A szakemberek egy dél-afrikai helyszínen találtak izgalmas, több tízezer éves leletekre.
Egy friss tanulmány alapján Dél-Afrikában feltárt, 60 ezer éves kő nyílhegyek lehetnek a legkorábbi például a mérgezett fegyverek használatára – írja a National Geographic. A felfedezés fontos elem lehet az őskori innovációk kirakósában.
A vadászati technológiák fejlődésében a mérgezett fegyverek használata nagy hatású lépés volt, eddig azonban csak mintegy 10 ezer évvel ezelőttig tudták régészetileg dokumentálni a módszert. A kutatók most egy Dél-Afrikában előforduló növény, a gifbol mérgének nyomait mutatták ki 60 ezer éves nyílhegyeken.
A felfedezés arról árulkodik, hogy a korabeliek átfogó ismerettel rendelkeztek a mérgező anyagokkal és azok vadászati felhasználásával kapcsolatban. A leletek az Umhlatuzana-sziklamenedéknél kerültek elő, a helyszín régóta ismert kőkori maradványairól.
A gifbolból származó méreg kémiai jelekként – buphanidrinként és epibuphanisinként – maradt meg, érdekesség, hogy a növényt ma is alkalmazzák a régió vadászai. „Ez a legrégebbi közvetlen bizonyíték arra, hogy az emberek nyílméregeket használtak” – mondta Marlize Lombard, a Johannesburgi Egyetem régésze és a csapat tagja. Az eredmények egyben azt is igazolják, hogy a térségben a véltnél korábban kezdtek el nyílvesszőket és íjakat készíteni.
A buphanidrint és az epibuphanisint olyan 250 éves, svédországi intézményekben őrzött nyílhegyeken is kimutatták, amelyeket a 18. században gyűjtöttek meg Dél-Afrikában, ami döntő fontosságú volt. „Az anyagok kémiai szerkezetének alapos tanulmányozásával és ezáltal tulajdonságaikról levont következtetésekből megállapíthattuk: ezek az anyagok elég stabilak ahhoz, hogy ilyen hosszú ideig megmaradjanak a földben” – mondta Sven Isaksson, a Stockholmi Egyetem munkatársa.
A szakember hozzátette: lenyűgöző, hogy az emberek ilyen mély és régóta fennálló ismeretekkel bírnak a növények használata kapcsán. Az eredmények alapján a régió őskori vadászai nemcsak az ilyen nyílhegyek elkészítéséhez szükséges technikai ismeretekkel rendelkeztek, hanem fejlett tervezési képességekkel és a mérgek időbeli hatásának megértésével is bírtak.
National Geographic
Nyitókép forrása: science.org (Az Umhlatuzana-sziklamenedékből származó, hátoldalt megmunkált mikrolit (001).
(A) A 001-es mintában kimutatott buphanidrin és(B) epibuphanisin.(C) A 001-es mikrolit, amelyen a vöröses színű, mérgező ragasztómaradvány még mindig a szerszám hátoldali, tompított részéhez tapad; a ventrális élen látható D–G jelölések az alább bemutatott mikroszkópos felvételeknek felelnek meg.(D és E) Mikroszkopikus becsapódási sérülések az éles ventrális él mentén, valamint(F) az éles ventrális élből kiinduló, keresztirányú mikrosérülések (mikrobarázdák).(G) Becsapódási nyomok az éles ventrális él és az egyik oldalsó él közötti átmeneti zónában [kísérletes, keresztirányban rögzített nyílhegyekkel való használattal való összevetéshez lásd: (16, 28, 29)].)
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
