„Sohasem tudtam elfelejteni őket (…). Még mindig kísértenek éjszakánként a vízért könyörgők, a sebesültek, a vérzők” – emlékezett vissza Isida Naojosi, a Jamato hadihajó elleni amerikai légitámadás egyik túlélője a haldoklók szenvedésére.
A Jamato 1945. április 6-án a Ten-Go hadművelet keretein belül – kilenc kisebb hadihajóval együtt – megfelelő légi biztosítás nélkül, és csak az odaútra elegendő mennyiségű üzemanyaggal vágott neki az Okinavánál állomásozó amerikai flotta megsemmisítésére indított támadásnak.
A világ valaha volt legnagyobb, sokak által elpusztíthatatlannak hitt, több mint 70 ezer tonnás csatahajóját április 7-én amerikai harci repülőgépek süllyesztették el.
A legénység tagjainak már 1945 márciusában meghagyták, hogy búcsúzzanak el családtagjaiktól, rendezzék elintézetlen ügyeiket.
A támadás előtti estén szakét és sört szolgáltak fel a Jamato tengerészeinek, és a szokásos gumibotozás is elmaradt. A főtisztek szokatlan viselkedése jelezte, öngyilkos küldetésre, valóságos vízi kamikaze akcióra készülődnek.
Már majdnem útra készen – a Jamato 1941-ben
Másnap, nem sokkal dél után mintegy 300 amerikai bombázó indította meg a támadást a japán hajóraj ellen. A pilóták bátorságának köszönhetően a repülők annyira közel kerültek a Jamatóhoz, hogy akadt, aki megpróbálta őket kővel megdobálni.
Az ellenállás azonban hiábavalónak bizonyult. A Jamato mintegy kétórás, több hullámban folytatott harc után elsüllyedt.
Az amerikai repülők még a vízben is lőtték a még életben lévő, óceánon lebegő japánokat. Az olajban rendkívül nehéz volt mozogni, és a lábgörcs is megnehezítette a tengerészek dolgát.
Sokan úgy védték ki a támadásokat, hogy időről időre a víz alá süllyedtek, de voltak, akik – nem remélve segítséget – feladták a küzdelmet.
A túlélők többségét végül egy japán romboló menekítette ki, de a folytatódó amerikai támadások miatt volt, akit az óceánban hagytak.
A Jamato legénységéből mintegy 2500-3000-en vesztették életüket, és kevesebb mint 300-an élték túl a támadást.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
