A francia óvodákban, általános és középiskolákban minden gyereket felkészítenek terrortámadásra, robbantásra.
Franciaországnak vége – Magyarországon szép az élet címmel április elején jelent meg interjú a Magyar Hírlapban Almássy Ferenccel, aki úgy döntött, nem édesapja, hanem édesanyja hazájában él ezentúl. Az azóta indult Visegradpost.com hírportál főszerkesztőjével most erről a Franciaországról beszélgetett Lovas István.
– Tavaszi interjúnk alkalmával azt mondta, „Franciaországnak vége”. Kifejtené, miben van vége?
– Annak a Franciaországnak, amelyet ismertünk, annak vége van, és ami jön, az valami más lesz. A régi Franciaországnak már csak mutatós maradványai vannak. És nagyon kevesen vannak Franciaországban, akiket én franciának neveznék. Aki szívből és észből francia. Mutasson nekem olyan harminc alatti franciát, aki még el tud énekelni egy népdalt! Egy egyetemet végzett fiatalokból álló társaságban meséltem Magyarországról. Lejátszottam nekik egy magyar népzenei darabot. Azt mondták, milyen szép és milyen kár, hogy ilyen nincs Franciaországban. Azt kérdeztem, miről beszéltek? Franciaországban még több népdal van, hiszen annyi régiója van, saját népdalokkal, népzenével. De ők ezek közül egyetlenegyet sem hallottak. Képzelje, milyen műveletlenek.
– A hangrögzítő bekapcsolása előtt azt mondtam önnek, figyelje meg, bekapcsolom a Klubrádiót és fél órán belül gyalázni fogják a magyarokat, más nemzetekkel ellentétben. Ez két perc múlva történt meg. Van hasonló adó Franciaországban?
– Ott ez másként történik. Itt a balliberális média nem azt sulykolja állandóan, hogy alsóbbrendűek, hátramaradottabbak vagyunk másokhoz képest, hogy nem vagyunk jók semmire. E médiának persze egyszerűen meg kell nézni, kik a tulajdonosaik, és azoknak mi az érdeke. A francia médiában nem így támadják a francia identitást, a francia öntudatot. Az ottani módszer első számú eszköze az önkorbácsolás, a bűntudat felébresztése. Utalva a gyarmati korszakra, a második világháborúra.
– A Vichy-kormányra?
– Persze. Verklizik a gyarmatosítás évszázadai alatti rabszolgatartást Afrikában, bedobják az inkvizíciót, a keresztes hadjáratot is. Másrészt folyamatosan támadják a francia gazdasági modell szociális elemeit. Melyek jóval szociálisabbak az angolszász modelleknél. A franciáknál erős állam van, amelynek az lenne a feladata, hogy magát az államot és a népet védje. Az áruló elit, amely az angolszász elit szövetségese, nem akarja, hogy Franciaország ezt a modellt kövesse, számára ez nem eléggé neoliberális.
– Az említett Klubrádió, amely nálunk e társaság szócsöve, szintén kötelező jelleggel naponta többször is a skandináv modellt magasztalja égig, noha az a francia modellhez áll közelebb. Mi ez az ellentmondás az itteni és franciaországi neo- és balliberális imamalmok között?
– A tönkretétel módszerei országonként változnak. A lényeg: egy nép identitásának tönkretétele. Jacques Attali, Mitterrand volt francia elnök tanácsadója, az EBRD, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alapítója és első elnöke azt mondta, a jövőben az országok olyanok lesznek, mint a hotelek. Az elitnek az a célja, hogy legyen egy világfalu, amelyben mindenki odamegy, ahová akar. És hogy semmilyen azonossága ne legyen a nemzeteknek, azok pusztán egy-egy szállodaként fungáljanak. A lényeg, hogy az emberek ne kötődjenek népekhez. A cél az, hogy ne legyenek nemzetállamok, történelmi államok, csupán szuperhotelek.
– Interjúnk előtt mondta, a francia óvodákban bevezették a terrorizmus elleni védekezési gyakorlatokat. Erről mondana részleteket?
– Manuel Valls francia miniszterelnök kijelentette, a franciáknak meg kell tanulniuk együtt élni a terrorizmussal. Ez most már része lesz a mindennapi életnek.
– Ez olyan, mint az, hogy a franciáknak szinte kötelező inni aperitifnek egy pohárka Pernod-t?
– Igen, de a Pernod kellemesebb a terrorizmusnál. Tragikus, hogy ezt az együttélést a franciák elfogadták. A tanintézményekben – óvodákban, általános és középiskolákban – minden gyereket felkészítenek terrortámadásra, robbantásra, vagy arra, mit kell tenni, ha bejönnek fegyveres emberek az épületbe. Ez a különleges gyakorlat most szeptembertől lesz kötelező, évente három alkalommal. Most júniusban Verdunban volt egy kirívó eset. Négyéves óvodásokkal teli szobába füstöt eresztettek. Mindenkit az asztal alá parancsoltak, hogy a gyerekek megtanulják: ha füstöt látnak, csöndben kell maradni és az asztal alá bújni.
– Nyilván átvitt értelemben is. A minapi Libération című ultraliberális francia napilap azzal a címoldalas követeléssel kedveskedett olvasóinak, hogy az állam – értve rajta a rendfenntartó erőket – szüntesse be a menekültek elleni erőszakot. És nem fordítva. Ha léteznének virtuális oroszlánok, e lap munkatársait eléjük dobná ebédre?
– Mivel nagyon szeretem az állatokat, és jót akarok nekik, inkább nem tenném.
– A Libérationnak ki a tulajdonosa?
– Édouard de Rothschild 2005-ben vásárolt tulajdonrészt a lapnál. A fő tulajdonosa Patrick Drahi, marokkói születésű francia–izraeli állampolgárságú dollármilliárdos, akinek több médium van a kezében.
– Mint e kedves lap, amely Florence La Bruyère-en – a rákosista időkben a Szabad Népben, ma a Népszavában író Várkonyi Tibor egyik barátja – keresztül szakmányban fasisztázza Magyarországot.
– Patrick Drahi Svájcban él és a Forbes szerint több mint tizennégymilliárd eurója van.
– A Russia Today globális orosz tévéállomás francia honlapjának köszönhetően láthattunk képeket arról, hogy a párizsi Szent Rita-templomból a rendőrök erőszakkal hurcolják ki az embereket, és a miséző papot a templom padlóján húzzák kifelé. Miközben a jobboldali Frédéric Lefebvre képviselő a pápát kérte levélben, hogy a francia hatóságok ne alakítsák át a templomot parkolóvá. Ez mekkora nyilvánosságot kapott a francia sajtóban?
– Tudja, most nyár van. Mindenki nyaral. Ilyenkor lehet ilyesmiket csinálni. Ilyenkor be lehet vezetni például a munkaügyi törvény reformját. Nincs, aki sztrájkoljon. A diákok nyaralnak vagy dolgoznak, hogy ki tudják fizetni a következő tanévet. Azon újságok, amelyek említették a Szent Rita-ügyet, arra hegyezték ki cikkeiket, hogy a szélsőjobb sajátította ki a templomot.
– Ha nálunk a rendőrség kiürítene egy templomot, ahonnan a korábbi SZDSZ-es parlamenti képviselőt, Iványi Gábort kivonszolnák az utcára, a Libération és hasonló lapok újságírói hirtelen visszatérnének nyaralásukból?
– Nyilván megvárnák, mit mondanak nekik itteni liberális informátoraik, és akkor döntenének arról, hogy „megszakítsák-e” vakációjukat a földön heverő téma kedvéért. Azaz a fordítás elvégzéséért. A Szent Rita-templom egyébként egy egyesület tulajdonában van, amely el akarja azt adni. Egy olyan embernek, aki ott inkább parkolót szeretne látni. Itt persze lehet hivatkozni a jogszabályokra. De ha Jézus Krisztus ismerte volna a jogszabályokat, sok mindenről lemaradunk.
– Ha húsz migráns bemenne egy francia székesegyházba, a rendőrök kivonszolnák őket?
– Persze, hogy nem. Párizsban is sok épületet foglalnak el migránsok jogsértően. Vagyis a Szent Rita-templomban a brutális fellépés indokolhatatlan. A bírósági végzés végrehajtásával legalább megvárhatták volna a mise végét. De nem. És ennek oka van. Ez üzenet.
– Szintén az interjú előtt beszélgetve azt mondta, a francia vidék is tönkremegy. Ami megdöbbentő. Hogyan lehet ezt érzékelni a valóságban?
– Franciaország nagyon változatos ország. Már a második világháború óta erőlteti a politika az urbanizációt. Azt, hogy minél többen menjenek el vidékről a városokba. Sokan akarják – így a minisztériumokban az agrárlobbisták –, hogy nagyjából amerikai mintára óriásfarmok legyenek. És hogy véget vessenek a hagyományos mezőgazdaságnak. A másik az, hogy kiürülnek a falvak. A legutóbbi húsz évben nagyon leredukálták az állami szolgáltatások elérhetőségét. Nem egy helyen nyolcvan kilométerre van a kórház. Vagy harmincöt kilométerre a posta. És most már migránsokat telepítenek kis falvakba. Mint például Chardonnay faluba, ahol kétszázan laknak, és negyvenegy afrikai migránst küldtek oda.
– Milyen módon hat ez a változás a híres francia gasztronómiára?
– Franciaország nem tudta úgy megvédeni termőföldjeit, mint Magyarország. Ott egyre több a génmódosított étel. A termelőkre pedig olyan adóteher nehezedik, hogy nyereségesen gazdálkodni iszonyatosan nehéz. Nagyon sok francia paraszt van, aki havonta ezer eurónál is kevesebből él. Elérik azt a célt, hogy a termőföldet nagy cégek vegyék meg, és ott nagyüzemi, gyári gazdálkodás folyjon. Az állatok – akár az Egyesült Államokban – génmódosított, szemét tápot kapnak. Franciaországban egyre nehezebb jó minőségű ételekhez jutni. Miközben persze a receptek a régiek. Ha Párizsban valaki nem hajlandó harminc-ötven eurót fizetni a vendéglőben, igen kicsi a valószínűsége, hogy jó minőségű ételt kap. Ma már Párizsban a legtöbb helyen nem francia szakácsok dolgoznak. És fagyasztott ételeket használnak, nem friss termékeket.
– Mit gondol, többen költöznek majd el Franciaországból?
– Igen, de nem milliók. Az elkövetkező években néhány tízezren érkeznek majd a térségbe, vagyis az egykori vasfüggöny országaiba. Ezek középosztálybeli, átlagos képzettségű nyugati polgárok lesznek. Ez nagyon pozitív dolog lehet. De csak akkor, ha felkészülünk rá és nem nézzük ezt passzívan. Mert többségükben jóakaratú emberek lesznek ők, mint egykor a svábok, vagy IV. Béla király alatt az olaszok és franciák, akik hoznak tőkét, tudást, jóakaratot, de attól még fel kell készülni erre, és nem szabad hagyni azt, hogy itt nyugati liberálisok telepedjenek le, akik hagyták, hogy az történjen a nyugati országokban, amit látunk. Nehogy második esélyt kapjanak arra, hogy itt ugyanazt hajtsák végre.
– A lapunknak adott korábbi interjúban elmondta, megindítják a Visegradpost.com honlapot, amely franciául és angolul tájékoztat a visegrádi négyek országainak eseményeiről. Beindult a honlap?
– Igen. És szeptembertől „beizzítjuk”, hogy a csoport országainak minél több kulturális eseményéről számolhassunk be. Ha majd a honlap elkezd profitot termelni, akkor bővítünk.
Lovas István
Magyar Hírlap
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
