Tudjuk, hogy a maghatározó külföldi játékosok nélkül soha nem jutott volna el a Fradi oda, ahova eddig eljutott az utóbbi években. Szükség van rájuk, a kérdés csupán az, hogy mennyire és vajon mindegyikre-e, vajon a középszerű képességűekre is?
Az FTC-Slovan labdarúgó mérkőzés előtt egy szlovák kommentelő meg is jegyezte epésen, hogy amennyiben Dibusz nem tudna védeni, akkor a Slovanban több magyar játszana Budapesten (Holman), mint a „magyar” csapatban. Ő nem tudhatja, hogy Bogdán, a tartalékkapus is magyar.
A meccs médiaelőzetese felfokozott hangulatot teremtett az FTC-Slovan mérkőzés előtt. Talán túlságosan is…Feleslegesen kavarták meg ezzel az amúgy sem annyira békés együttélésünket. Főleg a magyarországi és a felvidéki magyar nyelvű sajtó visszhangzott a 30 évvel ezelőtti téglamezei meccsen történtek visszavágójáról, a magyar szurkolókat ért akkori atrocitások elszámolásával. Ezért lehet most hatványozottabb a csalódottság!
Valószínűleg szüleik nem azt tartották a legfontosabbnak, hogy elmeséljék nekik az akkori meccsen történteket, a rendőrség brutális és indokolatlan fellépését a magyarok ellen. Annak idején a felfokozott államalapítási, szlovák soviniszta hangulatban nem volt igazán jó magyarnak lenni a Felvidéken. Ez a hangulat mindenfajta felelősségre vonási következmény nélkül beszívódott a stadionok hangulatába is, erre képezték ki a közbiztonsági szerveket is. Tokmacéknak viszont erről sejtelmük sem lehetett, még az elbeszélések alapján is hihetetlennek tűnhetett számukra, hogy ilyesmi annak idején Európa szívében megtörténhetett. Vécsei, Botka és Pászka – a Fradi magyarjai nagy valószínűséggel ismerték a közelmúltat, ami motiválhatta volna őket, de ők nem léptek pályára a meccsen, még a cserék között sem!
Csak a kispadon borzonghattak bele, amikor felcsendült a stadionban a szívet melengető, minden magyarnak szóló Nélküled dal. Ez a dal őket most magyarságukon kívül szó szerint is érinthette, hiszen nélkülük játszott a csapat. Nem tudjuk, hogy Csercseszov, a Fradi orosz edzőjének tudomása van-e a Nélküled mondanivalójáról, hogy milyen lelki húrokon szólít meg minket a dallam, vagy csak úgy megszokásból dúdolja, mint bármelyik orosz dalocskát.
Pászka Lóránd ráadásul kézdivásárhelyi, számára a határon túliság jól ismert életérzés lehet. A Ferencváros elhibázott cseréiről még biztos fogunk hallani szakvéleményeket, de az tény, hogy a lecserélt játékosok arcán látni lehetett a csalódottságot, nem számítottak rá. A pályára lépők egyike sem tudta igazolni beállításuk jogosságát, elődjeik jobban játszottak, a Fradi vezető góljában is kivették részüket.
Retkes János, a Fradi egyik felvidéki vezérszurkolója még a helyszínen jegyezte be a közösségi oldalára, hogy „szív nélkül nincs győzelem”. És azt is, hogy mindörökké Ferencváros! Ő már csak tudja a Fradi szívével! A csapat idegenlégiósainak többségéből ez az érzés még hiányozhat, különösen az újonnan érkezettek számára lehet nem mindennapos állapot a zöld-fehér szívdobogás, lobogás.
No de, semmi sincs még veszve, jön a pozsonyi visszavágó, ahol a külföldi játékosok bizonyíthatják nem csak tudásukat, hanem a klubjukhoz való ragaszkodásukat és elszántságukat is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
