Antal Árpád, Korodi Attila, Gálfi Árpád, Benedek-Huszár János és Csergő Tibor András a székelyföldi városok együttműködéséről, annak fontosságáról, a közös fejlesztésekben rejtőző lehetőségéről beszélt a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor meghívottjaként a Jakabffy Elemér politikai koktél placcon. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Barót és Gyergyószentmiklós elöljárója egyetértett abban, hogy egymásnak nem versenytársai, hanem partnerei kell hogy legyenek, de azt is hangsúlyozták: ennek nem azt kell jelentenie, hogy egyformának is kell lenniük – sőt, ellenkezőleg, mindegyiküknek valamilyen sajátos jellegzetességgel kell rendelkeznie.
Az RMDSZ moderátori szerepet ellátó ügyvezető alelnöke, Horváth Anna első kérdése arra vonatkozott, a városvezetők szoktak-e térségfejlesztési kérdésekben együtt gondolkodni és cselekedni. Ha pedig igen a válasz, azt kérte, részleteiben tárják fel, mit is gondolnak az oktatáspolitika, gazdasági és régiófejlesztés összehangolásról.
Antal Árpád örömét fejezte ki, hogy a törvénykezés 2004 után úgy változott, hogy egyre több valós önkormányzati feladatot láthatnak el a városházák: már nemcsak „kifizetési ügynökségek”, hanem közpolitikát is folytathatnak, ami lehetővé teszi számukra azt is, hogy térségben is gondolkodhassanak. A metropoliszövezeteket létrehozták, a következő évek feladata az lesz, hogy feltöltsék tartalommal. Sepsiszentgyörgy a központi szerepet látja el, és „intenzív együttélésben” van a környékbeli községekkel, településekkel. Több ezerre tehető azoknak a száma, akik Szentgyörgyön dolgoznak, és gyerekeik a helyi óvodába, iskolába járnak. Ez nem feltétlenül azért van, mert a környékbeliek mindenképp a szentgyörgyi szolgáltatásokkal akarnak élni, hanem azért is – ez látható lesz a népszámlálási adatokban is –, hogy a városlakók közül sokan falura költöztek.
Antal Árpád úgy vélte, nem csak a metropoliszövezetekhez tartozó községeknek, hanem az így kialakult egységeknek is együtt kell működniük ahhoz, hogy Brassó megyétől egészen Hargita megyéig és minimum Kököstől Udvarhelyszékig lehessen közös fejlesztési stratégiában gondolkodni. Főleg a közszállításban van erre esély, de nem zárja ki, hogy oktatási vagy akár gazdasági összehangolás is legyen – mondotta.
Gálfi Árpád is az együttműködés erejét emelte ki, mondván: meggyőződése, nincs város vidék nélkül, nincs vidék város nélkül, ezért 2016-os tisztségbe lépése óta legalább kéthavonta találkoznak az udvarhelyszéki polgármesterek. Példaként említette, bejegyzés előtt áll az a tizennégy település által létrehozott fejlesztési társulás, amelynek feladata, hogy a Székelyudvarhely 15–20 kilométeres körzetébe tartozó településeken élők, de a városban dolgozók és tanulók számára a tömegszállítást megszervezze.
Csergő Tibor úgy fogalmazott, Gyergyószentmiklós helyzete igencsak különbözik a többi meghívott által vezetett várostól, ugyanis közvetlen közelében több nagyon erőteljesen fejlődő és ezért gazdasági vagy akár kulturális szempontból is központi szerepre vágyó település van, s a vetélkedőkkel „nagyon nehéz egyeztetni és előrelépni egy ilyen dologban”. Ugyanakkor Gyergyószentmiklós számára központi szerepet biztosít, hogy kórházzal és középiskolával rendelkezik, amit ha tovább erősítenek, kitörési lehetőséget biztosít számukra. „Én azt látom, hogy Gyergyószentmiklóson nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy nyitottá váljunk és bizalmi rendszerben jól tudjuk bekötni a környező településeket, de egyébként azt is kell figyelnünk, hogy azért ott van mellettünk Maroshévíz. Nekünk az a célunk Gyergyószentmiklóson, hogy tudjuk beerősíteni azt a fajta központi jelleget, ami az utóbbi tíz-húsz évben azért elmaradt vagy leszakadt” – mondotta.
Korodi Attila fontos fegyverténynek nevezte, hogy a metropoliszövezeteket hamar létrehozták, meglétük fontos is, de azt szeretné, hogy ne övezetekben, hanem azokon túlmenően, a történelmi székekben gondolkodnának minél többet. A központi szerep eddig is nagyobb feladatot rótt rájuk – „mi 80 ezer emberért dolgozunk, mert ez a térség” –, de azokat készek elfogadni, ezért tíznél több, nagyon változatos célú kistérségi társulásban vesznek részt. Korodi Székelyföld egészének szempontjából is jelentősnek mondotta a Sapientia tudományegyetem erős csíkszeredai karát.
Benedek-Huszár János sajnálatosnak mondotta, hogy a nyolcadik osztályt elvégző erdővidéki diákok negyven százaléka már nem Baróton tanul tovább. Hasonlóképpen gond az is, hogy a város gazdaságát és életét évtizedekig meghatározó bánya megszűnt, ami munkanélküliséghez vezetett. Jobb esetben csak Brassóba vagy Sepsiszentgyörgyre, vagy annak közvetlen közelébe járnak százak munkába – mint mondotta: „életük értelmesebb részét máshol töltik” –, ami miatt megváltozott a gazdasági viselkedés. Örvend viszont annak, hogy a környékbeli önkormányzatok, ha jelképes összeggel is, de részt vállalnak a régiót kiszolgáló kórház fenntartásából, hozzájárultak a hivatásos tűzoltóság megtelepedéséhez.
Túllépni a versenytárs-szindrómán
A meghívottak kifejtették véleményüket arról is, hogy a versenytárs-szindrómán miként lehet túllépni.
Antal Árpádnak jó tapasztalata volt: az országos helyreállítási alapból származó körülbelül húszmillió eurót az öt Kovászna megyei város úgy tudott elosztani, hogy abból mindenki részesüljön – „pedig nagyon könnyű lett volna egymást átverni” –, s úgy fogalmazott, a megyék közt is működhet az együtt gondolkodás és cselekvés, amire jó példa a vidombáki repülőtér, amely érdekében rengeteget dolgoztak a háromszékiek is.
Korodi Attilának nincs jó tapasztalata a helyreállítási pénz megegyezésen alapuló elosztásáról, az egyes települések Hargita megyében inkább egymást megelőzni igyekeztek.
Gálfi Árpád úgy vélte, bizonyos lépéseket a régió szempontjából fontos kérdésekben – elsősorban vízszolgáltatás és hulladékkezelés – a közjó érdekében meg kell lépni, még akkor is, ha egyes politikustársai azzal fogják vádolni, hogy nem képviseli megfelelően az anyaváros érdekeit, azaz eladta Székelyudvarhelyet.
Csergő Tibor András úgy vélte, a gyergyóiaknak nem közvetlenül egymással kell versengeniük, hanem Maroshévízre kell odafigyelniük. Szép számban akad a Gyergyói-medencében gazdaságilag erősödő község, és meggyőződése, képesek lesznek a többi székelyföldi kistérséghez hasonlóan egymást kiegészíteni és közösen haladni.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
