November 15-én, a magyar szórvány napján adták át a Zoboralja díjat, amelyet idén Hajdú Mária nyitracsehii nyugalmazott tanár vehetett át. Az ünnepségre a nagylapási Hoffer étteremben került sor, ahol az esemény alkalmából a délutáni órákban Zoboralja közéleti személyiségei gyűltek össze.
Ladányi Lajos, a Zoboralja Kht. igazgatója nyitóbeszédében kiemelte:
„November 15-e, a magyar szórvány napja számunkra nem csupán egy naptári dátum. Figyelmeztetés, emlékeztető és egyben lehetőség is. Figyelmeztetés arra, hogy a szórványban a megmaradás soha nem magától értetődő. Emlékeztető arra, hogy anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink és közösségi intézményeink fennmaradásáért minden nemzedéknek meg kell tennie a maga részét. És lehetőség arra, hogy időről időre megálljunk, találkozzunk, számba vegyük értékeinket, és megerősítsük egymást abban, hogy érdemes és szükséges folytatni a munkát.”
A Zoboralja díjról Ladányi Lajos továbbá elmondta:
A Zoboralja Kht. a díj alapításával azt a szándékát fejezte ki, hogy elismerje és nyilvánosan is megbecsülje azokat az embereket, akik életútjukkal, munkájukkal, közösségi szerepvállalásukkal sokat tettek a térségünkért. Azokat, akik nem feltétlenül a nyilvánosság előtt, nem mindig reflektorfényben, de következetesen és hosszú éveken keresztül szolgálták a közösségünket. Akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Zoboralja ne csupán egy földrajzi fogalom, hanem élő, értékekkel rendelkező és önmagára büszke közösség maradjon.
A Zoboralja díj számunkra nem egyszerűen egy kitüntetés. Sokkal inkább annak kifejezése, hogy észrevesszük, értékeljük és fontosnak tartjuk azokat az emberi teljesítményeket, amelyek nélkül a közösségünk szegényebb lenne.
Az eddigi díjazottak névsora is ezt a szellemiséget tükrözi. Frideczky János, Kukor Ferenc, Gerzanics Magdolna és Pásztor Béla – négy olyan személyiség, akik saját életútjukkal, munkájukkal és közösségi szerepvállalásukkal járultak hozzá Zoboralja értékeinek gyarapításához.
Zoboralja díj (Fotó: Brath Mária)
Id. Csámpai Ottó a kitüntetettet méltató szónoklatában többek között kiemelte:
„Hajdú Mária, aki idén ünnepelte születésének kerek évfordulóját, nemcsak szülőfalunk, Nyitracsehi, de a tágabb környezetünk – Zoboralja és a Nyitra-vidék – kulturális és politikai életének egyik meghatározó személyisége. Dacolva a rá nehezedő tennivalókkal, mindig igyekezett előtérbe helyezni a magyar közösség iránti elkötelezettségét.
A gyerekek, a felnövekvő nemzedék anyanyelvi oktatása mindig ott lebegett a szeme előtt. A tanítás mellett kedvelt területe volt a diákok felkészítése a vers- és prózamondó versenyekre, amelyeken tanítványai kiemelkedően sikeresek voltak a legmagasabb szinteken is. Sokat tett azért, hogy a szülők magyar iskolába járassák a gyermekeiket, és számos családnak segített elhelyezni őket a különböző tanintézményekben.
A magyar közösség legnagyobb próbatétele a ’90-es évek elején kezdődött, amikor a csehi katolikus hívőkre az egyházi méltóságok sorozatosan rászabadították a magyarul nem beszélő szlovák papokat. Ekkor Marika, meghátrálást nem ismerve, a vallási palást mögé bújó, zavart keltő csoportok térnyerése elleni fellépések egyik legnagyobb élharcosa volt. Bár ki kell mondani, hogy ez a harc még mindig nem fejeződött be, és újra meg újra közösen meg kell vívnunk.
Nem utolsósorban ki kell emelni tevékenységét és szerepvállalását a zoboralji politikai életben. 1989 után a Duray Miklós által alapított Együttélés Politikai Mozgalomban vállalt szerepet helyi és járási szinten. Rendszeres résztvevője volt az Országos Tanács és az Országos Közgyűlés tanácskozásainak. Végig ott volt a változó magyar politikai formációkban, hosszú ideig képviselte a helyi közösséget, tagja volt az MKP nyitrai járási elnökségének, jelenleg pedig a Magyar Szövetség járási elnökségének a tagja, valamint kongresszusi küldött.
A közösségünkért vállalt szolgálat Marika számára nem idő vagy mérlegelés kérdése volt, hanem egyfajta életforma. Bízunk benne, hogy az elkövetkezendő években is ezt az életformát folytatja, amihez a Jóisten áldását kívánjuk neki!”
Hajdú Mária a díj átvétele után elmondta:
„Az, hogy ma itt engem kitüntetnek, teljesen váratlanul ért. Az utolsó pillanatig sem tudtam, hogy miért gyűltünk össze, de el kell mondanom: amit ezért a díjért kaptam, azt azért tettem és cselekedtem életem folyamán, mert számomra ez volt a természetes. Az élet hozta helyzeteket úgy éltem meg, hogy a közösségünkért és a megmaradásunkért ezt meg kell tenni; és ahogy ismerlek titeket, az a véleményem, hogy ezzel mindannyian így vagyunk, akik most itt egy asztalnál ülünk.”
Az esemény a zoboralji szórványt fenyegető aktuális veszélyek – elsősorban az iskolabezárások és azok lehetséges megoldásai – megvitatásával folytatódott, majd ünnepi ebéddel zárult.
Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »


