Meglehetősen furcsán hangzik a cím, de ha higgadt fejjel átgondoljuk, erről van szó, más következtetést aligha tudunk levonni. De nézzük, miről is van szó. Továbbra sem tudják elengedni, hogy ki volt a jelenlegi köztársasági elnök apja. "Több forrás bizonyítja, hogy Sulyok apja nemzetiszocialista pártvezető volt, a Parlamentben mégis azt figyelmeztetik, aki erről beszél" címmel jelent meg cikk a szélsőliberális portálon.
Természetesen a lemez a régi, Sulyok Tamásnak bocsánatot kell kérnie apja "bűneiért", de ha ezt megtenné, vélhetően ez is kevés volna, folyamatosan kellene járnia a kanosszát újra és újra. Borzasztóan unalmas, azonban nagy igyekezetükben elkövettek egy – elsőre – aprónak tűnő hibát.
Megszólaltatták Karsai László történészt, aki természetesen elmondta, hogy "jobb lenne, ha a köztársasági elnök nem méltatlan támadásról beszélne, és megkövetné azokat, akik feltárták, hogy mi volt az apja szerepe 1944-ben. Önérzeteskedés helyett inkább szembe kellene nézni a múlttal, és bocsánatot kérni a hazugságokért."
De azt is mondta, "bizonyított tény, hogy Sulyok Lászlót senki nem ítélte halálra, és hogy egy szélsőjobboldali, nácibarát, a nyilasoktól jobbra álló picike párt Fejér megyei vezetője volt, aki megveszekedett antiszemitákkal vette körül magát".
S akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Azt írja, Sulyok László pártja a "nyilasoktól jobbra" állt. Ezzel önmagában semmi különös nem lenne, ha ezt normális keretek között lehetne megvitatni.
Csakhogy ebben az összefüggésben, és általában véve 1945 óta mind a történelemszemlélet, mind a politikai közbeszéd úgy tartja (élen a 444-gyel és társaival), hogy amennyiben Horthy Miklós egy háborús bűnös és vérszomjas gazember volt, akkor őt ebben a nem túl hízelgő "versenyben" már csak a nyilasok, és természetesen vezetőjük, maga Szálasi Ferenc "győzte le". A "jobboldaliság" itt azt jelenti náluk, hogy milyen mértékben vett részt a "holokausztban", milyen mértékben szolgálta ki a németeket.
Eddig azt magyarázták nekünk, hogy Szálasi Ferenc a főbűnös. Most pedig megtudjuk, hogy ez nem is így volt? Mert ha azt mondják, hogy Sulyokék "jobbra álltak" Szálasiéktól, akkor az azt jelenti, hogy rosszabbak voltak.
Persze, önmagában ez még nem sokat jelentene, mondhatnák, hiszen nincs sok jelentősége, hogy voltak még Szálasinál is "rosszabbak", viszont a történelmi tények – ezt Karsai László tudja a legjobban – egészen mást mutatnak. Az elmúlt időszakban portálunkon is több alkalommal foglalkoztunk a témával, Szálasi Ferenc történelmi megítélését és az 1944-es német megszállást jártuk körül objektív mércével. Ezeket ajánljuk újraolvasásra (itt és itt).
Mindkét írásunknak döntő motívuma volt a Szálasi-kép újraértékelése. Szálasi Ferenc kormánya hozta létre a fővárosi nagygettót, amelyben több 10 ezer zsidó vészelte át a háborút, német kérés ellenére sem deportálta őket, de arra is rámutattunk, hogy Szálasi ellenezte a német csapatok 1944. március 19-i bevonulását, ami nyilván nem azt jelentette volna, hogy németellenes volt. Eszmei alapon szövetségest látott bennük, de ez a rokonszenv messze nem volt kritikátlan, szolgai pedig végképp nem, épp ellenkezőleg.
A magyar szuverenitás egy olyan fundamentum volt nála, amelyet nem volt hajlandó feladni, még akkor sem, ha saját pártán belül is erőteljesebb német orientációt vártak volt némelyek. Őket zokszó nélkül kizárta, még akkor is, ha ezek a régi bajtársak komoly érdemekkel bírtak a Hungarista Mozgalomban, ilyen volt Hubay Kálmán kizárása is 1942-ben. De még ez sem volt elegendő.
Nyilvánvaló, hogy nem Szálasi "mosdatása" volt a 444 célja, de ha már adtak egy ilyen, első ránézésre valóban nem szembetűnő, de mégis "magas labdát", azt illett leütni.
Henney Viktor – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
