsolata?

Nem valami jó. Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtek el sütni, tehát azután, hogy én elkezdtem. Murányalját az zavarta, hogy a „murányi bukta“ nevet használtam. De nem tudom, hogy miért. Védjegyet regisztráltattak erre a termékre, ami azonban nem jogosítja fel őket arra, hogy csakis ők használják ezt a megnevezést. Amikor én szerettem volna regisztráltatni ezt a megnevezést, akkor a Szabadalmi Hivatal elutasította mondván, hogy a „murányi bukta” megnevezést senki sem használhatja. (…) Most mégis úgy tűnik, hogy igen. A falusi vállalat beperelt engem, több mint egy éven keresztül pereskedtünk, s most jött meg a végzés, amelyben a bíróság megtiltotta, hogy továbbra is használjam a „murányi bukta” megnevezést.

Ez az oka annak, amiért a Facebookon és a buktaárusító autóján is „Murányi buktáról“ „Legendás bukták – Zbojská“-ra változtatta a megnevezést?

Igen. De folytatjuk tovább azt, amit elkezdtünk. Megvan a murányi receptünk, a bukták is murányiak, csak nem éppen „murányi bukták“-nak nevezzük őket, hanem „legendás bukták“-nak.

(…)

Különböző városokban árulják a buktákat. Vannak különbségek a vásárlók között?

Valahol a csokoládés, máshol a túrós buktát kedvelik. Például Pozsonyban a tepertős-szilvásat szeretik. (…) A tepertős-szilvás bukta nem számít tipikus murányi buktának. Ez egy erdőközi (Pohronská Polhora) szilvás lekvárral töltött tepertős pogácsa receptjén alapul, amit egy kicsit átdolgoztunk. (…)

Eltérőek az áraik az egyes régiókban?

Igen. De az árak nem a régióktól, hanem az adott akción való bérlettől függenek. Nekünk teljesen mindegy, hogy az adott akción 10 ezer vagy ezer ember vesz részt, a buktákból akkor is 700–800 darabot készítünk. A buktákat nem lehet olyan gyorsan elkészíteni, mint egy olyan ételt, amit csak rádobsz a serpenyőre, megsütöd és már készen is van. Mi az egész buktát az autóban csináljuk – a tésztától kezdve a sütésig. Ez egy tisztességesen elkészített termék, nem holmi félkész áru.

Minden akción sikerül eladni azt a 800 darab buktát?

Igen, nemcsak a Pozsonyban, de bárhol máshol is. Teljesen mindegy, hogy egy faluba vagy Pozsonyba megyünk-e – mivel 800-nál többet nem tudunk elkészíteni, így általában mindent eladunk. Ha több buktát szeretnénk készíteni, ahhoz több emberre lenne szükségünk, annyian pedig nem férnénk el az autóban.

(…)

Mennyit keresnek az alkalmazottai?

A Besztercebányai kerülethez képest tisztességesen keresnek. A szlovákiai átlagnál magasabb a bérük. Előfordul, hogy az emberek arra panaszkodnak, hogy 2,50 euróért áruljuk a buktákat, miközben a boltban 30 centért is megvehetik. Én azonban értékelem a kollégáim munkáját, emellett pedig nagyobbak a költségeink is, mivel mi nem félkész árukat csinálunk.

(…)

Denník NZ Anglicka sa vrátila na Muránsku planinu a pečie buchty, na ktoré stoja rady


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »