Felszabadulnak a nők? Veszélyben az iskolák? – Nagy „isztambuli vita” az InfoRádióban

Felszabadulnak a nők? Veszélyben az iskolák? – Nagy „isztambuli vita” az InfoRádióban

Nem csak egy intézményrendszer kiépülését, de a gyermekek és nők körül dolgozók érzékenyítését, oktatását is várja az Isztambuli Egyezmény magyarországi ratifikálásától a Democracy Institute Leadership Academy közép- és kelet-európai igazgatója, Szelényi Zsuzsanna. Az Axioma Központ alapító-elnöke, Giró-Szász Áron szerint viszont Magyarországnak nem szabadna ratifikálnia az Isztambuli Egyezményt, mivel az szerinte veszélyes árukapcsolást tartalmaz a genderideológia kötelező oktatásba emelésével.

Szelényi Zsuzsanna, a Democracy Institute Leadership Academy közép- és kelet-európai igazgatója tíz évvel ezelőtt magyar országgyűlési képviselőként küzdött az Isztambuli Egyezmény ratifikációjáért. A kormány csütörtöki bejelentését követően mégsem puszta elégtételt érzett, hanem rendkívül nagy örömöt.

„Az a csomag, amelyet a Tisza Párt bejelentett, magának az egyezmény keretei, a nők elleni erőszak megelőzéséről szóló intézkedések. És azokat a dolgokat is tekintetbe veszik, amelyek az elmúlt pár évben váltak súlyos problémákká, például az internetes fotókkal, videókkal való visszaélés, ezek nincsenek is benne a 15-20 éves egyezményben” – húzta alá az InfoRádió megkeresésére.

Nem mellékesen felidézte,

az egyezményt a kormány aláírta 2014-ben, csakhogy a parlament nem hagyta jóvá, így életbe sem lépett;

most tehát csak a parlamentnek kell szavazni róla.

Hogy alapvetően miért van erre az egyezményre szükség, arról azt mondta: egy civilizációs megállapodásról van szó, amely arról szól, hogy viselkedik egy ország az állampolgáraival kapcsolatban, felhívja a figyelmet arra, mit tehet, akit például az otthonában ér támadás, felvilágosít, és ha mégiscsak megtörténik, hatékonyan lép, támogatja a bántalmazottakat, legyenek ezek akár gyermekek vagy nők.

Az egyezményben egy intézményrendszer is rögzült, sok más ország tapasztalatai alapján alakították ki, ami pedig még ezen kívül fontos, hogy az Európa Tanács létrehozott e mentén egy bizottságot, amely a csatlakozott országokat folyamatosan személyesen tanulmányozza, ami ellenőrző mechanizmust jelent.

Ezzel kapcsolatos kampány vagy megelőzés Magyarországon Szelényi Zsuzsanna szerint az elmúlt években nem történt, miközben már a jogi védelem sem volna elég, 2026-ra olyan tudásmennyiség halmozódott fel a témával kapcsolatban; „amikor felvilágosító munkát kell végezni, az azt jelenti, az óvónőknek, tanároknak meg kell tudni állapítani, hogy egy gyerek bajban van-e, illetve hogy hogyan tudnak segítséghez fordulni. Nem is feltétlenül büntetőhatóságokról van szó, hanem akár családsegítő intézményekről is. A lényeg az, hogy ne jussunk el odáig, hogy erőszakcselekmények történjenek, komoly visszatartó erőnek kell létrejönnie” – ecsetelte.

Mert ha valakit sérelem ér – például válás esetén –, segítség nélkül akár néma is marad vagy nem veszik komolyan a jelzését,

ha pedig fény derül egy adott dologra, a bántalmazó és a bántalmazott között nem szakad meg a kapcsolat; ebben is újat hoz az egyezmény gyakorlatra váltása.

Nyomatékosította, a bántalmazottak egyébként is a legritkább esetben fordultak korábban a hatóságokhoz, most van arra esély, hogy az ezt megelőző intézményrendszer létrejöjjön az országban. Ez az intézményrendszer persze pénzbe kerül, érintettjei

  • oktatók, tanárok, óvónők;
  • szociális munkások;
  • önkormányzatban dolgozók;
  • rendőrök.
  • Nekik kell széleskörűen tájékozottnak lenni, felismerni az ilyen ügyeket és merni közbelépni, ha bajt tapasztalnak.

    Szelényi Zsuzsanna maga is járt „menekülőotthonban” korábban, van tehát ilyen intézmény is Magyarországon, csak korántsem elterjedt; az érintetteknek tudniuk kell, hogy milyen számot hívjanak fel, ha bajban vannak. Meglátása szerint nagy többségében nők érintettek, kisebb részben gyerekek, nekik fontos hír a kormányzat csütörtöki bejelentése.

    Hírdetés

    …és kontra

    Giró-Szász Áron, az Axioma Központ alapító-elnöke szintén az InfoRádióban viszont azt helyeselte, amely álláspontot az előző kormány elfoglalt az ügyben: aláírta, aztán nem tett lépéseket az Isztambuli Egyezmény ratifikációja irányába.

    „Azt szokták mondani, hogy az egyezmény szinte kizárólag a nők elleni erőszak megelőzésére irányul, csakhogy itt egy progresszív árukapcsolásról van szó, amely ugyanúgy elsődleges célnak tekinti a genderideológia bevezetését az ország jogrendszerébe. Ez a legkomolyabb aggály” – fogalmazott.

    Szerinte a társadalmi nem fogalmának bevezetésének legnagyobb problémája, hogy azt a hamis képzetet kelti, hogy a férfi-nő kategória nem realitás, csak társadalmi konstrukció, így az oktatás minden szintjén át kell állni, és arra is kötelezi az aláíró államokat az egyezmény, hogy

  • sport-
  • kulturális
  • szabadidős
  • létesítményekben és a médiában is ilyen típusú anyagokat vezessenek be, aminek a hosszú távú társadalmi hatását igenis be lehet mérni, elég csak nyugatra tekinteni: hatására például Angliában 5000 százalékkal nőtt a nemi diszfóriával küzdő gyerekek száma a 2010-es években, ezzel párhuzamosan tették elérhetővé a „pubertásblokkolókat”, ami már a hagyományos családmodellnek is a támadása és a biológiai realitások a gyermekek testi épségének a veszélyeztetését is jelenti.

    Beszámolt arról is, hogy egy uniós munkacsoport

    ennek a folyamatnak a jelentéstevője, ugyanaz a munkacsoport, amely a migráció ügyének.

    Itt is egy angol példát hozott: egy jelentés szerint a transznemű nők angliai menedékhelyhez jutását akadályozták, de Észak-Macedóniákból is jelentettek ilyen panaszt, ahogy Németországban és Spanyolországban is.

    Leszögezte: a genderdiszfóriával küzdő férfiakat nőként kezeli, ezt alapvetésnek veszi, az államoknak pedig el kell ismerni a transzgender ideológiát, nőként tekinteni tehát ezekre a férfiakra.

    Hogy az identitásukban bizonytalanok helyét hogyan lehet megtalálni a társadalomban, arról Giró-Szász Áron úgy vélekedett, egyszerűen sehogy nem kell átültetni a transzgender ideológiához kapcsolódó fogalomhasználatokat, a magyar nyelvbe és a jogrendszerbe sem, nem is látja ennek semmilyen okát.

    Egyébként szerinte nyugaton is látszik, hogy ez a projekt kisiklik, belátják, hogy a genderdiszfória mentális betegség, amihez nincs ok kapcsolódni.

    Hogy a jelenlegi magyar törvényekkel – például azzal az alkotmányos alapvetéssel, hogy az apa férfi, az anya nő – mi lesz a ratifikáció után, azzal kapcsolatban figyelmeztetett: a mostani kormány sokkal liberálisabb, mint az előző, ezért is van példátlanul sok szó ideológiai kérdésekről április óta, azelőtt a genderügyről is csak a megelőzés összefüggésében lehetett hallani.

    Rámutatott még, hogy az eutanázia kérdését ez a kormány ugyanúgy kinyitja – társadalmi egyeztetésre bocsátja –, mint az abortuszét a szívhangrendelet reformján keresztül is.

    Arra a felvetésre, hogy a kérdések társadalmiasítása akár hasznos lehet, azt mondta, ezek „igazságalapú kérdések”.

    „Hogy az emberi élethez való jog mindenkit megillet, az nem társadalmi konszenzus kérdése, egyszerűen csak igazság” – szögezte le.

    Ha az Országgyűlés ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, szerinte

    az oktatási intézmények lesznek a legnagyobb veszélyben

    a genderszemléletű tananyagok miatt, ez viszont máris beleütközhet a hatályos alaptörvényi szabályokba, ezt nem változtatta meg a mostani parlamenti kétharmad.

    Egyébiránt szerinte ez vallásszabadsági kérdést is kinyithat, hisz az egyházi iskolák sem lesznek kivételek.

    A cikk Domanits András és Rozgonyi Ádám interjúja alapján készült.


    Forrás:infostart.hu
    Tovább a cikkre »