A régóta a ló túlsó oldalára átesett píszí hívei már a régi dolgokhoz nyúlnak, hiszen ha van valami, amibe bele lehet kötni, abba igenis bele fognak. Az érdekes módon senkit nem érdekel, hogy a David O. Selznick-féle klasszikus korának egyik kiemelkedő filmje volt és nem mellesleg az a mai napig. Az sem számít semmit, hogy az amerikai polgárháború idején játszódik, ami enyhén szólva kicsit sem kedvezett a feketéknek, ám ez tény, eltitkolni, elsunnyogni nem szabad, nem is lehet, így annak kifejezése a vásznon minden, csak nem rasszizmus.
Vagy az már annak számít, ha megjelenik egy fekete színész egy rabszolga karakterében? Ki kéne forgatni önmagából az egész történetet, történelmet, hogy megfeleljen mindenkinek? Lehetetlen és nem is szabad.
A rasszizmust kiáltók pedig azt a csöpp dolgot sem vették figyelembe, hogy a rendező olyannyira figyelt a rasszista felhangok elkerülésére, hogy a „néger” kifejezést is megtiltotta a filmben, és azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a Scarlett O’Hara dadusát alakító Hattie McDaniel volt az első afroamerikai színésznő Amerikában, aki Oscar-díjat kapott alakításáért.
De nem gond, persze… Úgy tűnik a túltolt liberalizmus szele – egy kis képzavarral élve – már az Elfújta a szél című filmet is le akarja fújni a vásznakról.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
