Május 15-én Juraj Cintula, 71 éves lévai lakos merényletet kísérelt meg Robert Fico kormányfő ellen, amelyet nem sokkal ez után a rendőrségről kiszivárgott videorészlet szerint politikai okokkal magyarázott. Bár két konkrét ügyet is megnevezett, hozzáférhető életrajzi és személyiségi adatok és vonások alapján valószínűsíthető, hogy egy hosszú elégedetlenségi folyamat drasztikus lezárása volt a nyitrabányai merénylet. A társadalmi folyamatok miatti folyamatos csalódása és a megoldás kilátástalansága végleges összeütközésbe került Juraj Cintulánál önmaga küldetéstudatával.
A társadalmi háttér
Hozzáférhető életrajzi adatok szerint Juraj Cintula 1953. március 1-jén született a kelet-szlovákiai Bártfán. Szüleiről annyit tudható, hogy apja pedagógus volt. Cintula a középiskolát viszont már Selmecbányán, a Bányászati Ipariskolában végezte. Több évet dolgozott a május 15-ei merénylet városában, Nyitrabányán, a helyi szénbányában. Többfajta munkakörben – technikus, geológiai dolgozó, vájár – dolgozott, amelyek közös jellemzője a fizikai munka vagy a föld alatti tárnák környezete. Munkahelyén akár egyénileg, akár a szakszervezeten keresztül több alkalommal hangot adott nemtetszésének, ellenvéleményének, ha igazságtalanságot tapasztalt. Ezután diplomát szerez Nyitrán, a tanárképző karon.
Vélhetően ezek miatt került az állambiztonsági hatóság látókörébe, amely megfigyelt személyként tartotta nyilván. Egy Cintulát jól ismerő regionális újságíró rezsimellenes egyénként jellemzi ebből az időszakból.
A rendszerváltáskor már egy iskolában dolgozik, ahol aktívan kiveszi a részét a helyi eseményekből és a munkahelyi VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) megalakításában is részt vállal, ám kedvét szegi, amikor nem ő kerül egy bizonyos állásba.
A rendszerváltás után
Cintula továbbra is érzékenyen reagál a társadalmi igazságtalanságokra. 2006-ban megjelenik A lázadó álma (Sen rebela) című verseskötete. A 70 oldalas kötet szó szerint és átvitt értelemben is felfedi azt az álomvilágot, amelyben Juraj Cintula folyamatosan vívja Don Quijote-i harcát az igazságtalanság, a társadalmi romlottság és a tömegek eszmei kiskorúsítása ellen. Költői programjának ismertetésénél nem teketóriázik és mindjárt az első, a címadó vers a Lázadó álma néhány sora – hevenyészett fordításunkban – kimondja:
„Porrá zúzom a maffia minden ezredét
és lángolni fog minden hatalmi kastély –
meglásd, ha eljő az éjfél.
S a földdel lesz egyenlő a hazugság minden vára,
s orrbavágás az ára – vagy a földbe taposlak,
ha csak mukkanni mersz ellenem.
Rabszolgák! Fel a fejjel,
s vasat szorítson markotok.”
Az Átvertek (Oklamaní) versében még csak konstatálja, hogy a társadalom nagy része nincs tisztában azzal, hogy kihasználják, és inkább bele is nyugodnak a reménybe, hogy mindig lesz majd valahogy; a Csorda (Stádo) című verse azonban már említést tesz „azon kevesekről”, akik az emberért és a szabadságért tenni mertek. Ki még nem mondja, de a kötet kontextusából, illetve a szerző előéletét ismerve érezhető, hogy a kevesek között oda kell érteni magát Cintulát is. A további versek ezt már nyilvánvalóvá teszik, a többes szám fokozatosan elmarad és egyes számú kinyilatkoztatásokká válnak versei, bár Cintula ekkor még látszólag tudja, hogy hol van a kézifék, s az Álmaimban (V snách) mintegy szembesülve eddigi költészetével, megírja, hogy minden, amit gondolt, mondott és tett vagy tenni készült, az csak az álmaiban érvényes. A vers viszont mintegy előrevetíti azt is, amit Cintula 2006-ban vélhetően még nem tudhatott, s amiről ezt írja:
„Álmaimban bíróságot ült fölöttem a nép,
mert az urak haragjának árját gerjesztem.
S hogy másképpen élek, mint a többiek.
Álmaimban hét évet kaptam, és hogy életfogytig rab leszek.”
Nem vagyunk pszichológusok, viszont lehetőségünk volt teljes egészében elolvasni a versgyűjteményt, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a laikus olvasó számára egy „makulátlan” Jedi-lovag képét vázolja fel Juraj Cintula egyes szám első személyben, amelyet, nagy bizonyossággal, nemcsak költői énként határoz meg, hanem a versből kilépve, a hétköznapi életben önmagával azonosítja.
Irodalmi tevékenysége közéleti visszhang nélkül zajlik, a politikai párthoz pedig nem tudja összeszedni a szükséges tízezer támogató aláírást. Lenne tehát programja Cintulának, csak nincs tere, ahol ezt hangoztathatná, így bekéredzkedik egy rövid előadás erejéig a paramilitáris Szlovák Honvédek (Slovenskí branci), megkérdőjelezhető hátterű és célú egyesülethez, hogy az erőszakmentesség fontosságáról beszéljen. Az előadásból viszont nem lesz együttműködés. Cintulában egyes források szerint szimpátia ébred a Matica slovenská szervezet iránt is, akárcsak az Igor Matovič vezette, akkor még OĽaNO-nak nevezett párt iránt, azonban ezekből sem lett együttműködés. A hírek szerint rendezett családi életet élt, egy korábbi tévés szereplésekor láthatóvá válik meglepően nagy és rendezett házi könyvtára.
Az az utolsó csepp…
Juraj Cintulát vélhetően nagy csalódás érte, amikor a 2020-as választásokon a szinte bombasztikus korrupcióellenes programmal győző, ám az alkotmányos többségét egy politikai paródiába fullasztó „polgári kormányzat” kudarcot vallott.
A 2023-ban kormányra lépő, Smer–Hlas–SNS koalíció idején már a reguláris parlamenti ellenzék által szervezett tüntetések résztvevője, s a változásokkal kapcsolatos, a helyes útba vetett, vélhetően utolsó reményét az ellenzék által támogatott Ivan Korčok köztársasági elnökké választásában látta. Korčok veszít, és Szlovákia belpolitikáját legkevesebb három és fél évig egy összeszokott társaság irányítja majd. Olyanok, akik Cintula szemében minden társadalmi rossz hordozói.
A következő választások idején Cintula már 75 éves lesz, eggyel később pedig már majdnem 80. Van-e még ideje kivárni, hogy ezt a társaságot parlamentáris, demokratikus eszközökkel leváltsák? Hogy úgy legyen, ahogy ő is szeretné.
Vélhetően oszt, szoroz, és úgy dönt, hogy jobb híján maga veszi kézbe a helyzet alakítását. Nemcsak vájár és tanító volt, de biztonsági őr is. Így felcsatolja pisztolytáskáját, benne a 9 milliméteres kaliberű CZ revolverrel, kilép az erőszakmentességet hirdető polgári aktivista szerepéből és belép álomvilága igazságosztó Jedi-lovagjának szerepébe, hogy közvetlen közelről ötször rálőjön a kormánykoalíciót megtestesítő Robert Fico kormányfőre.
Nem sokkal a merénylet után kijelenti, hogy nem bánt meg semmit. Szinte biztos, hogy meggyőződése, ő igazságosan járt el. Ha elhajtja a pásztort, szétszéled a nyáj is és út nyílik a szebb, jobb világba, gondolhatta. Börtönbüntetését „önfeláldozása” fizikai jelének látja majd és nyilván teljesen biztos abban is, hogy eljön az idő, amikor hősként fogják tisztelni és talán szobrot is kap. Őrület.
Megjelent a MAGYAR7 21. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
