A kulturális diplomácia azt jelenti, hogy a kultúrán keresztül alternatív eszközökkel tudják segíteni két ország politikai párbeszédét, a gazdasági kapcsolatok építését – erről beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója. Nagy Márta, a berlini Collegium Hungaricum vezetője hozzátette, a kultúraközvetítés során a legfontosabb, hogy megtalálják a közös hangot.
Kulturális diplomácia – leggyakrabban ezt a kifejezést szoktuk használni a külföldön működő magyar intézetek tevékenységére. Hogy ez hogy néz ki a mindennapok gyakorlatában, arról az InfoRádió Aréna című műsorában Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója elmondta, sokszor emlegetik az úgynevezett „soft powert”: a kultúrán keresztül alternatív eszközökkel vagy kiegészítőleg tudunk fellépni a klasszikus diplomácia vagy a politikai párbeszéd mellett, vagy akár a gazdasági kapcsolatok építése mellett.
„Ez egy nagyon komoly közvetítő funkció; az az egyik kulcsfogalom a mi esetünkben, hogy kultúrát közvetítünk, és ez így valósul meg aztán az egyes programokon keresztül. Egy állandó dialógust igyekszünk fenntartani, de ez nem öncélú, tulajdonképpen bizalomerősítésről van szó, azért próbálunk párbeszédben maradni, erősíteni ezt a párbeszédet vagy újakat kezdeményezni, mert nyilván bizalmat szeretnénk építeni, ami aztán sok minden másra is alkalmas lehet” – fejtegette.
Tehát ha egy rendezvény úgy van kialakítva, hogy az aztán akár a gazdasági-politikai szereplőknek, akár a klasszikus diplomáciának is a segítségére van, az csak jó lehet.
Az persze Méhes Márton szerint is egy további feladat, hogy miként jön létre a pozitív országkép az ország kulturális megmutatkozásán keresztül.
Nagy Márta, a berlini Collegium Hungaricum igazgatója szerint a közös nyelv és hang megtalálása a kulcs.
„A tárgyalások, a párbeszéd első eredménye az, hogy megnézzük, melyek azok a témák, formátumok, amelyek két ország, két város számára fontosak, a helyi kulturális közegben ugyanolyan izgalmas, mint Magyarországon. Ezen keresztül próbálunk meg helyi partnerekkel közösen programokat szervezni. És attól fogva, hogy helyi intézmények, helyi művészek ugyancsak részei az általunk kínált programnak, amely természetesen elsősorban a magyar kultúrára alapul – a magyar kultúra közvetítésére, pozitív országkép felépítésére –, sokkal hitelesebben tudunk bemutatni az adott városban bármit” – mondta.
A legtöbb időt az események előkészítése veszi igénybe:
A beszélgetésben arról is szó esett, mi alapján dől el, hogy egy ország mit mutat meg magából, vagy kit hívnak meg onnan más országokba.
Nagy Márta megvallása szerint ők Berlinben inkább szeretnek fiatal művészekkel dolgozni, sőt megpróbálják a női művészetet fókuszba állítani, „ez érdekes a városban”.
„Az idősebb művészeknek sokszor már megvan a maguk közege; például azt, hogy Fischer Iván vezényel a Konzerthausban, nekünk már csak meg kell hirdetni, és büszkék lehetünk rá. Ezzel szemben egy fiatal művész nehezebben jut fellépési lehetőséghez, őt még fel kell építeni”
– mutatott rá. Ezt pedig úgy végzik, hogy nem hármat visznek el és mutatnak be, hanem adott esetben csak egyet egy némettel és egy harmadik nemzetiségűvel.
Méhes Mártonéknál Bécsben úgy dől el a program, hogy minden egyes esetben felteszik maguknak a kérdést, hogy mi az a koncepció, amelyben egy adott ötlet működni fog, és mit lehet vele elérni, „és nekünk is ad többletet, el tudunk vele valamit mondani”.
„Októberben volt egy fantasztikus rendezvényünk Rubik Ernővel, aki 80 éves, és 50 éve került ki a kezei közül az ő csodálatos találmánya, a Rubik-kocka. Ezzel kapcsolatban az Osztrák Iparművészeti Múzeumban tudtunk egy egynapos programot összehozni, volt gyorskocka-bemutató és -verseny is, erre eljött egy csomó fiatal. Voltak művészeti bemutatók, olyan mozaiképítők is, akik a kockából építkeznek. Este pedig volt egy pódiumbeszélgetés, amelyre Rubik Ernőt el tudtuk hívni” – részletezte Méhes Márton, aki szerint ennek az volt a titka, hogy „a kocka” egy világjelenség, amelyre mindenütt kíváncsiak, és az emberre is a kocka mögött.
Ugyanakkor – mint hozzátette –
a Rubik-sztorin keresztül el lehet mondani, hogy a magyar innovációnak nemcsak múltja, de jövője is van.
„Lehet, hogy az lesz a következő lépés, hogy fiatal dizájnereket tudunk behozni a képbe, és azt mondani, hogy ez a Rubik-féle örökség” – mondta Méhes Márton.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
