Nyártól a DAC női kézilabdacsapatának a gyúrója, előtte a dunaszerdahelyi futballakadémián tevékenykedett, s évek során tagja volt a korosztályos szlovák futballválogatottak szakmai stábjainak. Ludik György valamikor vívóként kezdte, csehszlovák bajnok is volt. Szakmája szemszögéből pillantottunk be a foci világába.
Mi a gyúró dolga a válogatottnál?
Elsősorban a masszírozás, de emellett nagyon sok a teendő. A bokafixációtól kezdve a sportitalok elkészítéséig, az edzések és a mérkőzések után a regenerációs italok összekeverése…
Marad ideje masszírozásra is?
Beosztott munkakörről van szó. Egy órával az edzés előtt megjelenünk, s társaimmal elkészítjük az italokat. Amikor jönnek a srácok, fél órával az edzés előtt, akkor már lehet tape-elni, masszírozni őket. Nyaklazítás, a forgók, a hátgerinc mobilizálása… Ilyeneket kérnek az edzés előtt.
Amit kérnek a srácok, vagyis a játékosok, azt minden teketóriázás nélkül teljesítik?
Mindenképpen.
Tehát nem ugyanazt kérik mindannyian, hanem különböző kívánságokkal fordulnak önökhöz? Amire éppen szükségük van?
Mindenkinek más a szokása. Például Bénes Laci az edzés előtt tape-eltette mind a két bokáját. Mást nem kért, se masszázst, semmit. Ő elment, jött a következő. Az egyiknek ilyen, a másiknak olyan fajta tape-et kell rakni. Olyan profi játékosokról van szó, akik már kipróbálták magukon a dolgokat, és tudják, mi felel meg nekik. Ezért testre szabottan dolgozunk.
Pavel Hapal leváltása után, Štefan Tarkovič érkezésével nemcsak a vezetőedző, hanem a szakmai stáb is kicserélődött a szlovák labdarúgó-válogatottnál, tehát a gyúrók is távoztak. Novemberben mégis közreműködött a szlovák labdarúgó-válogatottnál. Visszahívták?
Egy kis szerencsém volt, vagy annak volt balszerencséje, aki koronavírusos lett, vagyis az új stáb masszőrjének. A korábbi szakmai stábból a szertáros és egy fizioterapeuta maradt, a többiek az előző, Kozák-érából tértek vissza, ugyanis Tarkovič akkor, öt éven át másodedző volt. Megszólított a csapat orvosa pénteken, másnap teszteltem, negatív lett, utána jelentkezett a csapatvezető, majd az edző is, és közölték, ha tudok, vasárnap menjek, mert szükség van rám. Így kerültem vissza a válogatotthoz.
Gyúróként egyedül volt a szakmai stábban?
Egyedül kezdtem, de aztán a Slovanból jött egy kolléga, aki fizioterapeuta és masszőr. Később csatlakozott hozzánk a korábbi gyúró is, mert időközben negatív lett a tesztje. Valójában a novemberi mérkőzéseken öt fizioterapeuta és masszőr, valamint két orvos volt a válogatottnál. Hét ember felelt a játékosok egészségéért.
Ez megszokott létszám, vagy már felduzzasztott volt?
Erre csak egy példát mondok. Emlékszem, mikor a DAC focicsapata a Maccabi Tel-Avivval játszott edzőmérkőzést, hét asztalt hoztak be az izraeli gyúrók. Minden azon múlik, milyen jelentőséget tulajdonítanak szerepünknek. Az anyagi keret is befolyásolja, meg az is, hogyan bíznak meg az emberekben a játékosok. Mert hozzám se jár mindenki. A játékosoknak megvan a gyúrók között is a saját emberük, csak hozzá mennek. Rodák kapus például minden mérkőzés előtt hozzám jön maszszázsra. Šafranko, Mazáň is megtalál… Inkább azok, akik az U21-es keretből ismernek.
Miután visszament az eredeti gyúró, nem merült fel, hogy esetleg megköszönjék az addigi munkáját?
Abszolút nem. Jó barátra találtam az új masszőrben, talán az összes társ közül a legjobban jöttem ki vele. Ő is örült, hogy nincs egyedül, mert a 26 játékosnak az italkészítés is bizonyos időbe telik. Kettőnknek gyorsabban, ügyesebben ment, szétosztottuk a munkát, így sokkal jobb volt dolgozni. Egyszer nekem már megköszönték az elvégzett munkát, amikor megtörtént a vezetőedző-váltás, utána felhívott a szövetség főtitkára. Akkor jóban váltunk el. Ez normális a futballban, ha az edzők váltanak, a szakmai stábból csak az marad, akinek egy kis szerencséje van, mert legtöbbször az új vezetőedző hozza a saját embereit. Ebből a szempontból az egész futball egy lutri.
Mivel mind a három novemberi mérkőzésen tagja volt a szakmai stábnak, ez azt is jelenti, hogy a jövőben is számolnak Ludik Györggyel, vagyis jövőre kiviszik a Európa-bajnokságra is?
Ez, sajnos, nem rajtam múlik. Amikor elbúcsúztunk a vezetőedzőtől, akinek ez a hatáskörébe tartozik, elmondta, hogy mindennel elégedett volt, s reméli, hogy ugyanebben a felállásban találkozunk legközelebb is. De ez még nem biztos, változhat. Három fizioterapeutával és három masszőrrel kimehetnénk az Európa-bajnokságra, szerintem. A vezetőedző javaslatát még a végrehajtó bizottságnak is jóvá kell hagynia. Ha megteszi, akkor megyek a szakmai stábbal, de ha nem, akkor sem történt semmi. Legalább ott voltam, megpróbáltam, megnéztem… A kijutás sikerélményét nem tudják elvenni senkitől se.
Legtöbbször csak az edzőket, a csapatvezetőt meg esetleg az orvosokat látjuk. A fizioterapeutákról és a masszőrökről már tudunk. Még ki a tagja a szakmai stábnak?
A videóelemző, a szóvivő, a szertáros… Összevissza tizenhat ember.
Az Eb-kijutást jelentő belfasti győzelemből mivel részesedik a gyúrók egyike?
Ugyanaz az öröm jut neki, mint a többieknek. Eufória az öltözőben, s minden, ami ezzel jár.
Gyúróként mit kellett hozzátennie a sikerhez?
A szokásos dolgokat. Semmi extrát nem csináltunk, csak amit máskor szoktunk. Úgy felkészíteni a játékosokat, hogy egészségvédelmi szempontból százszázalékos állapotban legyenek. Majd utána a regenerációt is elvégezhessék.
Különleges mérkőzés volt az északírek elleni pótselejtező döntője: idegenben játszották, egy összecsapáson dőlt el a továbbjutás. Volt-e előtte valamilyen szokatlan óhajuk a játékosoknak a gyúróknál?
Minden a szokott módon ment. Valamennyi játékosnak megvan a saját rituáléja: van, aki nem igényel masszázst, valakinek csak melegítőkrémmel kell begyúrni a hátsó combját, mert az érzékeny, valakinek az Achillesét kell meggyúrni, mert műtve volt, és szükséges bemelegítenie… Szóval ugyanaz zajlott, mint az edzéseseken, amelyekre teljes felszereltségben mennek ki a játékosok, ezért ugyanazt megkapják, mint a mérkőzés előtt.
Olyan is eszébe jut, hogy Rodák jó megmasszírozásával elősegítette a bravúrjait a kapuban?
Nem mondhatnám. Nagyon ügyes fiú, minden mérkőzés előtt egy órácskára jön hátmasszázsra. Én már az U21-es válogatottól foglalkozom vele. Semmi extrát nem kér, mindig ugyanazt.
A három novemberi válogatott-találkozó valamelyike után a korelnök, Peter Pekarík egy nyilatkozatában külön megköszönte a fizioterapeutáknak, hogy rendbe hozták a a következő mérkőzésre. Ebből is kivette a részét?
A mérkőzés után szétosztjuk a játékosokat. Legutóbb voltunk öten, így mindenkinek jutott két vagy három ember a kezdőcsapatból. És azok jöttek hozzám a regenerációra is. Az idősebbek jobban húznak ahhoz, akivel régen együttműködnek. Pekaríkot talán egyszer masszíroztam a Hapal-érában, mert a társamhoz járt. Amúgy ő profi játékos, szerény, nagyon sokat tesz azért, hogy 34 évesen is formában maradjon. Nyújt, koncentrál, jól bemelegít… Ez mind hozzátartozik. A szabadidejében meg jógázik, nyújtógyakorlatokat végez. Egyszóval foglalkozik magával. A többiekről is elmondható, hogy fél vagy egy órával az edzés előtt bemennek a konditerembe, és ledolgozzák azt, amit a klubban megszoktak. Aztán jön az edzés, utána lehetőségük van szaunára, jakuzzira, masszázsra, vagy mikor visszamegyünk a szállodába, ott uszoda, fitneszterem, regeneráció vár rájuk, meg elektrogépek, melyekkel a kisebb sérüléseket próbáljuk gyógyítani.
Korábban, 2006-tól hat korosztályos válogatottnál is masszőrködött. Számtalan játékos testét hozta megfelelő állapotba, köztük Bénes Lászlóét is. Már akkor sérülékeny volt a doborgazi tehetség?
A bokára mindig nagyon figyelt, azokat tépelni kellett. Akkoriban nem volt nagyobb sérülése. Emlékszem, egyszer volt sípcsontgyulladása, s először jött az U18-as válogatottba. Az edző azt mondta, hogy rakjuk rendbe őt, mert egy mérkőzésen látni akarja. Az első meccsre még nem sikerült, de a másikra már felkészítettük, játszott egy félidőt, rúgott egy szabadrúgásgólt, adott egy gólpasszt, és utána az edző lecserélte, s mondta, láttam, tudom, ki ez a gyerek. Fizikailag nem a legszilárdabb srácok közé tartozik, de Németországban nagyon sokat fejlődött, sok izmot felszedett, s előbb vagy utóbb ez megmutatkozik majd.
2017-ben az U19-es válogatottal kijutott a lengyelországi Eb-re. Az milyen rangot jelent a gyúrók között, ha valaki közülük közreműködhet egy kontinensviadalon?
Vannak nagy sikerek a fociban, ez is a topba tartozik, ott van az elsők kö-zött. A társak gratulálnak, talán nem irigykednek, örülnek a sikernek.
Tizenhárom évig volt a DAC gyúrója. Dunaszerdahelyiként ezt hogyan élte meg?
Voltak nehéz időszakok, voltak jobbak, voltak igen jók. Sajnálom, hogy így ért véget, mert jött a koronavírus, és tavaly márciusban felbontották a szerződésemet a futballakadémiával, mert akkor ott dolgoztam. Nyártól a cseh–szlovák bajnokságban szereplő DAC női kézilabdacsapatánál tevékenykedem.
A dunaszerdahelyi Fegyveres Zsolt doktor szintén tagja volt a szakmai stábnak a Hapal-érában. Őt is visszahívták a novemberi tétmeccsekre?
Nem volt velünk, mert ott volt a régi gárda két orvosa. Viszont Fegyveres doktornak köszönhetem, hogy a válogatottkarrierem elin-dult, mert ő ajánlott be Rudolf Nováknál, az egyik korosztályos válogatott edzőjénél. Akkor is hiányzott egy masszőr, s két mérkőzésre beugrottam helyette, és aztán ott ragadtam.
Kevesen tudják Ludik Györgyről, hogy valamikor vívóként csehszlovák bajnok is volt. Maszszőri kezében is benne vannak a pengeforgatás finom mozdulatai?
Azt, hogy erős a csuklóm meg az ujjaim, a vívásnak köszönhetem. A markolat fogása egész edzés alatt erősebb ujjakat adott, ami nagyon jól jön a masszírozásnál. És jelenleg még bírják a strapát is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
