A Markíza televízión zajlott a két államfőjelölt utolsó előtti tévés vitája (az utolsóra szerdán kerül sor a köztévében). Az ellenfelek két külön stratégiát követtek, amelynek viszont volt egy közös nevezője: kemény harc folyt és folyik a magyar szavazatokért.
Forró Krisztián, aki 65 ezer szavazatot kapott az államfőválasztások első fordulójában, Peter Pellegrini mögé sorakozott fel. A Focus utolsó felmérése mindössze 0,4 százalékos különbséget mért a két jelölt között (Pellegrini javára, ami lehet hibahatár is), így a magyar szavazatok döntőek lehetnek. Mit válaszolt erre Ivan Korčok? Kirukkolt Simon Zsolttal, akinek pártja négy másik mikropárttal együtt is csak pár ezer szavazatot tudott összehozni a 2023-as előrehozott parlamenti választásokon. Maga Korčok pedig olyan negédesen beszél a „magyar polgártársakról”, mintha soha nem provokálta volna őket külügyminiszterként. De ne rohanjunk előre, nézzük, ki mire épített.
A stratégia
Ivan Korčok, mint az első kör győztese, helyzeti előnyből indult, és arra épít, hogy ellenfele jobban rá van szorulva a szavazók mozgósítására, mint ő. Ennek megfelelően a vitában láthatóan az volt a célja, hogy a már megszerzett híveket megtartsa, letagadja a magyarellenességét bizonyító tényeket, és eltántorítsa azokat a választókat Peter Pellegrinitől, akik nem őrá, hanem Štefan Harabinra és Forró Krisztiánra adták le voksukat.
Ennek egyik mozzanata volt az, amikor felemlegette a Malina Hedvig-ügyet, és az állampolgársági törvény bevezetését. Fontos kiemelni, hogy Korčok egy szóval sem említette, hogy Hedvigtől bocsánatot kellene kérnie a szlovák kormánynak, vagy hogy az állampolgársági törvény alkotmányellenes. Csak felhasználta a vitában a témákat. Sajnos a műsorvezető sem vette a fáradtságot, hogy rákérdezzen, hogy ezek szerint ő (Korčok) támogatja-e az állampolgársági törvény 2010. előtti állapotának helyreállítását.
Korčok hasonló szellemben próbálta sarokba kényszeríteni Peter Pellegrinit azzal, hogy (a műsorvezető szerepét átvéve) választ próbált kicsikarni Pellegrinitől, hogy az határolódjon el Štefan Harabontól, aki szerint a NATO „bűnszervezet”.
Harabin 260 ezer szavazatot kapott, amit Pellegrini nem hagyhat figyelmen kívül, ugyanakkor házelnökként Pellegrini nem engedheti meg magának, hogy az ország euroatlanti irányultságát kétségbe vonja. Korčok terve jó volt, a kivitelezés már kevésbé.
Pellegrini ugyan nem tudta meggyőzően leinteni Korčok próbálkozását, ugyanakkor mikor Ukrajna NATO-tagságának megadásáról szólt a kérdés, egyértelműen nemet mondott. Szemben Korčokkal, aki szerint, ha Ukrajna minden feltételt teljesít, fel kell venni a NATO-ba. Arra hivatkozott, hogy ezt a döntést Szlovákia már meg is hozta, mégpedig 2008-ban. Az érvelés gyengesége, hogy 2008-ban még nem volt háború, és Ukrajna akkor nem kapott egyértelmű meghívást a NATO-ba, csak homályos ígéretet.
Pellegrini a válaszaival igyekezett tehát megfelelni Harabin választóinak is. Lényegében kimondta, hogy ő a kisebbik rossz.
A magyar választók kedvére téve barátjaként hivatkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökre, és hangsúlyozta a V4 fontosságát, ami szerinte segít érvényesíteni Közép-Európa érdekeit a nemzetközi térben. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a kényes magyar ügyekre – ahogy Korčok sem – érdemben ő sem reagált.
Feltűnő volt az a vehemencia, amivel hízelegtek a magyar választóknak, és ha a vitát az előzmények teljes ismerete nélkül néztük volna, azt hihettük volna, hogy a magyar közösség valamilyen kiemelt, kulcsfontosságú része a szlovákiai társadalomnak – és nem megtűrt, másodrangúságba taszított kisebbsége.
Az, hogy Korčok szinte kérkedett azzal, hogy neki is van „magyar” támogatója Simon Zsolt és a Magyar Fórum személyében, mindenesetre elég kínos volt.
Pellegrini stratégiája egyértelműen a mozgósítást szolgálta. Az első kör dögunalmas kampányával ellentétben, most keményen beleállt a vitába. Felemlegette, hogy Korčok minden kormányt hűen szolgált, és része volt a – válóban csúfos véget ért és nem túl népszerű – Matovič-kormánynak.
Azt is kijelentette, hogy Korčok egy progresszív-liberális hatalmi központot akar létrehozni az elnöki palotából, amivel egyértelműen Harabin híveit próbálja mozgósítani.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy Korčok a kampány nagy részében a kormány ellensúlya akart lenni, ma pedig már a kormánnyal való együttműködést is el tudja képzelni. Hasonlóképp, Korčok azt mondta, hogy támogatná a vétójog eltörlését, most pedig tagadja ezt. Egyébként Korčok a műsorvezető konkrét kérdésekor is letagadta saját korábbi kijelentéseit, amelyben a vétójog eltörlésének vitáját szorgalmazta és amellett érvelt, hogy nem szabadna olyan nagyon a vétójoghoz ragaszkodni.
Pellegrini ehhez hozzátette, hogy Korčok most azt ígéri, hogy nem akarná átvenni a jogot a kormányfőtől, hogy ő vegyen részt (elnökként) az uniós csúcsokon, ám ő már nem hisz neki. Ennek a kijelentésnek a fontossága abban rejlik, hogy Korčok háborúpárti álláspontot képvisel, így ha ő járna az EU-csúcsokra kulcsfontosságú kérdésekben szavazni, akkor Szlovákia a háborút eszkaláló országok közé kerülne.
Ahol azonban Pellegrini egyértelműen gyengén szerepelt, az a korrupció témája. A Smer viselt dolgainak felemlegetése a műsorvezető részéről Korčoknak kedvezett (annak ellenére, hogy a kérdéses időszakban Korčok is része volt a Fico-kormánynak, és nem mondott le a Kuciak-gyilkosság után sem).
Pellegrini azzal védekezett, hogy nyitva hagyná ezt a témát, amíg a bíróságok meghozzák az ügyekben az ítéletüket.
A Markíza vitájából, ha csak önmagában nézzük, Korčok jött ki jobban. De ha a nagyobb összefüggéseket nézzük, akkor Pellegrini az elmúlt napok kijelentéseivel és döntéseivel valószínűleg képes lesz mozgósítani a vidéki, konzervatív, nem liberális oldal választóit. A kérdés az, hogy ez a mozgósítás mire lesz elég?
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
