Néhány hónappal ezelőtt a szlovák ellenzéki sajtó még az EU-ból való kilépés szinonimájaként értékelte, hogy a jelenlegi kormány lehetséges kockázatként számon tartja a lehetőséget, hogy az EU felbomlik. Ma az ellenzéki Postoj kommentátora, Lukáš Krivošík ugyanezzel a gondolattal játszik el. Mi több, arra a következtetésre jut, hogy le kéne porolni a „Hodža-Piłsudski-féle” Intermarium (Tengerköz, vagy Három Tenger) kezdeményezést.
Krivošík gondolatmenetének legfontosabb megállapításai:
A cikk azért is érdekes, mert azt is leírta, hogy már Piłsudski előtt is felvetődött a térség, konkrétan a Habsburg-birodalomban élő közép-európai néppel „egyesült államának” gondolata. Azt is helyesen ismerte fel, hogy az önállosódás miatt felerősödött közép-európai nacionalizmus, főleg az új kis országokban zátonyra vitte az összes Intermariumhoz hasonló kezdeményezést, amely összekötötte volna a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tengert.
Nem csak úgy van az…
A papír sok mindent elbír, és Krivošík néhány kritikus pontot nem vesz figyelembe az ötlete kapcsán – ami nem egyedi, és az elmúlt időszakban egyre többen vetik fel a szükségességét.
Először is, ott van a tény, hogy bár az Intermarium alapvető célja Oroszország és Németország gazdasági, földrajzi és politikai elválasztása egymástól. Más szavakkal, legalább akkora, ha nem nagyobb intrikára kellene számítani a megvalósításakor a németek részéről, mint amilyet a V4-ek szétverésekor. Az Intermarium jelenlegi formában a projektben érdekelt angolszászok és az ellenérdekelt orosz és német titkosszolgálatok frontterületévé válna. Ezt nem árt tisztázni. Főleg, hogy Németország épp most tervezi újramilitarizálni magát…
Másodszor, a lengyelek németektől és oroszoktól való félelme, még ha érthető is, veszélyes beidegződéseket vinne bele a szövetségbe. Az Intermarium koncepciónak ugyanis kizárólag Lengyelország lehetne a vezetője. Varsó érdeke ugyanis az lenne, hogy az Intermarium erőforrásait Németország és Oroszország elrettentésére vagy (kormányzattól függően) provokálására használhassa fel. Egyáltalán: a lengyel fegyverkezés ténye mennyire lesz idővel túlságosan kockázatos az Intermarium többi tagja számára?
Harmadszor: Egy észak-déli irányban elnyúló területről van szó, amelyet nem kötnek össze természetes útvonalak, és a földrajz inkább eltérő, mint hasonló geopolitikai kihívásokat ró az országok nyakába. Már csak a Tátra bérceinek elválasztó jellegét nézzük, és egyértelmű a probléma. De a helyzet bonyolultabb: Lengyelország keleti és nyugati irányból érzi magát fenyegetve, Szlovákia dél irányból, esetleg keletiből, Magyarország nyugati befolyásnak áll ellen nyugatról, délen pedig a Balkán okozta kihívásoknak próbál megfelelni. Szlovénia és Horvátország erős német befolyás alatt állnak, Románia pedig erős francia befolyás alatt áll. És mindeközben mindenkinek van valamilyen történelmi sérelme a szomszédja kapcsán. És akkor még nem beszéltünk Törökországról, amely előbb-utóbb nagyhatalomként akar majd megjelenni a Balkánon is.
Negyedszer óriási pénzekre lenne szükség egy észak-déli infrastruktúra kiépítéséhez, aminek áteresztőképessége kellő gazdasági erőt képviselne ahhoz, hogy a vitás ügyeket a térségben elfelejtsék a politikusok. Ki fogja ezt állni? Milyen elszámolással? Milyen cégek nyernek rajta? Ezek mind olyan kérdések, amelyek megrontják a politikai kapcsolatokat.
Ötödször: Brüsszel mindent meg fog tenni, hogy ne létezhessen alternatívája az Európai Uniónak, Berlin pedig mindent elkövet majd, hogy fenntartsa „oszd meg és uralkodj” politikáját a térségben. Ilyen körülmények között nagyon nehéz párhuzamos struktúrát kiépíteni, pláne egy akkora területen, mint az Intermarium. Még akkor is, ha az USA hajlandó lenne jelentős összegeket áldozni rá.
Hatodszor: A Három Tenger Kezdeményezés ma egy megalomán lengyel elképzelés, amely abból indul ki, hogy Varsó katonai és politikai ereje elég nagy, hogy diktálni tudjon Közép-Kelet-Európában. Hogyan viszonyulna ehhez Prága, amelynek gazdasága Berlintől függ, és amelynek területi vitája is van Lengyelországgal? Hogyan reagálna rá Pozsony, amelynek szintén vannak történelmi sérelmei (Árva vidékén vannak lengyelek által egykoron vitatott területek)? Kivitelezhető lett volna a 2000-es évek békeidejében, és a V4 lehetett volna a magja. Ám a német és uniós intrikák miatt már az első próbát elbukta. Most háborús környezetben, egy átalakuló világrendben, nagyon eltérő érdekeket összeegyeztetni nagyon irreális elképzelésnek tűnik (hangsúlyozzuk, tűnik).
És végül: Tény, hogy alternatívát kell építeni az EU összeomlásának esetére, mert annak bekövetkezte napról napra esélyesebb. De az Intermarium helyett életképesebb lehet egy Kárpát-medencei, Dunamenti térségi összefogás, mind energiapolitika, mind az infrastruktúra során. Ráadásul, akkor Szlovákiának sem kéne nyakába vennie a lengyelek fenyegettség érzetének kockázatos következményeit.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Illusztráció/Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
