Rovarok maradványainak elemzésével rekonstruálták a bimbapesek ősi temetkezési szokásait El Hierrón – a Kanári-szigeteken először alkalmaztak temetkezési archeoentomológiát közvetlen ásatási leleteken, feltárva a holttestek bomlásának körülményeit, a rítusokat és a premodern ökoszisztéma állapotát.
A rovarok új szerepe a múlt feltárásában
A legyek, szúnyogok és bogarak gyakran csak zavaró kártevőknek tűnnek. De van, amikor nélkülözhetetlenek a tudomány számára. Egy új, a Journal of Archaeological Science 2025-ös számában megjelent tanulmányban kutatók rovarmaradványok alapján rekonstruálták El Hierro sziget ősi lakóinak, a bimbapeseknek (más néven bimbacheseknek) temetkezési szokásait.
Ez az első alkalom, hogy a temetkezési archeoentomológia módszereit közvetlen ásatási leleteken alkalmazták a Kanári-szigeteken.
Egyedülálló lelőhely: a La Lajura-barlang
A vizsgálat központi helyszíne a La Lajura nevű természetes barlang volt, amely a hasonló nevű vulkáni kúp déli lejtőjén található, mintegy 600 méteres tengerszint feletti magasságban.
A barlang kollektív temetkezési helyként működött a Kr. u. 6. és 11. század között. Felfedezésére véletlenül került sor az 1990-es években, egy útépítési projekt során, amikor a munkagépek átvágták a vulkán lejtőjét, felfedve a barlang bejáratát.
Az 1998–1999-es ásatások három fő rétegtani egységet tártak fel. A legfelső, SU1 jelű réteg anatómiai helyzetükben lévő holttesteket, szétszóródott csontokat és fadeszkákat tartalmazott, amelyek valószínűleg a testek elhelyezésére szolgáltak. Az SU2 réteg tűz hatásának kitett emberi maradványokat tartalmazott. A legalsó SU3 rétegben pedig rituális máglyák nyomait azonosították, még a temetkezések előtti időkből.
Rovarvizsgálat a régészet szolgálatában
A temetkezési archeoentomológia egy viszonylag új tudományág. Az emberi maradványokkal együtt előkerült rovarfajok tanulmányozásával segíti a bomlási folyamatok és a temetkezési rítusok rekonstruálását.
Ebben az esetben a kutatók kilenc liter üledéket gyűjtöttek össze a koponyák körül, és különböző szitákon átrostálták. A Bordeaux-i Egyetem PACEA laboratóriumában végzett vizsgálatok során 5817 entomológiai maradványt azonosítottak, amelyek legalább 4521 egyedhez tartoztak.
A rovarok 2 osztályba, 7 rendbe, 19 családba és 31 taxonba sorolhatók.
A holttestek ökoszisztémája
A legtöbb maradvány a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozott – ezek a minták 60%-át tették ki. Második helyen a bogarak (Coleoptera) álltak, 36%-kal.
Kiemelkedő volt a Chrysomya albiceps jelenléte, amely egy opportunista dögevő faj, a lebomlási folyamat kezdeti szakaszában jelenik meg. Azonosították továbbá a Calliphora, Hydrotaea, Muscina, Megaselia, Fannia és Sarcophaga fajokat is, amelyek mind jellemzőek a bomlás különböző szakaszaira.
A bogarak közül a Necrobia rufipes, Dermestes maculatus és Saprinus fajok tűntek ki. Ezek a lebomlás előrehaladott fázisában jelennek meg,. Egyes fajok lárvákkal táplálkoznak, mások akár a csontokat is megemésztik – ezzel hozzájárulnak a temetkezési táplálékhálózat komplexitásához.
A barlangban történt a lebomlás
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a holttestek a barlangon belül bomlottak le. Ezt a rovarok jelenléte bizonyítja.
A megtalált bábtokok a száraz, lassú lebomlásra utalnak. A testek hosszú ideig maradhattak a barlangban anélkül, hogy azonnal betemették volna őket.
Olyan fajokat is azonosítottak, mint a Muscina stabulans vagy a Hydrotaea sp., amelyek általában istállókhoz vagy emberi településekhez kötődnek. Ez arra utal, hogy a barlang egy már részben ember által átalakított – antropizált – környezetben helyezkedett el.
Élővilági pillanatkép a globalizáció előtt
A tanulmány nemcsak temetkezési rítusokat tár fel, hanem egyfajta biogeográfiai archívumként is szolgál. Megmutatja, milyen rovarfajok voltak jelen a nyugat-palearktikus térségben az európai terjeszkedés előtt.
Például a ma világméretű Chrysomya albiceps és Necrobia rufipes fajokat már a 15. század előtt is azonosították El Hierrón. Ugyanakkor ezek a fajok hiányoznak az amerikai kontinens prekolumbián régészeti kontextusaiból. Ez megerősíti La Lajura jelentőségét mint a premodern nyugat-európai fauna határpontját.
Növényi anyagok a temetkezési rítusban
A kizárólag bomláshoz kapcsolódó fajok mellett a kutatók olyan rovarokat is találtak, amelyek növényi maradványokra, tárolt élelmiszerekre vagy faépítményekre utalnak.
Ilyen a Mezium americanum, amely több mint ezer példányban volt jelen, és a Casapus subcalvus, amely faj Gran Canarián gyakori élelemtárolással kapcsolatos régészeti lelőhelyeken.
Ez arra utalhat, hogy a temetkezési szertartások során növényi eredetű termékeket is elhelyeztek a holttestek mellé – bár konkrét tárolt terméket nem találtak. Emellett a Leipaspis nevű xilofág faj jelenléte a fadeszkákhoz kapcsolható, amelyek a testek alá kerültek.
Úttörő kutatás az Atlanti-óceán régészetében
Ez a tanulmány mérföldkövet jelent a törvényszéki entomológia régészeti alkalmazásában a Kanári-szigeteken.
A bimbapesek kollektív temetkezési gyakorlatának pontos rekonstruálásán túl új ismereteket adott a szigetcsoport biodiverzitásáról és az emberi tevékenységhez kapcsolódó fajok mozgásáról.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
