Áder János köztársasági elnök tartott előadást a budapesti Piarista Gimnázium tizedikes és tizenegyedikes osztályainak április 25-én a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, A vízválságtól a fenntartható fejlődésig – Hol tartunk, mit tehetünk? címmel. A köztársasági elnök a gimnázium diákönkormányzata meghívásának tett eleget.
A megjelenteket Horváth Bálint igazgató; Jaczkó Mátyás, a diákönkormányzat elnöke és Matolcsy Miklós, a fenntarthatósági témahetet szervező PontVelem Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte.
A fenntarthatósági témahetet hetedik alkalommal szervezték meg, ennek nyitó tanóráját tartotta meg Áder János. Előadása elején a köztársasági elnök Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját és a most már elérhető Zöld Föld fenntarthatósági tankönyveket ajánlotta a diákok figyelmébe.
Idén a labdarúgó-világbajnokságot Katarban rendezik meg, a helyi klíma miatt novemberben. Mivel a hőmérséklet várhatóan még ekkor is magas lesz, a stadionokat hűteni fogják, a száraz éghajlat miatt a gyepet pedig folyamatosan öntözni kell – az ehhez szükséges víz előállítása viszont óriási költségekkel jár. Úgy tűnik, hogy a bajnokság szervezőinek a klímavédelmi szempontok nem voltak fontosak. „De vajon mennyi a felszíni, folyékony édesvíz aránya a Föld vízkészletéből?” – tette fel a kérdést Áder János a diákoknak, amire egy applikáció segítségével válaszolhattak.
A Föld vízkészletének csak 2,5 százaléka édesvíz, de mindössze félszázaléknyi, melyet a lakosság ellátására, az ipari termeléshez és a mezőgazdaság munkálataihoz fel tudunk használni.
A köztársasági elnök előadásának további részében a víz három drámájáról beszélt: arról, ha kevés, ha sok, vagy ha szennyezett. A bolygó egy részén már évek óta nem esett eső, Szíriában például három éven át tartott az aszály. De Kenya, Etiópia és Szomália is küzd a szárazsággal: ha Szomáliában idén sem fog esni, akkor másfél millió öt év alatti gyermeket fenyeget az éhhalál.
Az ENSZ által humanitárius célokra vásárolt gabona 85 százalékát is Oroszországban és Ukrajnában termelték meg. Ebből a szempontból is kérdéses, hogy érdemes-e gabonából bioüzemanyagot előállítani.
Németországban évek óta alacsony a Rajna vízállása, ami rendkívüli mértékben korlátozza a hajózást. Ha a vasúton vagy közúton szállítják azt, amit eddig vízi úton juttattak el a célig, az is megterheli a környezetet. Bár Magyarország kedvező helyzetben van, a Duna–Tisza közi homokhátság, melynek területén 830 ezer ember él, félsivatagosnak tekinthető. A következő nyolc évben komoly erőfeszítéseket tesznek majd arra, hogy a homokhátság vízpótlását meg tudják oldani.
A világ más tájainak viszont a túl sok víz okoz gondot. A klímaváltozás miatt sokkal gyorsabban jut vissza a földre a csapadék, ami a világon több helyen megoldhatatlan problémákat okoz. A hirtelen lezúduló csapadékot nem tudja elvezetni az infrastruktúra, az áradások komoly károkat okoznak a településeken, emellett a mezőgazdasági tevékenységet is lehetetlenné teszik. De Magyarországon is komoly gondot okoz a sok víz, a Tisza például rövid idő alatt képes megáradni, ennek megakadályozására a gátak csak korlátozott védelmet nyújtanak, ezért kell szükségtározókat építeni.
„Mennyi italos műanyagpalackot gyártanak a világon?” – hangzott az újabb kérdés. A helyes válasz a másodpercenként húszezer darab volt. Ezek nagy részét nem gyűjtik be és nem hasznosítják újra, hanem eldobálják, így előbb-utóbb bekerülnek valamelyik nagy folyó vizébe, ahonnan a szemét az óceánokba kerül, hatalmas műanyagszigeteket alkotva.
Ukrajnából és Romániából hatalmas mennyiségű műanyagszemét érkezik a Tiszán Magyarországra. Ezekben az országokban a községekben felhalmozódó szemetet az ártéren gyűjtik, amit az áradások belesodornak a folyóba. Bár ötven éve létezik a szennyező fizet elve, ennek ellenére nem sikerült még elérni, hogy megtérítsék Magyarország számára a hulladék semlegesítésének költségét. E szennyezés megszüntetésére kellett üzembe állítani Vásárosnaményban egy olyan berendezést, melynek segítségével ki tudják szedni a Tiszából a műanyagot.
A világ népessége tavaly több mint hét magyarországnyival növekedett, 2050-re valószínűleg el fogja érni a tízmilliárd főt. A népesség növekedése kétszer akkora vízmennyiség és háromszor akkora energia felhasználásával jár.
– hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök, aki arra is kitért, hogy az amerikai palagázból – az LNG szövetség jelzése szerint – nem lehet az európai igényeket kielégíteni. A meglévő kapacitások le vannak kötve, újak kiépítése hat-nyolc évet venne igénybe, ráadásul hosszú távú szerződéseket kellene kötni.
„Mennyi víz szükséges egy farmernadrág legyártásához?” – tette fel a kérdést Áder János. 7600 literre, mert a gyapottermesztéshez rendkívül sok víz kell, a feldolgozás és a festés, valamint a szállítás is vízigényes. De az általunk felhasznált és elfogyasztott termékek előállításához is sokkal több víz kell, mint gondolnánk.
– emelte ki a köztársasági elnök. – Egyetlen eldobott cigarettacsikk akár ötszáz liter víz szennyezését is eredményezheti. Mindennek van vízlábnyoma, így az állattenyésztésnek, az autógyártásnak, a mobiltelefon előállításának is, de a túlfogyasztás önmagában is megterheli a Föld vízkészletét, ez pedig oda vezethet, hogy a világ népességének egynegyede rövid időn belül nem fog iható vízhez jutni.
Mit tehetünk? – Áder János bemutatott néhány olyan, elsősorban magyar találmányokon alapuló megoldást, amely segíthet a víz hatékony megtisztításában.
A köztársasági elnök előadása végén arról beszélt a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, hogy egy-egy szakma művelője – az orvos, az informatikus, a közgazdász, a tanár, a jogász – mit tehet a fenntarthatóságért a maga területén. A téma iránt érdeklődőknek pedig Ferenc pápa Áldott légy! kezdetű enciklikájának tanulmányozását, valamint a Kék Bolygó Alapítvány honlapjának felkeresését javasolta.
Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
