Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Február 2-án a liturgia Jeruzsálembe vár bennünket. A karácsonyi időszak lezárásaként ekkor emlékezünk meg arról, hogy a megtisztulás törvénye (Lev 12; Kiv 13) szerint Mária bemutatta Jézust a Templomban, és elsőszülött fiát két galambot áldozva kiváltotta.
Az evangéliumban Simeon éneke és a liturgia imádságai a nemzetek világosságának nevezik Jézust. Róla jövendöltek a próféták (Iz 49,6, Mal 3,1–4), benne ismeri fel Simeon a Messiást, akit várnak a népek. Isten megvilágosító Igéje ő, akit a sötétség nem ismert fel, és aki húsvétkor vállalta értünk a kereszthalált, majd feltámadt az örök életre.
Jeruzsálemben a 4. század óta az Urunk megjelenését (január 6.) követő negyvenedik napon tartották, mint „a találkozás ünnepét”, amikor az Úr meglátogatta Templomát és papjait. A római egyház az 5. század közepén átvette ezt, de majd két héttel korábbra, a december 25. utáni negyvenedik napra helyezte át. Hiszen február 15. az ókori római vallásban terhelt időpont: a Lupercal-barlangnál tartott buja termékenységi szertartások napja volt, amíg I. Geláz pápa be nem tiltotta ezeket, és helyükre be nem vezette Szent Valentin mártír emléknapját.
Az édesanyáké, akik Mária példájára gyermekük megkeresztelésekor szintén a templomba mennek hálát adni, és ott külön áldásban részesülnek. Az időseké, akiket Simeon és Anna példája arra biztat, hogy bizalommal és reménységgel a jövőbe tekintve, örömmel dicsőítsék az Urat. 1997 óta pedig Szent II. János Pál pápa szándéka szerint a megszentelt életet élőké is, akik arra kapnak meghívást, hogy Krisztus világosságát sugározzák a világra.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
