Szlovákia három évtizedes történetében megszokottá vált, hogy ha a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos témában kellett valamilyen magas hivatalnokot kinevezni, az vagy szlovák vagy magyar nemzetiségű volt.
Ha a magyarokat képviselő párt ellenzékben volt, akkor szlovákokat neveztek ki, ha pedig volt magyar párt a kormánykoalícióban, ezeket a pozíciókat általában magyar jelöltek foglalták el. Hogy a szlovák parlamentben sem az ellenzéki, sem a kormánypárti oldalon nincsenek magyar pártok, annak meg is lett az eredménye. Az augusztustól augusztusig tartó egy év alatt három, a kulturális minisztérium kisebbségekkel kapcsolatos csúcspozíciója került távol a szlovákiai magyarság képviselőitől. Magyar vezetőjével együtt megszüntették a kisebbségi kultúrák osztályát, szóba se került, hogy magyar államtitkára legyen a tárcának, és már a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA vagy Kult Minor) új igazgatója sem magyar.
Kérdés, vajon törvényszerű-e, hogy csak szlovákiai magyar tud megfelelő módon helytállni egy nemzeti kisebbségekkel foglalkozó hivatal élén. Szlovákia nemzeti kisebbségeinek a kétharmadát (458 ezret) a magyarok teszik ki, a fennmaradó részt (198 ezer) tizenkét kisebb-nagyobb közösség alkotja.
Ez utóbbiak közül a több mint százezres roma etnikum számottevő. Ennek ellenére a magyarság semmilyen speciális jogokat nem élvez, sőt az őt megillető arányokról is lemond, hiszen például a KKA költségvetésének csak a felére és nem a kétharmadára pályázhatnak a magyar projektek.
Ebben a helyzetben érkezett Zuzana Kumanová a kulturális minisztériumba az autóbalesetben elhunyt Vladimír Dolinay államtitkár helyére.
A magát romának is valló Kumanová kitűnő közéleti pedigrével rendelkezik. Etnográfus–történész, konkrét terepmunkán vett részt hátrányos helyzetű roma nőket segítő projektekben, és többéves tapasztalata van a roma, illetve a nemzetiségi kisebbségi kormánybiztos hivatalában végzett munkában. Társadalmi aktivitását Andrej Kiska köztársasági elnök még 2019-ben Pribina Kereszttel ismerte el. Kiska megjegyezhette a kitüntetettet, hiszen Kumanovát az elnök által megalapított Za ľudí párt javasolta az államtitkári posztra. Ez azonban bumerángként csapott vissza a szakpolitikussá vált szakemberre.
Kumanovának az egyik első, a minisztérium mellett működő Kulturális Politika Intézete által leírt javaslatának a lényege az volt, hogy a tárcán belül működő, még meglevő támogatási rendszert olvasszák össze a KKA tevékenységével, megváltoztatva a nevét is, jelezve, hogy más társadalmi kisebbségeket is támogat, nemcsak a nemzetiségeket.
A javaslatot heves tiltakozás fogadta. Kumanová pedig hosszasan kitartott mellette, kiváltva ezzel a nemzeti kisebbségek értetlenségét, miért akar a szintén kisebbségi vezető a nemzetiségi privilégiumként őrzött Kult Minorba más támogatandókat is bevonni. Kumanová engedett a túlerőnek, és idén nyáron kijelentette, a javaslat nem reális. Mivel azonban pénzről volt szó, a személye megosztotta a kisebbségi képviselőket, és kikezdhetetlennek tűnő nimbuszát ekkor érték először határozott kritikák.
További két, visszhangot kiváltó szerepléséről már csak feltételes módban szólhatunk. A KKA új igazgatója választásának forgatókönyve egy nagy kombinációs készséggel bíró, kitűnő, sőt, akár körmönfont szervezőként mutatja be az államtitkárt, aki úgy vezényelte le a júliusi igazgatóválasztást, hogy abból – a Most–Híd párt elnöke, Sólymos László szerint – Kumanová barátnője, Alena Kotvanová kerüljön ki győztesként. Az igazgatói poszt iránti érdeklődés azzal is magyarázható, hogy a funkcióhoz jelentős kompetencia, a pénzosztó bizottságokban ülő kurátorok egy részének jelölési joga jár.
A közvélekedés és valószínűleg Kumanová is úgy gondolta, a magyar pártok nagy vehemenciával fognak lobbizni a magyar igazgatójelölt, Petőcz Kálmán mellett, így kapóra jött az ellenszél, egy a véletlenül (?) éppen az igazgatói pályázatok idejére időzített képviselői törvényjavaslat formájában, amely leszűkítette a KKA döntéshozatali mechanizmusát. A törvényjavaslat indokoltságát pedig egy kétrészes sajtótájékoztató alapozta meg az OĽaNO kormánypárt részéről, amely a KKA magyar igazgatója alatti, magyar igénylőket kiszolgáló klientelizmust volt hivatott bemutatni.
A KKA ellenőrzési mechanizmusát a mostani módosítás sem javította, és továbbra is érvényes, hogy a pályázatok elbírálására és főleg az elszámolások ellenőrzésére a KKA csak néhány embert tud alkalmazni. Lapunknak nyilatkozva mind az eddigi igazgató, Molnár Norbert, mind az államtitkár Kumanová elismerte, hogy az átfogó ellenőrzések lehetősége szinte lehetetlen. Pedig annyi is elégnek tűnt, hogy a mostani törvénymódosítással felemelik a működési kiadásokra fordítható összeget. Ez a lehetőség azonban fel sem merült, így vélhető, hogy az ellenőrzés hiánya a mostani kormányzatnak is megfelel.
A Kult Minor nyári igazgatóválasztásán indult egy roma jelölt, Eduard Čonka, akiről nemzetiségénél fogva (az évtizedes reflexek alapján) minden kívülálló azt feltételezte, hogy az államtitkár favoritja lesz. Az, aki a nyilvános meghallgatáson nagyon gyengén szereplő Čonkát rávette, hogy más irányú adottságai ellenére elinduljon az igazgatói posztért, tudhatta, hogy Čonka sikertelensége Kumanová esetleges lobbizásának sikertelenségét is hivatott tükrözni. Hiszen azt szinte mindenki alapvetésnek fogadta el, hogy roma főnök csak roma jelöltet támogathat. Čonka volt tehát a félrevezető csali.
Mint azt a sikertelenül pályázó Petőcz is elmondta, a pályázat során a pálya Kotvanová irányába lejtett. A parameter.sk portál pedig azt is tudni véli, hogy Jurina Rusnáková, a szintén roma származású döntnök a pályázat alatt folyamatosan kapcsolatban volt Kumanovával.
Ha ilyen átgondolt terv segítette a Kult Minor új igazgatói pályázatán a befutót, ahhoz nem várt támogatást jelentett a magyar érdekképviseleti szervezetek passzivitása. Az igazgatóválasztást megelőző törvényhozásbeli és mediális zaj talán bénítóan hatott a magyar pártokra, akik úgy érezhették, magyarként az idő tájt talán jobb meg sem szólalni az ügyben. Így szinte tétlenül hagyták, hogy Petőcz mindennemű támogatás nélkül igyekezzen előbb pozícióba kerülni, s majd a választás után jogorvoslatot találni a panaszaira.
Ha létezett ilyen mesterien kiagyalt terv, annak sikeres végrehajtása után Zuzana Kumanová már mint a szlovákiai kisebbségi kultúra nagyasszonya vihette volna tovább a hivatalát. Hacsak váratlanul közbe nem szól a még magasabb politika.
Kumanová Za ľudí pártbeli főnöke, Veronika Remišová ugyanis összerúgta a port a szintén pártbeli igazságügyi miniszterrel, Mária Kolíkovával. Harcuk során sorban estek el az egyik vagy másik félhez tartozó beosztottak. Bár Kumanová nyilvánosan sohasem állt ki egyik fél mellett sem, tudható volt, hogy inkább Kolíková vonala áll hozzá közelebb. A pártelnöknő nem is emiatt menesztette augusztus végén államtitkári posztjáról Kumanovát. Egyszerűen kellett a hely az egyik kedveltjének.
Kétségtelen, hogy Zuzana Kumanová a hivatalában töltött tíz hónap alatt aktívan részt vett a rá bízott feladatok megoldásában. Az esetnek több tanulsága is van. Az első, amit maga Kumanová nyilatkozott: szomorú, hogy harminc év alatt ő volt az egyetlen roma magas rangú hivatalnok ebben az országban. A másik a szlovákiai magyarság szempontjából fontos: hiába van háromszor annyi magyar az országban, mint más nemzetiség, rafinált politizálással ez a többség megkerülhető. Mint ahogy az is világos, hogy van magyar nemzeti érdek, amely nem feltétlenül egyezik a többi kisebbség elképzeléseivel.
Megjelent a Magyar7 2021/35.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
