Ami nekünk kedves hagyomány, az háromszáz éve még idegenkedéssel fogadott vagy kereken elutasított újmódi recept volt, és bár a konyhai szokások manapság is folyamatosan alakulnak, megnőtt a hajdani ízek iránti kereslet – legalábbis ez derült ki abból a beszélgetésből, amelyet Nagyanyáink öröksége. A székely asszony helye a konyhában, régen és most címmel tartottak a sepsiszentgyörgyi könyvfesztiválon.
Az alapanyagot a baróti Tortoma Kiadó által az elmúlt években megjelent szakácskönyvek szolgáltatták, amelyek kisrégiónként – nagyjából az egykori székek szerint – gyűjtöttek csokorba 100–100 receptet. A kiadót vezető Demeter László szerint nem csupán hagyományos ételek elkészítését örökítették meg, hanem az újabb fogásoknak is helyet adtak, hiszen a mai étkezési szokásokból, finomságokból akartak kóstolót nyújtani. Már csak azért is, mert a múlt kötelez: Erdővidéken a mai napig ott a polcon Zathureczkyné Zelch Manci szakácskönyve, amely a két világháború között hat kiadást ért meg, a kétezres években pedig még kettőt, és minden példánya elfogyott. A gyűjtés során azt tapasztalták, hogy a falvakban jobban őrzik a régebbi recepteket, városon azonban több újdonságot próbálnak ki, amióta mindenhez hozzá lehet jutni. A 100-as receptgyűjteményekből már kilenc magyar nyelvű kötet született: erdővidéki, sepsiszéki, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, alcsíki és kászoni, felcsíki, gyergyószéki, és két dabasi (magyarországi), amelyek közül az egyiket férfiak „főzték”, emellett kiadtak egy román nyelvű kötetet Kovászna megye konyhai titkai címmel, valamint több kisebb, 25–33 receptet tartalmazó füzetet is. Az érdeklődés akkora, hogy Tordaszentlászlóról (Kolozs megyéből), Nagyvárad környékéről, de még Horvátországból és a Vendvidékről (az osztrák–szlovén–magyar hármashatár valamikor együvé tartozó térségéből) is körvonalazódnak további gyűjtemények, valamennyi a környékbeli magyar konyha jellegzetes ételeivel. Demeter László felelevenített néhány kedves jelenetet és emlékezetes finomságot is.
Maga a beszélgetés – amelyen Berkecziné Farkas Anna, a 100 sepsiszentgyörgyi recept, több mint 100 sepsiszentgyörgyi háziasszony című szakácskönyv társszerzője, Demeter Virág Katalin, lapunk gasztronómiai rovatának szerkesztője, és Szőts-Papp Zsuzsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa vett részt, de a kiadvány szereplői közül többen is ott ültek a hallgatóságban, és bele-belefűzték saját megjegyzéseiket az elhangzottakba – a régmúlt, szinte már feledésbe merült fogásokkal kezdődött, a nagymamák, dédmamák által elkészített, általuk is örökölt, innen-onnan átvett különlegességekkel. Szőts Papp Zsuzsa elmondta többek között azt is, hogy amit ők muszaka néven fogyasztottak, az nem a krumplis-padlizsános-húsos rakottas főétel volt, hanem egy paprikás-padlizsános hideg előétel, és a muszaka arabul ezt, a hidegen tálalt ételt jelenti. Demeter Virág Katalin fogadott és saját nagymamájánál is sok finomságot kapott gyermekként, még az ínséges nyolcvanas időkben is képesek voltak a semmiből, illetve saját kertjükből felejthetetlen ebédeket és vacsorákat előállítani. Ezt a tudást nem kellene veszni hagyni, mert érték – vélekedett. Hozzátette: egyfajta gasztroforradalom elérte a Székelyföldet is, az emberek újra felfedezik az erdők-mezők, kertek kincseit, például a sóskát, rebarbarát, és ha nem is ugyanúgy, de sokan ugyanazokkal az alapanyagokkal főznek, mint amikor még nem lehetett bármit megvenni az üzletben. De sokszor nem is értékeljük azt, ami a miénk, legalábbis nem tudjuk úgy eladni az ételeinket, mint például a Hargita megyeiek (északi „szomszédunk” jövőben Európa Gasztronómiai Régiója lesz) pedig nekünk is van olyan ételkülönlegességünk, ami csak a miénk – legismertebb talán a mikóújfalusi rakott ág.
Nagyon leleményesek voltak régebb az emberek, az egykor egyszerűnek, szegényesnek érzett táplálék, a puliszka, krumpli, káposzta, paszuly sokféle elkészítését ismerték, sokféle zöldfűszerrel ízesítettek (ezek egy része a kommunizmus alatt tűnt el Erdélyből, de ma újra reneszánszukat élik), és bár az 1989 utáni nagy nyitás, a sok új szakácskönyv és a világháló eleinte elterelte róluk a figyelmet, ma már ismét hódítanak az egyszerű, egészséges, könnyen asztalra tehető ételek – erősítette meg saját tapasztalatai alapján Farkas Anna. Ekkor már a kedvencek felsorolására, egy-egy sajátos elkészítési módra terelődött a szó, röpködtek a levegőben az egyéni receptek, és végül arról is szó volt, hogy a legtöbb esetben a kínálás a szeretet kifejezése volt. Bizony ezt is meg kellene őrizni – egyeztek meg a jelenlevők. És aztán ment mindenki vacsorázni…
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
