A sálas ember magánya – Harkányi Endre mindennapjai Kulcsár Gábor2024. 04. 17., sze – 15:15
Nem mondja ki, de már készülődik a nagy útra. A hangja ugyan még nem veszítette el minden erejét, de a teste már gyengébb, mint pár évvel ezelőtt. Harkányi Endre halkan éli mindennapjait. És egyedül.
Zsidó szülők gyermekeként csillagos házban vészelte át a holokausztot. Tízéves volt akkor. Édesanyját deportálták, édesapja ukrajnai munkaszolgálatból jött meg súlyos betegen, nemsokára meg is halt. Első szerepét Radványi Géza Valahol Európában című, ma már klasszikussá vált alkotásában kapta. Aki látta őt a filmben, azonnal felidézi elhíresült mondatát: „Könyörgöm, akasszuk fel!” Rokonai esztergályostanoncnak adták, de szembeszállt velük, és színész lett. Debrecenben kezdett, ám nem sokkal később már fővárosi társulatokban játszott. Szíve ma is a Vígszínházhoz húzza, ahol a leghosszabb időt töltötte. Budai lakásából pár évvel ezelőtt azért költözött a Pozsonyi útra, hogy egy rövidke sétával percek alatt beérjen a Szent István körúti „másik otthonába”, ahol jeles rendezők méltatták színészi nagyságát. Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nyugodt szívvel tekinthet vissza gazdag pályájára.
Többször kerestem az elmúlt hetekben, hónapokban. Zaklatásnak vette, ha megszólalt a telefon? Hívhattam ugyanis bármikor, nem vette fel.
Nem éreztem jól magam. Kórházban is voltam. Operáltak. Embólia volt a hasamban. Felvágtak. Aztán szanatóriumba vittek. Ott meggyógyítottak. Már jobban vagyok.
És most mivel telnek a napjai?
Nincs mellettem senki. Örülnék, ha valaki törődne velem. Amióta nem vagyok a színházban, elszóródtak a barátaim. Van egy nagyon kedves házaspár itt a házban, alattam a kereskedésben, a hölgy szokott segíteni nekem. De még el tudom látni magam. Csak kicsit sovány vagyok. Rendezkedem az elmenéssel kapcsolatban. Hirtelen távozott Haumann Péter és Benedek Miklós. A Vígszínházból Venczel Vera és Börcsök Enikő, akiket nagyon szerettem. Ilyenkor mindig arra gondolok, na, most akkor ki a következő? Nagyon rosszul voltam ám, amikor meg kellett operálni! Életmentő műtétet hajtottak végre rajtam.
Mikor történt mindez?
Tavaly, október végén.
De azóta ugye…
… fel vagyok építve. Teszek-veszek a lakásban. Nagyon későn járok aludni. Sokat tévézek, levelezek, DVD-ket nézek. Sokszor voltam külföldön, felvételeim vannak az útjaimról, azokat is sorra veszem. Reggel, jó időben lemegyek ide, a ház elé. Van itt egy kis kávémérés, ahol megreggelizem, szendvicselek, újságot olvasok. Úgy érzem ott magam, mint egy párizsi teraszon. Az agyam szerencsére jó még. Sok zenét hallgatok, de hangversenyekre is eljárok. Csak az egyházi zenét nem szeretem. A pátoszt. Egyébként mindenevő vagyok.
Az utcán, gondolom, még mindig megállítják.
Felismernek, igen. Érdeklődnek, hogy vagyok. Megkérdezem: mennyi ideje van, hogy elmondjam?
Foglalkoztatja még az idő múlása?
Betöltöm a kilencvenet március 26-án. Nem fogok belehalni. A napi politika, a közélet, az foglalkoztat. Hogy le akarják bontani a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületét. Az fáj. Sokat jártam oda. Rengeteg hangjátékot csináltam. De az is bánt, ami a kultúrában történik. A Nemzeti Színház botránya. A két kolléga súlyos balesete. Borzasztó! Kortárs irodalmat nem nagyon olvasok. De van egy kedvenc mai íróm, Grecsó Krisztián. Vele beszélgetni is szeretek. Liberális ember vagyok. Engem sokan kedvelnek.
Ugye, lépten-nyomon azt hallja, milyen gyönyörű kort megélt?
Mondják. Csak nem tudják, milyen szar volt, amin végigmentem. A háború, a szüleim elvesztése, ötvenhat, a különböző árvaházak. A főiskola, a szakma, a színészet egész életemen keresztül jó búvóhely volt. El lehetett rejtőzni a szerepek mögé. Jó helyeken, különböző környezetben tanultam meg, milyen a világ, milyenek az emberek. Szakmailag ilyen dolgokkal foglalkoztam. Nem unatkoztam.
Élete melyik szakaszát tekinti a legszebbnek?
A főiskolás éveket. Fiatal voltam. VIII. kerületi proligyerekként mászkáltam a világban. Aztán árva gyerekként vetődtem ide-oda. A családom minden tagja elment Magyarországról. Elmenekültek. Ki New Yorkba, ki Párizsba, ki Jeruzsálembe.
A legnagyobb szerelmet mikor élte meg?
Nem is emlékszem, volt-e legnagyobb szerelem. Ez a vonal az életemben külön történet. Soha nem tudtam rendesen kiélni a vágyaimat.
De azért csöpögtetett valamit a sors?
Lett egy gyerekem, és van egy unokám. Tizennégy éves.
Szoros kapcsolatban vannak?
Félig-meddig igen. Itt laktak a közelemben, aztán elköltöztek Mátyásföldre. Én meg vettem magamnak egy kis lakást a Balatonon. Nyáron többet vagyok ott.
Úszni is szokott?
Már nem. Sekély a víz Zamárdinál, Tihanyig meg nem tudok elgyalogolni. De van mellettem egy szálloda. Megismerkedtem a tulajdonossal, és felajánlotta a teljes komfortot. Uszodát, wellnesst, étkezést. Oda járok néha.
A színpad hiányzik még?
Igen is, meg nem is. Igen, mert ott voltak a barátaim, nem, mert nem minden előadást szeretek. Ahelyett, hogy a darabot játszanák, a rendező akaratát valósítják meg. A Vígszínházban még érnek kellemes meglepetések. De oda sem egyedül megyek. Valakit mindig elcitálok magammal.
Fiatal kollégái között vannak kedvencei?
Nagyon tehetséges ott mindenki. Megérdemelnék a jó rendezőket. A nagy képességűeket, a nagy kaliberűeket. Marton László elmenetelével megváltozott a Vígszínház. Az Össztáncot nagyon szerettem. Abban jó is voltam, tudom.
És a filmekben?
Inkább tévéfilmekben játszottam. Azokról sokat írtak. Most gyűjtöm össze a rólam szóló riportokat.
Reggelente hánykor kel?
Úgy fél kilenc körül. Ha nincs kedvem lemenni, főzök egy kis kávét, azzal elvagyok. Nem fekszem vissza. Beülök a fotelbe, és elolvasom, amit este félbehagytam. Nagyon sok színháztörténeti könyvem van. Hegedűs D. Gézával vagyok kapcsolatban. Ő fogja örökölni tőlem az egészet. Vele szoktam beszélgetni, ő nagyon okos ember. A Petőfi Színházat is szerettem régen. Szinetár Miklós vezette. Ő hozott fel Debrecenből Budapestre. Ott voltam a 90. születésnapján. Ő már 92 éves. Nagyon jól van összecsomagolva. Biztos közrejátszik ebben az is, hogy nagyon szép családi életet él. A fiatalok, igen…
… valamit elfelejtett mondani?
Hogy van itt egy mozgalom, amelynek Molnár Áron áll az élén. Ő és a felesége, Duda Éva, a koreográfus… ők jó barátaim. Néha elhívnak a táncszínházba. Áron, Nagy Ervin és Lengyel Tamás nagy szabadságharcosok. Kedves emberek. A kormánykritikusok. Én értem őket. Szörnyű, ami nálunk zajlik. Sok színházat elvéreztetnek. Főleg a függetleneket.
Az eleganciáját kitől örökölte?
Senkitől. Nem is lett volna kitől. Gyerekkoromban rongyokban jártam. Amikor pénzem lett, akkor kezdtem el öltözködni. A sálakat nagyon szeretem. Sálas ember vagyok. Állok hosszasan a szekrény előtt, és válogatok. Ilyen zakó, olyan sál! Amikor nem tudok dönteni, letolom magam, hogy mit válogatsz, Harkányi? Örülj, hogy élsz! Légy boldog, hogy kikecmeregtél a bajból! Úgyhogy örülök. Imádom az életet. Kár, hogy el kell menni…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
